Joel Mitchell videójában kisgyermekét láthatjuk egy hiszti közben, ami alatt az apa végig nyugodt és türelmes marad. A gyermek egy ideig hisztizik, majd sikerül megnyugodnia, és megöleli édesapját. A videót itt tudod megnézni.
Ahogy a Motherly posztjában írja, az apa egy következő videóban elmondta, hogy gyermekétől nem ez a megszokott viselkedés, egyszerűen nem volt jó passzban, vagy nem volt hajlandó megcsinálni valamit, esetleg valami nem állt éppen a rendelkezésére. “Nem vagyok mindig ennyire türelmes, de amikor láttam, hogy szüksége lesz rám, átkapcsoltam ebbe a módba.”
Hogyan felelhetünk empátiával arra, ha a gyermek hisztizik?
Christine Skoutelas, a Mother.ly írója megosztotta a saját ötlépéses stratégiáját, amit kisgyermekénél is alkalmazni szokott, amikor a gyermek kiborul, hisztizik.
- 1. Empátia. Skoutelas igyekszik szem előtt tartani, hogy amikor gyermeke ideges lesz valami olyan dolog miatt, mint ha például kettő helyett négy részre vágja a szendvicsét, vagy kék pohárból akar inni, de pirosat kapott, az számára igazán jelentős dolog, még ha a szülő szemével butaságnak is tűnhet. Ezek a dolgok 4 évesen nagyon komolyak – ekkor érdemes tudatni vele, hogy felismerjük az érzelmeit, és értjük, hogy érzi magát. Például: “Sajnálom, hogy nem azt a poharat kaptad, amit akartál. Tudom, hogy nagyon szereted a kék poharat. Ez nehéz a számodra.”
- 2. Azért van, amit ilyenkor sem tehet meg. Támogassuk a gyermeket, értsük meg az érzéseit, és ezt tudassuk is vele – de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehet. Skoutelas példája szerint, ha például gyermeke a hiszti során mindent félrelök, elrúg, ami az útjába kerül, akkor el kell neki mondani, hogy: “Értem, hogy ideges vagy, de tudod, hogy nem rúghatod meg anya lábát, még ilyenkor sem. Ez fáj nekem.”
- 3. Ha elmagyaráztuk neki, hogy valamit nem tehet meg, utána biztosítsuk újra arról, hogy megérted őt. Mondd el neki újra, hogy együtt érzel vele, például: “Tudom, hogy nagyon szomorú vagy, mert abba kell hagyni a játékot. Én is nagyon szeretek veled játszani, szomorú, hogy most be kell fejeznünk, mert ideje aludni menni.”
- 4. Hadd legyen feldúlt. Hagyjuk, hadd sírja ki magát, hadd legyen dühös, hogy ki tudja adni a csalódásait. Tanítsuk meg neki, hogy nincs azzal semmi baj, ha sír, amikor ideges: “Nem baj, ha kisírod magadat emiatt. Majd folytatjuk akkor, amikor már nem sírsz.” Ha már egy ideje elvonult, kérdezzük meg tőle, hogy tart-e még a sírás, vagy több időre van-e szüksége.”
- 5. Miután megnyugodott, lépjünk tovább. Amikor úgy látjuk, hogy megnyugodott, öleljük át, és mondjuk el neki, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, hogy túljutott ezen. Játsszunk vagy csináljunk valamit együtt, az biztosan hamar felvidítja majd.
Kapcsolódó cikkek
