Természetes mozgásformának tekinti a kisgyerek azt, amit a szülővel együtt csinálhat, míg egy tanfolyamon esetleg bátortalan, és kudarcélmény éri. Ebben az életkorban részesítsük előnyben a családi sportot, ha tehetjük, és várjunk öt-hat éves korig az intézményes sporttal.
Valamely sportolási forma kiválasztása és annak megtanulása nem csupán életkor kérdése, számos területen érettnek kell lennie a gyermeknek ahhoz, hogy intézményes keretek között (sportiskolák, tanfolyamok) tudja elsajátítani. Ilyen fokmérő a szociális érettség: képes-e, szeretne-e csoportban tanulni, elszakadni a szüleitől, koncentrálni hosszú ideig feladatokra, képes-e teljesíteni, amit kérnek tőle.
A szociális érettség mellett fontos a fizikai érettség is: csontjainak, ízületeinek terhelhetőségére mindig figyelni kell, mint ahogy arra is, ha külön felszerelés szükséges a választott sporthoz (pl. síelés), elbírja-e a gyermek ennek súlyát. A rosszul megválasztott sport többet árt mint használ!
Lakókörnyezetünkhöz közel eső tevékenységet folytassunk, lehetőleg rendszeresen hetente. A szánkózás, korcsolyázás, síelés során legfontosabb szempont, hogy megszokja a hidegben való mozgást. Ne várjunk el eredményeket, elegendő, ha jól érzi magát. Fontos a megfelelő felszerelés (méret és minőség), kevés harapnivaló és meleg innivaló. A vízhatlan nadrág és kesztyű, kellően tágas lábbeli biztosítja, hogy ne hűljön le a kisgyerek. A térd- és könyökvédők tompítják a puffanást. A tanításra még nem tud koncentrálni, játsszunk inkább együtt a jégen, a havon, húzzuk felváltva vagy toljuk egymást. Egy óra elegendő, ennél több megterhelné a kisgyerek lábizmait és ízületeit.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
