Aki nehezebben esik teherbe, esetleg orvosi segítségre is szüksége van ehhez, hajlamos lehet saját magát is hibáztatni emiatt, például ehhez hasonló mondatokkal:
- “azért nem sikerül, mert túlságosan is akarom”
- “ez a büntetésem, mert túl sokat dolgoztam”
- “túlságosan aggódtam a pénz miatt, és emiatt kimerítettem a szervezetemet”
- “azért van az egész, mert nem tudok lazítani”
- “bűntudatom van a 15 évvel ezelőtti abortusz miatt, és a petefészkem egyszerűen lekapcsolt”
Lehet, hogy a bűnbakkeresés (még úgy is, hogy saját magát tartja hibásnak valaki) természetes próbálkozás arra, hogy visszanyerje az élete feletti irányítást: “ha én tettem saját magamat meddővé, akkor vissza is tudom ezt csinálni”. Ez azonban nemcsak áldozathibáztatás, de nem is igaz.
Kutatások szerint a teherbeesési nehézségek egyértelműen stresszt okoznak, azonban nem lehet azt kijelenteni, hogy ez fordítva is így van, vagyis a stressz a felelős a meddőségért. Természetesen, a fizikai és érzelmi stressz hatással lehet a hormonális rendszerre vagy a mensturációs ciklusra, ám a szervezetünk ezt igyekszik ki is javítani. Ugyanakkor egy stresszes esemény miatt “bekövetkező” termékenységi problémák valószínűleg már korábban kezdődtek, csak éppen nem voltunk ezekkel tisztában. Gondoljunk csak bele: még a legstresszesebb, legszörnyűbb körülmények között, esetleg az átélt borzasztó élmények után is képesek a nők teherbe esni, ha nincs ennek fiziológiai akadálya. Ha az emberi szaporító szervrendszer valóban annyira érzékeny lenne, mint azt a “ne görcsölj rá“-szintű tanácsok hallatán feltételezzük, az emberiség már rég kihalt volna.
Szintén nem árt figyelembe venni, hogy bár a stressz önmagában nincs hatással a termékenységre, vagy akár a petesejtek minőségére, elvezethet olyan rossz szokásokhoz, amelyeknek viszont egyértelműen hatása van ezekre. A stresszes helyzetek elől sokan az alkoholhoz, kábítószerekhez vagy gyógyszerekhez, dohányzáshoz, esetleg egészségtelen ételekhez menekülnek, kevésbé lesz kiegyensúlyozott a párkapcsolatuk, így ritkábban bújnak össze a párjukkal, de akár az is előfordulhat, hogy abbahagyják azoknak a gyógyszereknek a szedését, amelyek szükségesek lehetnek a termékenység helyreállításához.
Néhány jó tanács, ha valaki szeretné csökkenteni a stresszt és ezzel megkönnyíteni a fogantatást. Különösen fontosak lehetnek ezek azoknak, akik termékenységi kezelésen mennek át.
- Fogadjuk el, hogy nincs befolyásunk a múltra és a jövőt is csak részben tudjuk mi alakítani. Próbáljunk meg a pillanatban élni, és mindig csak azokkal a problémákkal foglalkozni, ami éppen előttünk van.
- Tisztázzuk a partnerünkkel, családtagjainkkal, hogy nem mi vagyunk a felelősek a kialakult helyzetért. Kérjük meg a partnerünket, hogy jöjjön el velünk az orvosi vizsgálatokra, hogy ő is tisztában legyen az egészségügyi tényekkel.
- Bár jó ötletnek tűnhet, hogy kilépjünk a munkahelyünkről, ha termékenységi kezelésen veszünk részt, csak akkor tegyük ezt meg, ha egyébként is szerettük volna otthagyni az állásunkat, és anélkül is elég biztosnak érezzük az anyagi helyzetünket. A munkanélküliséggel járó változások gyakran egyáltalán nem hoznak “megnyugvást”, inkább csak újabb stresszforrásnak tekinthetőek. Ráadásul, a jól megszokott rutin csökkenti a stresszt, a munka pedig elterelheti a figyelmünket.
- A játék és a nevetés a legjobb természetes stresszoldók! Fejtsünk keresztrejtvényt, társasjátékozzunk, nézzünk meg egy vicces filmet – egy kutatás szerint ha naponta húsz percet nevetéssel és szórakozással töltünk, akár 50 százalékkal csökkenthetjük a stresszel kapcsolatos tüneteket. Hasonlóan jó hatással lehet az egészségünkre a sportolás is.
- Ne feledjük: a saját magunkkal való barátság a legszorosabb és legfontosabb! Ahelyett, hogy folyamatosan ostoroznánk és büntetnénk magunkat, legyünk pont olyan megértőek, tisztelettudóak és támogatóak, mint amilyenek egy jó barátunkkal lennénk!
(via)
Ezt is érdemes elolvasni: