A nyári szünet a gyerekek számára az intenzív kikapcsolódás, az önfeledt játék időszaka, és a fokozódó melegben a családok egy része, ha csak teheti, vízparton medence mellett keres menedéket. A biztonságos és gondtalan strandolást többnyire a szülők, rokonok vagy barátok biztosítják a siserehad számára, de jócskán akadnak olyan helyzetek is, amikor egy szülők kénytelen egyedül felvállalni a feladatot.
Nem merek nekivágni a strandolásnak egyedül!
Néhány hete egy érdekes posztra bukkantam az interneten, amelyben egy édesanya abban kért tanácsot, hogy elviheti-e egyedül három gyermekét a strandra. Bár a kicsik nagyon vágynak rá, ő maga szorong ettől a helyzettől, ezért megerősítést és tapasztalatokat kért. A kérdés pedig igencsak megosztotta a közösséget.
Voltak, akik egyenesen felelőtlennek nevezték azt a szülőt, aki ennyi gyerekkel bevállalja egyedül a fürdőzést, míg mások azzal érveltek, hogy a szüleink, nagyszüleink hajdanán nem csináltak ebből ügyet. „Kisiskolás korunktól már egyedül rohangáltunk a patakparton, és csobbantunk a városi strand medencéjében, aztán kempingkerékpárra pattantunk, és nagyokat csatangoltunk, a szüleink pedig sokszor azt sem tudták, merre vagyunk. Mégis életben maradtunk!”
Nem tartom azonban jó ötletnek idealizálni a múltat, mert a víz már akkor is tartogatott veszélyeket, nem beszélve a medencén kívüli világról, ami azért eléggé megváltozott.
A válaszolók egy része úgy vélte, hogy elsősorban a gyerekek habitusától, vízbiztosságától, a választott közegtől és a szülő hozzáállásától, saját határainak ismeretétől függ, hogy belevágjon-e a strandolásba a gyerekekkel. Egy ismerős terepen, ahol már a gyerekek is jártak, mi is könnyebben felmérhetjük, milyen veszélyekre kell odafigyelnünk. Persze mindenkinél másutt húzódnak a komfortzóna határai. Van, aki egy kisebb medencében érzi biztonságban magát, míg másoknak a Balaton vagy épp a Körösben való megmártózás is belefér a nyári programba. A lényeg minden esetben az, hogy mi magunk kellő magabiztossággal tudjuk-e kézben tartani a sok gyerekkel járó, nagyobb odafigyelést igénylő szituációt. A vízben sokszor még azt sem vesszük észre, ha valaki bajba kerül a közvetlen közelünkben, és akár pillanatok alatt megtörténhet a tragédia.
Abban is sokan egyetértettek, hogy a gyerekekkel mindig le kell fektetni az alapvető biztonsági szabályokat és az elvárt viselkedést (például: mindig együtt megyünk be a vízbe, együtt jövünk ki, nem megyünk oda, ahol nem ér le a lábunk), amelyek megszegése esetén azonnal véget ér a közös program.
A posztra adott válaszokból az is kiderült, hogy meglepően sokan indulnak csobbanni négy, öt vagy akár több különböző korú és habitusú gyerekkel is, de számtalan nagycsaládos szülő jelezte azt is, hogy bár rengeteg programra eljár gyermekeivel, és nem fél a kihívásoktól, a strand és a víz veszélyes közeg, ahol nem feltétlenül tudja a gyerekek biztonságát szavatolni. Ezért aztán egyedül nem viszi őket ilyen helyekre.
Fotó: Getty
Igen? Nem? Nagycsaládos anyák tapasztalatai
Kiss Verus háromgyermekes édesanyaként határozott nemmel válaszol, amikor arról faggatom, elindulna-e egyedül gyermekeivel a strandra.
„A gyermekeim nem egykorúak (a fiúk valamennyien tíz év alattiak – szerk.), így nem feltétlenül akarnak egy helyen lenni, én pedig nem tudok háromfelé szakadni. A két nagyobbik már tud úszni, és a mély vízben érzi jól magát, de őket sem engedném még be egyedül. Ráadásul a kicsit még altatnom is kell, ez idő alatt nem tudom a másik kettőt érdemben lefoglalni. Hozzáteszem, a mi esetünkben két felnőttel sem nagy kikapcsolódás ez a program, mert ha én elmegyek „gumimatracozni”, addig a férjem marad a parton a másik hárommal.”
Rákosi Dóra négygyermekes szülőként már kiskoruktól fogva strandolt a kicsikkel, és gyakran vágott neki egyedül velük a balatoni fürdőzésnek. Igaz, olyan partszakaszon nyaraltak rendszeresen, ahol alacsony a víz.
Volt, hogy pár hónapos gyerekét magára kötötte a vízben, és így tartotta szemmel a nagyobbakat, akik pár méterrel arrébb, egy kicsit mélyebb szakaszon játszhattak.
Dóri úgy véli, nem mindegy, hogy a gyerekek víz közelében nőttek-e fel, és természetes ez a közeg számukra, vagy csak egyszer-egyszer van lehetőség velük leruccanni strandolni. „Amikor gyalog vagy bicajjal megyünk ki az utcára, az is mindig nagyobb kihívás, ha az autóhoz szoktatott gyerekkel vágunk neki a feladatnak, mintha olyannal, aki kezdetektől fogva velünk sétált” – teszi hozzá.
Fotó: Rákosi Dóra – magánarchívum
Ő valamennyi gyerekénél ügyelt arra, hogy stabil vízbiztosságuk legyen, de biztonsági eszközöket is használtak. A rugalmasság azonban szerinte is elengedhetetlen egy strandolós szituációban: „Sokszor volt úgy, hogy szomszédokkal voltunk lent, és szétosztottuk egymás közt a hasonló korú gyerekeket. Volt, aki a kisebbekkel volt a kis vízben, én meg a nagyobbakkal bementem labdázni. Olyan is előfordult, hogy a kisebbik a babakocsiban aludt a parton, mi meg ott voltunk a köveknél a nagyokkal, és amikor a pici megébredt, akkor bevittem magammal” – meséli.
Gehér Zsófi úszásoktató – Fotó: magánarchívum
Gehér Zsófi nemcsak úszásoktatóként, de szülői oldalról is jól ismeri azt a dilemmát, ami a strandolás kapcsán felmerül, hiszen kisgyermeknevelőként és gyermekágyas segítőként is dolgozik. Szerinte érthetőek és fontosak azok a biztonsági szabályok, amelyeket a szülőkkel szemben támasztanak a strandok, ám vannak helyzetek, amelyeket egyszerűen meg kell oldani. Akár egyedül is.
Mi adhat biztonságot a szülőnk egy ilyen helyzetben? – kérdeztem Zsófit, aki a prevenció és a következetesség fontosságát emelte ki többször is a beszélgetésünk során. „Minél felkészültebb a szülő, annál magabiztosabban tud elmenni a strandra, ezért ha van rá lehetőség, már év közben csatlakozzunk egy baba- vagy úszásoktatáshoz – javasolja a szakember, aki olyan képzésen is részt vett, ahol fulladásmegelőző programmal is segítik a szülőket.
„Fontosnak tartom azt is, hogy a strandolás idején is legyünk következetesek, mert a gyerekek viselkedése kiszámíthatóbb lesz, ami számunkra is biztonságot ad. A medencében mondjuk el nekik, hogy mi az, amit megengedünk, és mi az, ami tilos. Azt is tudatosítsuk, hogy szabályszegés esetén hazamegyünk – hangsúlyozza a szakember, aki szerint ez a fajta következetesség az élet más területein is óriási segítséget fog nyújtani. „Sokkal több programra és helyre tudjuk majd elvinni a gyerekeinket, és a strandolás sem lesz ijesztő kihívás többé.”
Hogy készüljünk fel a strandolásra már otthon? – Zsófi tippjei
- A kisgyermekeknek magyarázzuk el – egészen piciknek mesekönyvekkel is -, hogy mi vár rájuk a strandon!
- Fektessük le a strandolás legfontosabb alapszabályát: soha nem téveszthetjük szem elől egymást!
- Előző este készítsünk össze mindent a naptejtől az összevágott gyümölcsökig, hogy a készülődéssel már ne menjen el az idő!
- Érdemes már otthon felöltözni, így nem kell az öltözőszekrényekkel és az öltözködéssel sem bajlódni.
- Beszéljük meg előre, hogy 15-20 percenként szünetet fogunk tartani! Ilyenkor pihenjünk egy kicsit, szárítkozzunk meg, játsszunk nyugodtabb játékokat (kártya, színező)!
- Magyarázzuk el a gyerekeinknek, hogy a vízben nem tudhatjuk, kinek milyen az úszástudása, vízbiztossága! Egy kevésbé jól úszó gyerek hajlamos lehet ráakaszkodni a másikra, és lehúzhatja a mélybe. Igyekezzünk egymás társaságában maradni, a többi gyermekkel való közös játékot hagyjuk meg a játszótérre.
- Ne vegyük el másnak az úszógumiját, úszóeszközét, mert elképzelhető, hogy biztonsági okból van nála!
- Limitáljuk a strandjátékok számát! Csak annyi játékkal készüljünk, amennyi a kezünkben elhozható. (gyerekenként max. 2 db).
Gyakori kérdések a kisgyerekes strandolásról
Rábízhatjuk-e egy a nagyobb gyermekre az úszni nem tudó kicsit?
Zsófi úszásoktatóként semmiféleképp nem javasolja ezt. „Átmeneti megoldásként azt szoktam tanácsolni, hogy ilyen esetben barátnőkkel együtt menjenek el strandolni az édesanyák, mert ha az egyik szülő valami miatt kiesik, vagy nem tud figyelni, akkor nem egy gyerekre kell hárítanunk a felelősséget. Még egy nagyobb gyermektől sem várható el, hogy felelősségteljesen odafigyeljen a kisebbekre, mint ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy észlelni fogja a veszélyre utaló jeleket.”
Különféle korosztályú gyermekkel megyek strandolni, aki mind mást akar csinálni. Mit tegyek?
„Érdemes úgy gondolni a strandra, mint egy játszótérre, ahol csak akkor engeded el a nagyobb gyereket, ha van helyismerete, nem veszítitek szem elől egymást, és ha megvan a bizalom köztetek, hogy betartja az utasításaidat.
A legfontosabb, hogy ismerjük a gyerekek (és saját magunk) vízbiztosságát és úszástudását. Gondoljuk át, hogy mit tudunk és merünk bevállalni (például Le merünk-e csúszni vele a csúszdán, vagy inkább lent várjuk őt?)!
A strandon semmiképp ne váljunk szét, és az úszni tudó nagyobbakat se engedjük egyedül egy másik medencébe. Gondolnunk kell arra is, hogy hiába van a gyermekünknek jó vízbiztossága, bármikor beleeshet a vízbe, elveszítheti az egyensúlyát, vagy lehúzhatják mások a víz alá. Előfordulhat az is, hogy esetleg leesik róla az úszószemüveg, ami nélkül nem tud biztonságosan úszni, ő pedig bepánikol.
Nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy az úszómester észrevesz minden ilyen szituációt, szülőként nekünk kell törekednünk arra, hogy ne tévesszük szem elől őket.”
Zsófi úgy véli, hogy ezekben a helyzetekben tehát kompromisszumot kell kötni, és együtt kell mozognunk a gyerekekkel, úgy, hogy felváltva bemegyünk velük a kis- és nagy medencébe is.
Használhatunk-e úszóeszközöket?
„Úszásoktatóként nem kedveljük az úszóeszközöket, főleg, ha nem szakszerűen használják, hiszen nem alkalmasak arra, hogy megtanítsuk velük úszni a gyermeket. Ugyanakkor a strand egy olyan közeg, ahol igenis lehet létjogosultsága ezeknek” – magyarázza Zsófi.
Ha úszóeszközöket választunk, elsősorban a minőség legyen a fő választási szempont. Vásároljunk megbízható helyen (sportáruházban), az itt található termékek ár-érték arányban is megfelelőek, és akár több évig is használhatjuk őket. „Egy tündéri rajzfilmfigurás eszköz hamar elcsábíthat, de biztonsági szempontból nem ideális, könnyen kilyukadhat, így ezeket a termékeket semmiképp nem javaslom” – teszi hozzá az úszásoktató.
Fontos, hogy olyan, a gyerek életkorához és mozgásfejlődéséhez passzoló eszközt válasszunk, amelyben a legjobban, legszabadabban tudja mozgatni a végtagjait. Bár ezeknek a gyártók feltételezik, hogy egy szülői szempár folyamatosan figyeli a gyermeket, gondoljunk arra is, hogy kihagy a figyelmünk, és a gyermek esetleg nem fog tudni megfelelően mozogni benne. „Azok az úszómellények például, amelyek kiemelik a gyermek felsőtestét és karját is a vízből, bár extra biztonságosnak tűnnek, egy kisebb gyermek nem biztos, hogy képes lesz átfordulni bennük a vízben. Ez akkor lehet különösen veszélyes, ha pont hasrafordul a medencében, és nem bírja kiemelni a fejét a vízből” – mutat rá egy lehetséges veszélyes szituációra az úszásoktató.
Gehér Zsófi szerint a karúszó lehet a legjobb választás, amit 10-11 kg-tól lehet használni. Ám ez az eszköz is elsősorban olyan helyzetekben tud leginkább segíteni, ha egy már úszni tudó, öt-hatéves gyermeket szeretnénk elengedni a nagyobb medencében, ahol valamennyien tartózkodunk, míg mi a kisebbel foglalkozunk. Ilyenkor is tartsuk azonban a szemünket rajta! – zárja a beszélgetésünket Zsófi.
Kapcsolódó cikkek
