Egy család anyagi döntéseit sok minden befolyásolhatja: ilyen például az otthonról hozott minta, és persze alapvető kérdés, hogy ki mennyit keres. Magyarországon javarészt a nők maradnak otthon a GYES időszakában, az óvodás-iskolás kisgyermek mellett nehezebben vállalnak munkát, ami sokszor gyengébben fizet a férfiakénál, és sok esetben a nők a háztartásban is nagyobb feladatot vállalnak, így ezek együtt számos családban teremtenek anyagi különbségeket. De ha nincs is jelentős eltérés a bevételek terén, akkor sincs biztosíték arra, hogy a felek egyformán gondolkodjanak a pénzről. Van, aki a teljes anyagi függetlenségben hisz, mások abban, hogy legjobb, ha minden közös, és vannak még a köztes megoldások.
A pénz kezelése minden pár életében kardinális kérdés
A közös kassza – külön kassza kérdése gyakran felmerül a különböző fórumokon, közösségi oldalakon. Ahol nincs közös számla, ott hogyan fizetik be a rezsit, fedezik a bevásárlást, és hogyan utazzanak el mondjuk egy olyan nyaralásra, melynek a pár kevesebbet kereső tagja képtelen kifizetni a felét? De a közös kassza is rejthet problémákat: költhetünk-e a közös pénzből a saját hobbinkra, ki dönti el, hogy mit szükséges megvenni és mit nem, és igazságos-e, hogy a házimunka elvégzéséért vagy a gyermeknevelésért nem jár pluszpénz?
Sonkoly Zsuzsa család- és párterapeuta úgy tapasztalja, az, hogy kinél hogyan alakul ki a jelenlegi állapot, mindenkinél másban gyökerezik. Szerepet játszanak a gyermekkorban látott saját szülői minták: ők hogyan rendezték, ki mit fizetett, ki volt a családban a „gazdasági miniszter”. Ha jól működtették, a felnőtt gyerekek jó példaként gondolnak rá. Ha veszekedés szőtte át, akkor általában nem akarják majd úgy intézni, mint a szüleik. Egy válás után ismét óvatos lesz az ember. A szakember sok feszültséget és problémát lát a jelenség mögött, leginkább a kommunikáció hiánya miatt. Gyakran előfordul például, hogy valamelyik fél erőteljesebben tudja képviselni az álláspontját, a másik pedig elfogadja ugyan azt, de nem ért vele egyet. A legszélsőségesebb eset pedig az, amikor már minden bevétel egy kézben van.
Fotó: Sonkoly Zsuzsa – magánarchívum
– Sok esetben az alábbi mondatok is ezt tükrözik, melyeket párterápián hallok: „Az én pénzemből fizettük a nyaralást, te csak a nyaraláshoz szükséges dolgokat vetted meg.”, vagy „Te kezeled az összes bevételt és kiadást, a rezsit te fizeted, én meg pénzt kérek, ha vásárolni szeretnék.” Az én pénzem – te pénzed kérdésben, ha minden egy kézben van, ott már csak a „te pénzed” van, de mi a helyzet a pár másik tagjával? Ő kiszolgáltatott, alárendelt szerepbe kerül: mint egy gyermek, pénzt kell kérnie a felnőtt társától. Lehet, hogy olykor pont ez a cél: a kontroll kézben tartása – mondja a szakértő.
Ahány pár, annyi szokás
Laura és férje az első perctől kezdve mindent megosztanak egymással, közösen kezelik a bevételeket. Egy bankszámlájuk van két kártyával, arra érkezik minden pénz, és arról fizetnek. Ahogy fogalmaz, soha semelyikük nem nézi, hogy ki mennyit tesz a számlára, de ehhez az kell, hogy bízzanak egymás egyenességében és józan ítélőképességében.
„Mi az ’egy család, minden közös’ elvet valljuk. Nem nézzük, ki mennyit keres, hiszünk benne, hogy mindkét fél ugyanolyan keményen, lehetőségeihez és tudásához mérten a legtöbbet hozza ki magából, és mindent azért tesz, hogy a családnak jó legyen. Nincs szükség patikamérlegre, azt váltja ki a bizalom. Ha valaki nem bízik a másikban, akkor kezd el méricskélni, enyém-tiedezni, de az számomra már nem házasság, és nem bizalom, hanem valamiféle üzleti vállalkozás. Azt, hogy ki mennyit költ, mi csak összességében nézzük a kiadások kezelése miatt. Előfordult, hogy egyikünknek volt egy nagyobb vágya, vagy a hobbija miatt szeretett volna többet költeni, akkor azt megbeszéltük. Nálunk is vannak néha viták, de az, hogy ezeket közösen kell megoldanunk, nem kérdés.”
Klári és férje egészen máshogy él. Összesen három számlájuk van, egy közös, és két külön. Minden közös költséget feleznek, akkor is így tettek, mikor egyikük sokkal kevesebbet keresett. Szerintük így sokkal kevesebb a vitás helyzet, a pénz pedig az ő felfogásukban független az érzelmektől.
„A közös számlára mindannyian befizetünk egy meghatározott összeget havonta, abból fedezzük a rezsiszámlákat, a bevásárlást, a nyaralásokat. A gyerekekkel kapcsolatos kiadásokat is felezzük, legyen az új cipő vagy gyerektábor. Így a saját kiadásaimra nem költök az ő pénzéből, és ő sem nyúl az enyémhez. Volt időszak, amikor nagyon nehéz volt, mert az egyikünk sokkal kevesebbet keresett, és alig tudta kigazdálkodni a költségek felét, de úgy gondoljuk, ha külön élnénk, akkor is meg kellene oldanunk. Így sokkal okosabban és önállóbban kell kezelnünk a saját pénzünket, és megtanuljuk, hogy a legnehezebb helyzetekben is tudunk egyedül boldogulni.”
A kulcs a kommunikáció
Egy párkapcsolatban a pénzügyi megállapodásban benne van az autonómiaigény, a kontrolligény, a bizalom, a teljes átadás vagy épp mindezeknek a hiánya. A párkapcsolati szakember szerint érdemes megőriznünk saját független anyagi bázisunkat, hiszen, amivel önállóan gazdálkodunk, arról eldönthetjük, hogy azt saját hobbira vagy épp egy új értéktárgy megvásárlására tesszük félre. Mindeközben a közös terheket közösen, de arányosítva kellene fizetni.
– Aki kétszer annyi bevételre tesz szert, nem lenne méltányos, ha ugyanolyan mértékben venné ki a részét a rezsi vagy a gyermekek körüli kiadásokból, mint a párja. Az, hogy a független anyagi bázis hogyan történjék, azt a párnak kell sok őszinte beszélgetéssel kigyúrnia magából. Ha nem teszik meg, akkor megmérgezi a kapcsolatukat, és évek múlva már nagyon sok fájó sebet tépnek fel, amikor beszélni fognak róla. További nehezítő körülmény az is, hogy a pénz a mindennapjaink része, ha valamelyik félnek nagyon nem jó a fennálló helyzet, akkor minden nap ennek a feszültségét fogja vinni, más-más témákon bukkan fel majd a frusztráció, és lassan mindennapos teherré válik.
Ennek a témának is alapja az őszinte megbeszélés, és a szembenézés önmagunkkal. Érdemes a kérdéseket először magunkban tisztázni:
- Hogyan gondolom / mit szeretnék én?
- Mennyire vagyok rugalmas a kérdésben?
- Miért szeretném úgy, ahogy?
- Mitől érzem magam felnőttnek, önállónak?
- Mi miért okoz bennem feszültséget?
- Mikortól érzem kiszolgáltatott helyzetben magam?
- Hogy állok a bizalom kérdésével?
Nem csak egy megoldás létezik
A hétköznapok mindig bizonyítják, hogy nincs egyetlen, kőbe vésett igazság, sokkal inkább az önismeret, a tudatos életvezetés a párok között fennálló őszinte egyetértés fogja megválaszolni a nagy kérdést: melyik megoldást válasszuk?
Minden közös: azoknak a pároknak ajánlott, akik alapvetően hasonlóan gondolkoznak a pénzügyekről, nincsenek költséges hobbijaik, melyben a másik nem talál örömöt, és feltétlen bizalommal vannak a másik iránt, hogy a „közös” szó jelentése valóban mindkét félnek ugyanazt jelenti. A hátránya az lehet, ha a nagyobb keresettel rendelkező fél egy idő után igazságtalannak érzi, hogy ő többet tesz a közösbe.
Teljes függetlenség: ebben is könnyedén egyetérthet a pár két tagja: ha mindketten vágynak arra, hogy külön kezeljék bevételeiket és egyéb tulajdonukat, akkor a módszer ugyanolyan működőképes lehet, mint az előző. Akkor is alkalmazható, ha a felek máshogy képzelik el a pénzügyek kezelését, de az egyetértésre itt is feltétlenül szükség van. Hátránya talán az, hogy ha az egyik fél megszorul, vagy rosszabb hónapokat él meg anyagilag, hogyan tud segítségért fordulni társához.
Egy közös – két külön számla: Köztes megoldásnak számít, ha a közös kiadásokra egy közös számlán gyűjtik a pénzt a párok, míg ami azon felül marad, az saját számlájukról saját magukra fordítható. Egészen odáig tiszta megoldásnak tekinthető ez a módszer, amíg nem zavarja meg valamilyen vélt vagy valós igazságtalanság, mint például amikor az egyik fél olyan munkával is tölti az ideje jó részét, amiért nem jár fizetség – ilyen például a ház körüli teendők vagy a gyermekneveléssel töltött évek.
Kérdés lehet az is, mi számít közös, indokolt kiadásnak – ez főként akkor eldönthetetlen, ha az egyik fél kimondottan költekező, a másik pedig takarékos. Hiszen ki mondja meg, hogy hányadik cipő felesleges a gyereknek vagy mi kerüljön a boltban a kosárba, és mi az, ami már luxusköltésnek számít?
Ki ezt – ki azt: sok pár osztja fel a kiadásokat nagyság szerint: míg az egyik fél a rezsiszámlákat fizeti, addig a másik fél a bevásárlást intézi saját pénzből, vagy egyikük a lakástörlesztést, másikuk a kocsihitelt fizeti. Talán ez hordozza magában a legtöbb lehetséges feszültséget, ugyanis a kiadások nagyságát sok minden befolyásolhatja – gondoljunk csak a rezsiválságra vagy az élelmiszerárak drasztikus növekedésére, így gyorsan kialakulhat az elégedetlenség a terhek megváltozott, egyenlőtlen eloszlása miatt.
Ki mennyit keres alapon: lefektethetjük úgy is a szabályokat, hogy mindenki bevételének fényében járul hozzá a kiadásokhoz. Igazságos módszernek tűnhet, hiszen így a párok arányosan viselik a terheket, és ugyanilyen arányban marad a zsebükben is saját kiadásaikra. A probléma abból adódhat, ha a pár egyik tagjának kényelmessé válik, hogy ő kevesebbet keres, ezért kevesebbet is kell a közös kasszába fizetnie valamint nem motivált a változásra. A visszaélések elkerülése minden esetben csakis őszinte kommunikációval és egyetértéssel kerülhető el.
Kapcsolódó cikkek
