Előre leszögezhetjük, hogy nem. Hároméves korban ugyanis eleve több egyéni eltérés mutatkozik a gyermek fejlettségében, mint például a 6-7 éves kor táján vagy a kisiskoláskorban. A kérdést inkább úgy tehetjük fel, hogy a három év körüli gyermek a személyisége fejlettsége alapján alkalmas-e az óvodában történő nevelésre. Beíratását törvényi szabályozás határozza meg: A 2011. évi CXC. Nkt. rendelkezései értelmében a gyermek abban az évben, amelyben augusztus 31-ig a harmadik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától, vagyis szeptember 1-től kezdődően napi négy órában óvodai nevelésben köteles részt venni.
A beiratkozás kötelező, az óvodába járás alól azonban a 4. életév betöltéséig felmentés kérhető. 2020. január 1-jétől egy a kormány által kijelölt szerv – a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével – felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, sajátos helyzete indokolja. A szülő a kérelmét a tárgyév május 25-éig nyújthatja be, és a felmentés csak annak az évnek az augusztus 31. napjáig szólhat, amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti.
Az óvodára való alkalmasságot a testi-lelki érettség fejlettsége, különböző szintjeinek megfigyelése alapján állapíthatjuk meg, az óvodai nevelési feltételek ismeretében – gyakran a gyermekorvossal, az óvónőkkel folytatott konzultációt követően, ha kell, gyermekpszichológus tanácsát is kérve.
Mozgásfejlettség
- 3 éves korban a gyermek hely- és helyzetváltoztató mozgásformáit biztosan uralja, kapaszkodás nélkül egyedül megy fel-le a lépcsőn, váltott lábbal, ugrálva is előrehalad, egy lábon megáll, ugrál néhány másodpercre. Ide-oda, faltól falig futkározik szobában, szaladgál a kertben. Az utcán közlekedve a szülei kéréseit, utasításait betartja, kezét kitépve nem szalad ki az úttestre a járművek közé, a közlekedési lámpák jelentéseit ismeri, követi.
Kézmozgások
- Kézzel végzett mozgásai céltudatosak, manipulációjában megállapíthatjuk az elemi érzékszervi-mozgásos összerendezettséget, tárgyakkal, játékszereivel céltudatosan bánik. Például kockával kapu- vagy hídépítést utánoz, labdát gurít, visszagurít, kézbe dob, átad. Elemi érzékszervi-mozgásos összerendezettsége kialakult.
- Rajzolásnál a ceruzafogásra megtanítható, önállóan használja a színes ceruzákat, krétákat. Fej-láb embert rajzol, vonalas firkái gomolyagosak lesznek, firkáinak jelentést, tartalmat ad.
- Öltözködésnél félig-meddig önálló, egyes részműveleteket egyedül végez, például ruhájába belebújik, kigombolja, cipőjét leveti, segédkezik a kifűzésnél, bekötésnél stb.
- Étkezésnél tisztán eszik, szalvétát használ, a kanalat jól fogja. Villával egyedül még nem ehet, mert veszélyeztetheti saját és társai testi épségét. Segít vizet önteni, teríteni. Az ételosztásnál tud várni (késleltetni), kér és köszön. Amit otthon nem szokott enni, azt nehezen fogadja el (ezekkel természetesen nem szabad tömni őket az óvodában sem).
Az óvodaérett gyerekek jól bánnak az ecsettel
Beszédfejlettség, szociális viselkedés
- Több szót ért (passzív szókincs), mint amennyit aktívan használ. Szókészlete ilyenkor 100-120 szó. A “mi ez” és a “miért” kérdéseket egyre gyakrabban teszi fel. Alakilag előfordulhat még a 3 éveseknél a hangzótévesztés (r-j, s-sz, c-cs), de a logopédiai korrekció 4 éves kor előtt nem kezdhető meg (anyukák javítgathatják a kiejtését). Néha a közlési vágy, a szavak kimondása közötti eltérés dadogást válhat ki, de ez nem rögzül. (Ez az úgynevezett élettani dadogásnak nevezhető fejlődési ellentmondás.)
Szobatisztaság
- Nappalra legtöbbször már biztosan kialakult, éjjel vagy ebéd utáni alvásnál még előfordulhat a bepisilés, de egyik esetben sem szabad megszégyeníteni, megbüntetni. Szükségét általában előre jelzi, a papírhasználatot – néhányan a mosdatást is – igénylik.
Mimika, gesztus, nyelv
- Kézmozdulatai élénkek, megfelelnek érzelmi állapotának, a sírás, nevetés, ijedtség kísérő mozgásai. A felnőtt érzelmi reakcióit követi, visszatükrözi, együtt sír és nevet a szülőkkel.
- A szóbeli tiltást felnőtt jelenlétében elfogadja, fokozatosan a távollétében is betartja az utasításokat, sokszor ismételve a szabályt.
- Önmagát egyes szám első személyben említi, az “én egyedül” kifejezést akarata jelzéseként alkalmazza, ellenkezését, dacosságát is megfigyelhetjük.
- Megjelennek a szóbeli dacreakciók, akaratát a “nem” válasszal is kifejezi, ha neki kellemetlen helyzetbe kerül, vagy olyan valamire próbáljuk erőltetni, ami fárasztaná. Mindez az “éntudat” fejlettségének jellemzője. Testrészeit ismeri, felszólításra megmutatja.
Játéktevékenység
- Játék közben sokszor önmagában beszél. Mind több utánzással bővül játékmódja, kezd szerepjátékot játszani, legtöbbször szülei cselekvéseit utánozza.
- A szerepjátszás gazdagodásának alapja, hogy mind több témában utánoz. Így például az anya tevékenykedéseit a főzésnél, takarításánál jól “kopírozza”, egyre több beleéléssel. Tudatosan törekszik bizonyos szabályok betartására, például a babáját az asztalhoz ültetve eteti, az asztalt letörölgeti, az edényeket leszedi stb.
- A szülőkkel való együttes játékoknál – kukucs, bújócska – örömének mimikával, hangadásokkal ad kifejezést. Ha a szülő a gyermek akarata ellenére abbahagyja a vele való játszást, a kudarctól elkeseredik, sőt haragossá válik, sírva fakadhat. Szidásra szomorúsággal, sírással reagál, a dicséret vidámmá teszi, az őt dicsérő szülőhöz odabújik, kedveskedően megpuszilgatja.
- Kedveli a mesemondást, kedvenc meséit ismételten, és ugyanúgy elmondva, hangsúlyozva kívánja hallgatni. A humoros meséket is kedveli, elmondásukat nagy élvezettel figyeli, nevetgél rajtuk.
- A gyermektársakkal, testvérekkel, játszópajtásokkal való kapcsolatteremtése is egyre sokoldalúbb. Huzamosabb ideig képes a játszótéren, otthon is a közös játékra. Eleinte párhuzamosan játszanak a kortársak egymás mellett, majd megjelenik a kooperáció, a tárgyak cseréje, adogatása.
- A játszótéren megfigyelhető, hogy beépíti személyiségébe az agresszió tiltását – “ne bántsd a másikat!” szabályt -, de védeni is tudja magát. A gyermektársak támadásait legtöbbször kivédi, bár gyakran még a felnőttek segítségét is kéri.
Írásunkban a háromévesek testi-lelki fejlettségének, viselkedési repertoárjának főbb jegyeit akartuk ismertetni anélkül, hogy előfordulásuk kötelező érvényét hangsúlyoznánk.
Ami tény: hároméves kor táján a szocializáció egyik döntő pontjához érkezik a gyermek, alkalmassá válik az óvodai életre, bár önállósulásában továbbra is szüksége van szülei segítségére. Lényeges feladatunk, hogy mi magunk is pozitív érzelmet tápláljunk az óvoda intézménye, pedagógusai iránt.
Ezek is hasznosak lesznek:
VIII. évf./6.szám
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
