“Nem is hallottam még róla”, “az valami probléma, valami baj lehet belőle?”, “olvastam róla, de nem tudnám visszaidézni” – többek között ezeket mondták azok a kismamák, akiket rögtönzött mini közvélemény-kutatásunkban megkérdeztünk a Braxton Hicks-kontrakcióról. Viszonylag kevesen voltak, akik pontosan el tudták mondani, mi is ez, mikor és hogyan zajlik.
A fentiekből tehát egyértelmű, hogy nem minden kismamának ismerős a Braxton Hicks-kontrakció fogalma, de talán a hétköznapi álnév – a jóslófájás – már ismerősebben cseng. Érdemes képbe kerülni a fogalom kapcsán, hisz a terhesség alatt idővel minden kismama találkozik ezzel a furcsa haskeményedés érzéssel, s persze hasznos, ha tudja, miről beszél az orvos, vagy egy másik kismama, amikor a Braxton Hicks-et emlegeti.
Kezdjük a névadóval: angol orvos, John Braxton Hicks, aki a XIX. század végén elsőként jegyezte fel a terhesség előrehaladtával egyre gyakrabban jelentkező, többnyire rendszertelen méhösszehúzódásokat.
Már a hatodik hónaptól (a 23-24. terhességi hét környékén) érezheted, és ahogy nő a baba, egyre gyakoribb lehet. Sokszor megtéveszti a kismamákat, mert a szülés közeledtével egyre gyakoribbá válik, és sokan – főként, ha az első babájukat várják – a vajúdás jelének veszik. Az is előfordul ugyanakkor, hogy valaki egyáltalán nem észleli a terhessége során.
Az összehúzódás a méh tetejéről indul, lefelé halad és menstruációs fájdalomhoz hasonló érzéssel jár. Van, akinél az alhasban, másnál a medencében, a combok környékén teljesedik ki. Akár egy percig is eltarthat a has bekeményedése és az ezzel járó érzés, s bár fájdalommentes, a kismamák kellemetlen érzésként írják le.
Ez csak Braxton Hicks-kontrakció vagy beindult a szülés?
A várandós anyukák leggyakoribb kérdése, kétsége, hogyan különböztethetik meg ezeket az összehúzódásokat a szülés idejét jelzőktől.
Fontos különbség, hogy a jóslófájások (Braxton Hicks-méhösszehúzódások)…
- nem erősödnek,
- nem gyakoriak, azaz 1 órán belül 4 alkalomnál ritkábbak,
- rendszertelenül jelentkeznek,
- “nem sűrűsödnek be”,
- rövid idő alatt (1 percen belül) véget érnek,
- mozgásra vagy pihenésre enyhülnek, elmúlnak.
Mi idézheti elő a Braxton Hicks-összehúzódásokat?
Fizikai aktivitás, a kevés folyadékfogyasztás vagy éppen egy szeretkezés, az orgazmus, de a baba aktív mozgása is kiválthatja ezt a feszítő érzést. Ha a Braxton Hicks-összehúzódásokat tapasztaljuk, ne essünk kétségbe. Van ugyanis néhány dolog, amivel segíteni tudunk magunknak, a szervezetünknek: feküdjünk le, forduljunk a bal oldalunkra, vagy üljünk be egy kád kellemes hőmérsékletű (nem forró) vízbe és pihenjünk, lazuljunk el, próbáljunk meg kikapcsolni.
Azt is javasolják, hogy a kismama vigyen be megfelelő mennyiségű magnéziumot a szervezetébe, ha ezeket az összehúzódásokat gyakran tapasztalja. (Magnéziumból az ajánlott adag függ a készítmény típusától.)
Mikor forduljunk mindenképp orvoshoz?
Először is: az összehúzódásokról mindenképp tájékoztatni kell a választott szülésznővel, orvossal, aki majd segít eldönteni, hogy van-e valami tennivaló az ügyben. S ha van, akkor pontosan mi.
Azonnal forduljunk szakemberhez, ha…
- vérzés jelentkezik,
- szokatlan folyást észlelsz,
- szokatlan hátfájás jelentkezik,
- a baba erős nyomást gyakorol a kismedencére,
- a jóslófájások (a Braxton Hicks-összehúzódások) egyre gyakoribbak (már legalább 5-öt érzel 1 óra alatt),
- a keményedés erősödik
- és egyre hosszabb (az 1 percet meghaladja).
Akkor is konzultáljunk, ha megijedünk és nem vagyunk biztosak abban, hogy amit tapasztalunk, az csak egy ártatlan méhösszehúzódás, vagy valami más. A nőgyógyászunk, szülésznőnk segíthet kiderítheti a tünetek okát, s ha nincs is semmi baj, legalább megnyugszunk, ami a kicsi egészsége és fejlődése szempontjából is nagyon fontos.
Kapcsolódó cikkeink jóslófájás témában: