Aki nem került hasonló helyzetbe, sokszor el sem tudja képzelni, valójában min is megy keresztül egy pár a meddőség miatt – ez egy olyan tapasztalat a számukra, amely igencsak próbára teszi a kapcsolatukat. Hiába a jószándék, segítséget nyújtanunk sem könnyű ezeknek a pároknak. Főként, mivel előfordul, hogy elszigetelődnek egy időre, elérhetetlenné válnak ismerőseik számára, hogy fel tudják dolgozni a fájdalmukat. A tanulmányok szerint nem ritka, hogy a meddőséggel küzdő pároknál felüti fejét a depresszió, a szorongás, a tehetetlenség érzése.
Nagyon fontos, hogy támogassuk a hasonló helyzetben lévő családtagjainkat, barátainkat, de ha rossz időben ejtünk el egy rossz megjegyzést, azzal nagy fájdalmat tudunk nekik okozni. Mit mondhatunk nekik, amivel biztosítjuk őket arról, hogy velük vagyunk, és szeretnénk enyhíteni a bánatukat?
Álljunk mellettük
Néha már az elegendő, hogy csak jelen vagyunk valaki életében, és azt mondjuk neki: “Itt vagyok, veled vagyok, ma rád gondolok”. – Van, hogy már ez bőven elegendő ahhoz, hogy vigaszt nyújtson, változást hozzon – mondta dr. Desireé McCarthy-Keith, reproduktív endokrinológus. A szakember szelíd megközelítést javasol, hangsúlyozza: érzékenynek kell lennünk, és nem szabad tolakodóvá válnunk.
Ha biztosítjuk ezeket a párokat arról, hogy velük vagyunk, az már egy jó kezdet. Ha érdeklődünk, hogy vannak, és csak annyit kapunk tőlük, hogy köszönjük, jól, akkor se kezdjünk azonnal faggatózni, hagyjuk, hogy a maguk tempójában nyíljanak meg. Készüljünk fel arra az eshetőségre is, hogy a pár nem szívesen oszt majd meg részleteket azonnal – ha már készen állnak rá, beszélni fognak.
Bizonyos napok, ünnepek különösen nehezek lehetnek egy meddőséggel küzdő párnak, főként, ha kisbabás, kisgyerekes családokkal töltik ezeket az eseményeket, hiszen még inkább érezhetik a veszteséget, a hiányt. Ezért tartsuk tiszteletben, ha esetleg úgy döntenek, visszautasítanak egy meghívást.
Hagyjuk a kéretlen tanácsokat
Az, ha azt mondjuk egy meddőséggel küzdő párnak, hogy nyugodjanak meg, ne stresszeljenek, valójában nem segítőkész, sőt, igencsak frusztráló lehet ezt hallaniuk. Sőt, az sem túl szerencsés, ha a nehézségüket egy nagyobb tervnek, az univerzumnak, vagy egyéb feljebb való erőnek tulajdonítjuk.
– Hasonlóképp nincs szükség anekdotákra sem arról, hogy a nagynénje, barátnője úgy tudott teherbe esni végül, hogy ananászmagot rágcsált a tengerparton – hívta fel rá a figyelmet Dr. Zaki Landon, a reproduktív problémák mentális egészségre gyakorolt hatására szakosodott pszichológus. Az ilyen megjegyzések – bár valószínűleg jó szándékúak – azt sugallják, hogy a meddőség egy egyszerű probléma, amelyet könnyen meg lehet oldani. A valóságban azonban a meddőség egy összetett kérdés, mely évekig tartó kezeléseket, szívfájdalmat és számtalan veszteségélményt hozhat magával, mielőtt megoldást találnak.
Dr. Zaki azt javasolja, érdemes megpróbálni felhagyni azokkal a mondatokkal is, amelyeket esetlegesen vádló megjegyzésekként is lehet értelmezni, mint a “Próbáld kicsit jobban” vagy a “Pihenj többet”.
Kerüljük a probléma tagadását
Érthető, ha megpróbáljuk a dolgok jó oldalát nézni, de ez akár bosszantó is lehet a párnak. Az olyan kijelentések, mint a “de legalább van egy szerető párod”, vagy a “de legalább jó munkád van” egészen biztosan nem fogja varázsütésre megváltoztatni a meddőség okozta fájdalmat. Az olyan feltételezésekbe bocsátkozó megjegyzések, mint “a mesterséges megtermékenyítést is megpróbálhatjátok még”, vagy az “ott van akár az örökbefogadás is” mind olyan mondatok, amelyek még inkább elidegeníthetik tőlünk a párt. Emellett pedig dr. Zaki szerint egyáltalán nem biztos, hogy a pár még nem próbálkozott az általunk javasolt módszerekkel.
Dr. McCarthy-Keith szerint az emberek különösen érzéketlenek tudnak lenni a másodlagos meddőséggel küzdő párokkal, tehát azokkal, akiknél már van egy gyerek, de a következő nem akar jönni. Esetükben akár olyat is képesek mondani, hogy “hát, legalább már van egy gyereketek” – de ha ők több gyermeket szeretnének, és nem jön össze a második baba, az éppen olyan fájdalmas tud lenni.
Validálni kell a fájdalmat
Egy nemrégiben készült felmérés szerint sok terméketlen nő nem osztja meg a küzdelmét a családjával, barátaival. Ez a titok pedig tovább erősíti a szenvedésüket, szégyenérzetüket, bűntudatukat. Éppen ezért különösen fontos, hogy szavainkkal együttérzésről adjunk tanúbizonyságot: ebben a helyzetben az sem jó vigasztalási taktika, ha azt mondjuk, hogy biztos vagyok benne, hogy ez most sikerülni fog, mert a meddőséggel küzdő személyben ez elutasítást vonhat magával, és nem azt érzi, hogy vigasztalják, támogatják.
Dr. McCarthy-Keith pácienseinek inkább azt szokta mondani egy sikertelen mesterséges megtermékenyítés esetén, hogy tudja, hogy ez nagyon rossz hír, fájdalmas, és nagyon sajnálja. Azt, hogy segítő támaszok vagyunk, a legtöbbször már az is bizonyítani tudja, ha azt mondjuk, hogy “tudom, hogy fáj, és osztozom a fájdalmadban”.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink:
- Ha meddő vagyok, nem lehet gyerekem?
- Szívbemarkoló üzenet a meddőséggel küzdő pároknak
- Amikor a meddőség oka ismeretlen
Kapcsolódó cikkek
