Normál esetben a fájdalomcsillapítás kétféle módon történik a gyerekeknél: zselés ecseteléssel vagy injekcióval. Ugyanazokat az érzéstelenítő szereket alkalmazzák, mint felnőtteknél, csak más dózisban. Dr. Szala Nóra, a Manó Dental gyermekfogászat szakmai vezetője, gyermekfogszakorvos nem kerít nagy feneket a tűszúrásnak. Körülbelül így vezeti fel a dolgot a kis pácienseknek: „Oltást minden gyerek kap, te is kaptál, tudod, miről van szó. Én ráadásul el tudom zsibbasztani az ínyedet. Így alig fogod érezni, egy pillanat, és már túl is vagyunk rajta.” Vagyis egy kis gyümölcsös ízesítésű felületi érzéstelenítéssel tompítható a szúrás kellemetlensége.
Fotó: Manó Dental Gyermekfogászat
A gyerekfogászati kezelések többsége kis tömés, és mivel a tejfogak aprók, sokkal rövidebb ideig kell rajtuk dolgozni. Szala Nóra azt mondja, fel szokta kínálni az érzéstelenítést, és van olyan szülő, aki a saját tapasztalatából fakadóan kimondottan kéri is, de mivel a gyerekeknek elmagyarázza, hogy körülbelül annyi idő alatt fúrja ki a lyukas fogat, mint amennyi idő alatt beadja az érzéstelenítőt, ezért sok kis hős nem kéri a szurit.
A foghúzás, a gyulladásban levő tejfog kezelése vagy tinédzsereknél egy csontba szorult bölcsességfog kiszabadítása azonban már túl van a hősies elviselhetőség határán, szükség van érzéstelenítő injekcióra. De mi van akkor, ha a gyermek ezt nem hagyja, vagy ha annyira fél a beavatkozástól, hogy a szülő maga kér bódítást, altatást?
„Egészséges idegrendszerű embernél, aki képes jól együttműködni, semmi nem indokolja, hogy altatásban történjen a fogászati kezelése, hiszen manapság nagyon jó fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak – szögezi le a doktornő -, és ez vonatkozik a gyerekekre is.”
Ugyanakkor néhány felnőtt magánfogászat új, innovatív pluszszolgáltatásként hirdeti a lehetőséget, hogy aki „retteg a fogászattól”, vagy „csak unja, hogy sokáig kell nyitott szájjal lennie”, az „aludja át a fájdalmat”. De vajon valóban kíméletesebb-e az altatás vagy az éber szedálás, mint a fájdalomcsillapító injekció?
Bonyolult, kockázatos és költséges
Dr. Bodnár Judit aneszteziológus – Fotó: magánarchívum
A fogászati altatásban olyan altatószert adnak, amely tudatvesztést okoz, valamint kábító fájdalomcsillapítót és izomlazító szert. Előtte az aneszteziológus alaposan kikérdezi a beteget, hogy van-e alapbetegsége, szed-e valamilyen gyógyszert, hogy tudja, mit használhat az altatáshoz. „A cél az, hogy a beteg alvás közben ne mozduljon meg, és ne ébredjen föl a fájdalomingerekre, ennek érdekében a háromféle szer arányait a betegekhez igazítjuk, attól függően, hogy ki mennyire érzékeny a fájdalomra, és milyen gyorsan alszik el – magyarázza dr. Bodnár Judit aneszteziológus főorvos. – Ezeket vénásan adjuk, illetve az altatószer lehet gáz is. Altatásnál olyan mély az öntudatvesztés és az elengedés, hogy feltétlenül légutat kell biztosítani. E célból egy képlékeny steril műanyag maszkot teszünk a beteg arcára, vagy csövet a gégéjére. Az alvás ideje alatt ballonnal vagy géppel juttatjuk a levegőt a beteg tüdejébe. Fogászati műtéteknél különösen fontos a beteg gégéjének a védelme, hiszen vér, nyál, víz mehet a légcsőbe, és onnan a tüdőbe. Az altatás tehát nagyon bonyolult és kockázatos beavatkozás, költséges is, hiszen biztosítani kell hozzá monitort, megfelelő felszerelést, szakembert, megfigyelési időt és helyet. Ezért alaposan mérlegelni kell a kockázatot és a hasznot. Akkor kell vállalni, ha enélkül nem végezhető el egy fontos beavatkozás – természetesen az érintett teljes körű felvilágosítása után, meggyőződve arról, hogy az állapota lehetővé teszi.”
A bódítás (szaknyelven: szedálás) során nyugtatót kap a beteg, olyan dózisban, hogy elálmosodjon tőle, és ebben az állapotában kapja meg az érzéstelenítőt a beavatkozáshoz, mivel a bódítószer nem fedi el az erős fájdalmakat. A bódítással az a nehézség, hogy mindenki másképp reagál a gyógyszerekre: van, aki éppen hogy izgágább lesz, másra nagyon enyhén hatnak ezek, és az illető mindenre emlékszik utána. Olyan is van, aki mélyebben elalszik a kelleténél, elernyednek a garatizmai, és védeni kell a légútjait, viszont nem adnak olyan mennyiségű gyógyszert, hogy a védőeszközöket be lehessen helyezni. A bódításhoz is kell altatóorvos, hiszen bármikor történhet nem várt fejlemény, és a költségeit olyankor is ki kell fizetni, ha nem hozza a remélt eredményt. „A bódítástól elalszik vagy olyan kábult a páciens, hogy nem tudja teljesíteni az orvos kéréseit, pedig az egy fogászati vagy szájsebészeti ellátásnál fontos lenne – teszi hozzá dr. Szala Nóra -, például, hogy nyeljen, elfordítsa a fejét, így ezt az orvosnak kell elősegítenie. Megesik, hogy a beteg nem is érti, mitől repedt meg a szája sarka, hiszen nem érzékelte, hogy ki kellett feszíteni.”
Általában komoly szájsebészeti beavatkozásokat végeznek altatásban – többnyire mentálisan vagy fizikálisan sérült embereknél. Ilyenkor behelyezik a légútvédő eszközt és a szájterpeszeket, bonyolultabb eseteknél orron keresztül vezetnek csövet a légutakba, hogy teljesen szabadon tudjon dolgozni az orvos a szájüregben.
Szülő, orvos és gyerek csapatmunkája
Dr. Szala Nóra – fotó: Manó Dental
A doktornő szerint az altatás, bódítás igénye napi rendszerességgel fölmerül a gyermekfogászaton, a szülők azért kérik, hogy megkíméljék a kicsit a fájdalomtól. Nem tudják, hogy mennyire macerás, és hogy milyen mellékhatásokkal járhat. Kétségbeesnek attól, hogy a gyerek nem kooperál, fél, sír, tiltakozik. „Ha nem sürgős a beavatkozás, tehát egy lyukas fogról vagy egy fogkő miatti ínygyulladásról van szó, inkább arra biztatom őket, hogy jöjjenek vissza, és próbálom elnyerni a gyerek bizalmát – osztja meg kezelési stratégiáját a gyermekfogszakorvos. – A hosszú távú cél ugyanis a félelem legyőzése, és ha a beavatkozás bódításban vagy mélyaltatásban, tudatvesztés mellett történik, az nem segíti ezt a folyamatot. Ezért is fontos, hogy a gyerek már egyéves korától lásson fogászatot, amikor még nincs problémája. Legyünk barátok, engedje, hogy a szájába nyúljak, így ha majd kezelésre lesz szüksége, együtt tudunk működni. A fogászat előbb vagy utóbb utolér mindenkit. Ha semmi sem használ, a gyerek kitartóan ellenáll, arra szoktam ösztönözni a szülőket, hogy együtt oldjuk meg az okot, ami miatt altatást vagy bódítást szeretnének. Ez csapatmunka: szülők, orvos, gyerek.
Sokszor a szülőtől ered a gyerek félelme. Olyankor még határozottabb vagyok, és jobban irányítom a kezelést. Mondom előre, mikor mi fog történni, és tempósan dolgozom. Nem hagyom gondolkozni a gyereket, folyamatosan beszélek, elvonom a figyelmét, feladatokat adok neki. Aztán amikor készen vagyunk, ünnepelünk. A figyelem irányítása nagyon fontos, segít a félős, szorongó, de akár az izgága gyereknél is.”
A fúrógép is csak addig mumus, míg idegen. Szala doktornő ki szokta próbálni a mikromotort – alacsony fordulatszámon – a gyerekek körmén. Így a félős kis test megérzi a rezgést, látja, hogy a körme nem sérül meg, és megérti, hogy csak a szuvas fog felületét fogja eltávolítani az orvos. „Rányomok finoman a pedálra, úgy, hogy nincsen benne forgó eszköz, hogy megtapasztalja a rezgést. Aztán kipróbáljuk, hogyan rezeg a kezén, a könyökén, aztán a fogán. „Érzed a fejed búbján?” – kérdezem tőle. És akkor együtt nevetünk, hogy még a feje búbja is rezeg. Rengeteget kell beszélni hozzájuk. Csupa színház egy ilyen fogászati kezelés. Sokszor úgy érzem magam, mintha színpadon állnék, ahol nem lehet hibázni.”
Ha nagy ritkán mégis kezeletlen marad egy-egy gyerek, annak nyomós oka van. Ez lehet súlyos betegség, testi vagy mentális fogyatékosság, ilyenkor lehetőség van altatást vagy bódítást kérni TB-finanszírozottan a Bethesda Gyermekkórházban, illetve egyetemi klinikákon, valamint fizetősen néhány magánrendelőben. Ha nem betegség, hanem magatartászavar áll a kezelhetetlenség hátterében, olyankor orvosilag nem indokolt szedálni a gyereket, hacsak nem halaszthatatlan a beavatkozás. Amennyiben van idő, alapos otthoni előkészítés és többszöri látogatás után általában siker koronázza a mindenki oldaláról megmutatkozó türelmet és jó szándékot. Megéri, mert annak hasznát, hogy egy megpróbáltatáson a félelme legyőzésével esett túl, és hogy ebben számíthatott a környezete segítségére, hosszú távon is fogja érezni a gyerek, méghozzá nemcsak a fogorvosnál, hanem minden nehéz élethelyzetben.
Mihalicz Csilla
Kapcsolódó cikkek
