Három természetes szülésen voltam túl, éppen ezért a császármetszés olyasmi volt, ami soha meg sem fordult a fejemben. Éppen azon viccelődtünk a kórházba menet a férjemmel, hogy mi már igazi szülésszakértők vagyunk. Erre 24 órával később: a párom kórházi ruhában, én pedig úton a műtő felé. A negyedik kislányom kissé hadisérülten, de teljesen egészségesen jött világra.
Egyáltalán nem bántam, hogy fuccsba ment a szülési tervem (leginkább, mert nem is volt ilyesmim – hiszen azt gondoltam, olyan lesz, mint a többi). A felépülést azonban egy kicsit sem élveztem. Hogy őszinte legyek, a császármetszés nagy szívás. Most jutottam el arra a pontra, hogy habár nem szívesen emlékszem vissza a felépülési időszakra, már látom azt is, hogy mit adott számomra ez a tapasztalat.
Íme az az 5 dolog, amit a sürgősségi császárom után tanultam
1. Megtanultam segítséget elfogadni
Kedves kontrollmániás sorstársaim, ugye, hogy nem könnyű beismerni, hogy néha nekünk is segítségre van szükségünk? Nehéz elfogadni, hiszen mások nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy mi (ergo tuti rossz a végeredmény, ez egyértelmű). A másik meg, hogy közben arra gondolunk, hogy másoknak is van családja, az idejük meg drága, így miért pont azzal töltenék, hogy nekünk segítenek. Azonban, amikor felállni sem vagy képes, akkor mérlegeled a dolgot. A császárom után megtanultam ételt és gyerekfelvigyázást elfogadni a barátaimtól anélkül, hogy minden alkalommal elnézést kérnék.
Megtanultam elfogadni, hogy mások mossanak ki helyettem (úgy, hogy utána nem csinálom újra én magam). Megtanultam megbízni a férjemben, hogy mindenkit időben elszállít oda, ahova mennie kell anélkül, hogy ötpercenként figyelmeztetném, hogy mennyi az idő. Már képes vagyok a segítő embertársaimban meglátni azt a mérhetetlen szeretetet, amit felém árasztottak azzal, hogy segítettek nekem. Ha visszamehetnék a császár előtti önmagamhoz, ráparancsolnék, hogy fogadjon el minden segítséget, amit mások önszántukból ajánlanak fel és legyen hálás értük.
2. Megtanultam nevetségesnek tűnő célokat kitűzni magam elé
Ki gondolta volna, hogy gyakorlatilag megtanítanak újra felülni a császár után? Mivel nem használhatod a hasizmaidat, egy nővér bejön és megmutatja, hogy tudod az oldaladra fordulva a kezeddel feltolni magad ülésbe. Több mint egy hétbe telt, mire teljesen kiegyenesedve voltam képes járni. Ez volt az a hét, amikor rájöttem, hogy szükségem van valamire, amit várhatok, így eldöntöttem, hogy lefutom a félmaratont. Nem kell, hogy te is ilyen célt tűzz ki magadnak, főleg nem, ha utálsz futni. De nekem tényleg kellett valami kapaszkodó, ami a régi önmagamra emlékeztetett. Kellett az a tudat, hogy el tudom képzelni magam egy évvel később. A te célod lehet az is, hogy elutazol valahova a családoddal vagy kiolvasol egy könyvet. Lehet bármi, a lényeg, hogy motiváljon és reményt adjon, hogy nem leszel mindig ilyen elesett, mint most.
3. Megtanultam örülni az apró eredményeknek is
Elképesztően boldog voltam, mikor végre először sikerült egyedül kikelnem az ágyból. Legalább annyira, mint amikor először sétáltam körbe a kórházat. Vicces, hogy még annak is úgy örültem, mint majom a farkának, amikor sikerült először nagyvécéznem szülés után. Utoljára 3 évesen örültem ilyesminek ennyire. Mókás okokat találtam arra, hogy “ünnepeljek”, de ez rengeteg erőt adott.
4. Megtanultam értékelni a babámmal kettesben töltött időt
Úgy terveztem, hogy majd egyből szülés után hazamegyek a gyerekektől és látogató családtagoktól nyüzsgő házunkba. Szinte vártam a káoszt magam körül. Ehhez képest 3 teljes napot maradtunk a kórházban az újszülött kislányommal. Persze, voltak látogatóink, de sokáig képtelenség elszórakoztatni 3 örökmozgó nagytesót egy kórházi szobában. Az idő nagy részében tehát csak én voltam, és a pici lányom. Sosem fogom elfelejteni ezeket a csodás, kettesben töltött napokat.
5. Megtanultam még jobban együttérezni
Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy megtapasztaltam a természetes és a császáros szülést is. És az az igazság, hogy mindkettő pokolian fájdalmas volt. Úgyhogy engem soha senki nem fog meggyőzni róla, hogy az egyik könnyebb, mint a másik. Azt is pontosan tudom, hogy milyen az, amikor elképzeled, hogyan fogsz szülni, de végül minden teljesen máshogy alakul. Úgy gondolom, hogy ezek a tapasztalatok sokkal elfogadóbbá, támogatóbbá és együttérzőbbé tettek a kisbabás anyukákkal szemben, hiszen most már tudom, hogy minden édesanya egy igazi harcos.
(Cikk forrása blogs.babycenter.com)
Kapcsolódó cikkeink császármetszés témában:
- Császármetszés után ezekre a nehézségekre számíthatsz
- Hat dolog, amit sose mondj egy császáros anyukának!
- Mikor szükséges a császármetszés?
Kapcsolódó cikkek
