Szüléstörténetek. Egytől egyig más. A visszatérő fordulatok: és akkor elindultunk a kórházba. Aztán felgyorsultak az események. Végül csodálatos volt. Lényeg, hogy egészséges. Most ismerkedjünk meg a másik oldallal! Amikor nem indulnak el a kórházba, és amikor az események nem gyorsulnak fel, csak zajlanak.
„A legelső volt, és annyira naiv voltam! Azt hittem, hogy egy nő tud szülni. Így vonultam be. Ott aztán bebizonyították nekem, hogy én azt nem tudhatom.Aztán ezt már nem akartam. Örültem, hogy akadt más lehetőség. De ezekről nincs mit mondanom.
Csak annyit tudok kinyögni, ha nagyon kérdezgetik, hogy olyan volt, mint amikor megiszom egy pohár vizet. Annyira nem volt benne semmi különleges, mert annyira természetes volt. Egyik nap, mondjuk, hárman feküdtünk le aludni az ágyba, és másnap reggelre már négyen voltunk benne. Aztán négyen, és öten lettünk reggelre.Tehát különösebben nem szoktunk szuperlatívuszokban beszélni arról, hogy milyen jó is volt meginni azt a pohár vizet, de tudjuk, hogy mennyire fontos.”
„Ági kicsit magunkra hagy, s ekkor tűnik fel, egy férfi is van a szobában. Felesége sóhajtozik, föláll, s kéri, hadd nyissa ki az ablakot. Hirtelen rádöbbenek: az asszony vajúdik! Megpróbál befelé fordulni, csukott szemmel lélegzik, férje zavartan a hátát masszírozza. Körülötte zaj, ajtócsapódások, még Julcsi is elkezd nyafogni. Elszégyellem magam.
Azt szeretném, hallgassunk el mindannyian, kapcsoljuk ki a gépeket, s lélegezzünk együtt, meditáljunk, vagy mindegy, csak legyünk jelen! De csak Julcsit intem csendre, aki szerencsére szót fogad. Nézem őket, s csak magamban mondom, Istenem, hát hogy lehet így szülni! Ha így kéne szülnöm, én is csak azt akarnám, legyen vége mihamarabb, mindegy, hogy hogyan, csak legyen már kint az a gyermek! Istenem, kérlek, ne kelljen, nem akarom, nem akarok kórházba jönni!”
„Mert nem bökdöste, szurkálta, nyomott le csövet a babám orrán senki, nem világított neonfény a szemébe, nem vitték el, és nem fürösztötte, mérlegelte senki! Gondoskodott róla a bába, szeretettel és odaadással, csendben, higgadtan, nagy alapossággal. Majd segítettek lefeküdni, még össze voltunk kötve a babámmal, és ekkor rám tették a kicsi meleg testét! Nagyon szép érzés, ez semmihez sem fogható!”
„Ugyanakkor persze volt bennem félelem is, mert úgy éreztem, itt most eldől a sorsunk. Vagy meghalunk, vagy újjászületünk. Világosan éreztem, hogy nagyon közel vagyunk a másik oldalhoz. Igazi transzcendentális élmény volt.
És amikor már nem küzdöttem az életünkért, megéreztem, hogy megtartanak bennünket. Amikor már megadtam magam az egésznek, és nem álltam ellen, minden kioldódott, minden elsimult, amikor azt tudtam mondani, hogy »legyen meg a te akaratod«, akkor született meg Barnus. Gyönyörű volt, tiszta, hamvas, illatos.”
Létezik egy portál, ahol intézeten kívüli szülések történeteid olvashatod. Ilyen volt a szülés az anya, az apa, a dúla, a bába szemével. Itt is mindegyik más, ahogy a kórházban. Van nyugodt, van meglepő, vicces, könnyes, tárgyszerű, és mindenféle. Ismerd meg ezt az oldalt is. Olvass magyarországi történeteket itt.
Ha nem csak olvasnád, de látnád is, itt megtalálod dr. Nancy Salgueiro szülését, amiről itt írtunk.Ha nincs időd a gép előtt tölteni két órát, megsúgjuk, hogy a pici fiú, Oziah 22:55 körül érkezik Nancy karjaiba! Ne hagyd ki!
Ezek is érdekelhetnek:
Kapcsolódó cikkek
