A Virginiai Egyetem kutatói felfedezték, hogy a megkérdezettek 29 százalékánál a recesszió elmélyítette az elkötelezettséget, amit a házassággal vállaltak. Azok közül, akik a válság előtt már a válást fontolgatták, 38 százalék maradt mégis a társával, legalább időlegesen.
“Egy jelentős trauma, ami jelen esetben pénzügyi nehézséget jelentett, néhány embert hosszú távon letaglóz.” – mondta el Bradford Wilcox, szociológus professzor, az egyetem Nemzeti Házassági Projektjének igazgatója. „Mások sokkal rugalmasabbak, és a problémák hatására csak megerősödnek. Szerintem a házassággal is valami hasonló történik.”
2010 decembere és 2011 januárja között amerikai házasok reprezentatív, 1 197 fős mintáját kérdezték ki. A 18-45 év közötti lakosok 5 százaléka akart válni a gazdaság 2008-as bedőlése előtt. Azt nem tudják pontosan, hogy hány házasság menekült meg mégis, de 2006 és 2009 között 7 százalékkal csökkent a válási ráta.
Sokan küzdenek anyagi gondokkal, a résztvevők egyharmada jelezte, hogy gyakran, vagy szinte mindig gondjuk akad a számlák fizetésével. 12 százalékukat érintette az ingatlan-árverés és a jelzálog. A munkanélküliség, bér- és munkaidő-csökkentés 29 százalék életet keserítette meg. A megkérdezettek több mint felét érte utol legalább egy említett nehézség, 20 százalékukat pedig kettő vagy három is.
Összességében 13 százalék nyilatkozta azt, hogy a válság nem mélyítette el a házasságát, 58 százalék pedig nem erősítette meg, de nem is cáfolta azt, hogy ettől erősebb lett a kapcsolata házastársával.
„Vigasztaló azonban a tény, hogy mégis erősebb lett a kötelékük egymás felé és a házasság intézménye felé is” – mondta Wilcox.
Mégis, akiket nem érintett annyira a gazdasági visszaesés, boldogabb házasságról számoltak be, mint azok, akiket igen (43 százalék a 27 százalék ellenében). A válás veszélyének felmérésére a kutatók 1-től 10-ig terjedő skálán osztályozták a szakítás lehetőségét. 5 fölött már erősen esélyessé vált a kapcsolat befejezése. Azoknál a pároknál, akik úgy érezték, hogy a válság megerősítette a kapcsolatukat, csak 5 százalékuk tartozott a veszélyzónába, a többieknél ez az arány elérte a 25 százalékot. (Jelenleg az első házasságok 42 százaléka végződik válással).
A felmérésből az is kiderült, hogy az iskolázottság és a vallás is hozzájárul a házasság sikeréhez. A főiskolát végzett résztvevőket általában nem érintette olyan tragikusan a válság, a válás veszélye is csak feleannyira fenyegette őket. Ehhez hasonlóan a rendszeres templomlátogatóknak csak negyede számolt be a válsággal kapcsolatos stresszről, azok közül, akik nem gyakoroltak semmilyen vallást, 31 százalék. A vallásos családok közül többen nevezték boldognak a házasságukat (44 százalék).
E. Jeffrey Hill, a provoi Brigham Young Egyetem családéleti adjunktusa szerint az általános nézet az, hogy a pénzügyi gondok tönkreteszik a házasságokat. Igazából azonban a stresszkezelő képességen van a hangsúly, nem kimondottan a gazdasági helyzeten. „Sok anyagi gonddal küzdő pár megmarad a házasságban, ahogy az esküjükben is megfogadták, mert elkötelezettek és minden lehetőséget megragadnak, hogy sikeres legyen. Minden kapcsolatban vannak völgyek. Aki elkötelezett, az túléli a vihart, hogy aztán újra a napfényben járhasson.” – mondta Hill. Nem minden házasságot lehet megmenteni, például azokat, ahol valamilyen függőséggel küzdenek, nagyon nehéz.
Hill és Wilcox elmondta, hogy a vallásról már korábbi kutatások is bizonyították, hogy erősebb köteléket eredményez. A vallásos élet magában foglalja a támogatás és a társaság aspektusát. „Fontos, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő párok inkább forduljanak segítségért családtagjaikhoz, barátaikhoz és más szervezetekhez, semmint hogy egyedül küszködjenek.” – javasolta Wilcox.
Kapcsolódó cikkek:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
