Dolgozni, háztartást vezetni és gyerekeket nevelni egyszerre nem egyszerű dolog, ezt mindannyian tudjuk. Azért (jó esetben) segít, ha az embernek van egy párja.
Egy Kentucky-ban élő apa saját kárán értette ezt meg: most tizennégy hónapos fia születése után a felesége sokat panaszkodott, hogy a férfi nem tesz otthon eleget. A házasságuk meggyengült, végül elváltak, és közös felügyeletben egyeztek meg, mindketten gyakorolják a szülői jogokat, és fele-fele arányban osztoznak a gyermekükkel töltött időn – írja a parents.com.
A férfi csak most jött rá, mennyire nehéz a babagondozás, és azt mondja, inkább visszacsinálná a válást, és dolgozni akar a kapcsolat megjavításán. A Reddit olvasóinak véleményét is kikérte az esetükről. Mint beszámolt róla, a konfliktusok azzal kezdődtek, hogy a feleségének volt elképzelése róla, hogy mi mindent kellene tennie otthon, de nem mondta el konkrétan, szerette volna, ha maga ébred rá, hogyan kell részt vennie a családi életben.
Egy kommentelő igazán találóan fogalmazott „Ő a fiad anyja, nem a tied. Mindketten felnőttek vagytok. Miért kellene megmondania, hogy mit csinálj?”
“A nők sem úgy születnek, hogy tudják, hogyan kell szülőnek lenni!” – tette hozzá valaki más.
Bizony, nemcsak a fizikai munkavégzés számít munkának, de a logisztika, a tervezés is, ami pláne nem kapja meg a neki járó tiszteletet. Kezdve attól, hogy átlátjuk, mikor fogy el a tápszer, hogy eltervezzük, mi legyen a vacsora, hogy észben tartjuk a gyerekorvosi látogatások időpontjait és azt, hogy milyen szezonális ruhadarabokra van szükség… ezek a láthatatlan feladatok nemcsak időt, hanem szinte állandó figyelmet is igényelnek. Igen, ez is munka.
„Megfulladok” – tette hozzá a kérdező hozzátéve, tudta, hogy egyedülálló szülőnek lenni nem lesz könnyű, ennek ellenére a feleségének el kellett mennie, hogy valóban megértse. „Azokban a hetekben, amikor a fiam nálam van, képtelen vagyok bármire, és a munkahelyemen is alig tudok dolgozni, annyira kimerült vagyok. Az egész hetet azzal töltöm, hogy próbálom utolérni magam, és még csak nem is tudok mindent elintézni. Rendetlen a lakásom, alig tudok lépést tartani a teendőkkel és a házimunkákkal. Totál szívás.”
Az őszintesége ellenére az illető nulla szimpátiát kapott: „Szóval káosz, ugye? Na, ez volt a feleséged élménye nulla-huszonnégyben, amíg házasok voltatok” – írta egy kommentelő. Másvalaki hozzátette: “Te nem azért akarod visszakapni a feleségedet, mert szereted és hiányzik. Csak mert nem boldogulsz anélkül, hogy valaki megmondaná, mikor mit csinálj.”
Függetlenül a kapcsolati állapottól, két embertől egyenlő erőfeszítésre van szükség egy gyermek létrehozásához. Akkor miért feltételez bárki mást, mint fele-fele megosztást, ha a neveléséről van szó? – teszi fel a kérdést a cikk írója.
Kapcsolódó cikkek
