A kíméletes fájdalom megedz
Nincs még egy olyan különleges fájdalom, mint a szülést kísérő: kiszámítható, megzabolázza magát, és megkíméli az anyát. A fájásokról viszonylag többet tudunk, de mi történik a rendszeres fájások közti szünetekben?
A tágulás idején a katekolaminok – ilyen az adrenalin és noradrenalin is – olykor nem ritmusosan, hanem állandóan nagy mennyiségben kerülnek a vérbe, ez átmenetileg gátolja az oxitocin-termelést, és ezáltal fékezi a fájdalmakat, ilyenkor az anya ellazulhat. A fájdalmakat megszakító szünetekre azért van szükség, hogy az anya felkészülhessen az új oxitocin-adagra, és pihenhessen az újabb fájások előtt. Az összehúzódások és fájdalmak szabályzása tehát önmérséklő.
A hormonrendszer és az idegrendszer együttes játéka is fontos. A szimpatikus idegrendszer indítja be a méh összehúzódásait, a paraszimpatikus pedig ellazítja a méh alsó részeit és a méhszájat. Ha ez nem így volna, nem volna a nyomásnak iránya, a méhösszehúzódások által elindított magzat beleütközne a zárva maradt méhszájba.
Az egyre erősödő fájásoknak az a szerepe, hogy mind inkább képessé teszik a nőt az ellazulásra, a feszültség kezelésére is, és fordítva, a feszültség maximumának elérése képessé teszi a nőt a maximális erőfeszítésre.
A gyerek fejének a medencefenékre nehezedő nyomása a döntő inger, ami kiváltja a felgyülemlett feszültség levezetését és a rendelkezésre álló energia kiáradását. Ez a medencefenék izomzatának akaratlan összehúzódásaiban mutatkozik meg. Az oldódást hosszú, mély lélegzetvételek kísérik. A szülési folyamat – nem véletlenül – némiképp hasonlít az orgazmushoz, amikor szintén jellegzetes, önkéntelen izomösszehúzódások indulnak meg.
Testi, lelki védelem
Az anya teste veszélyben van a szüléskor, ráadásul egy teljesen másik egyed érdekében kell erőfeszítéseket tennie. Nem véletlenül kíséri fájdalom ezt a feszültséggel terhes folyamatot. A szülés hihetetlenül önzetlen feladat. A nő saját egészségéért, épségéért, életéért is küzd, másrészt elkövetkezik számára az önátadás, önfeláldozás korszaka. A fájdalom segít az érzelmi, lelki egyensúly megtalálásában és fenntartásában. Ebben a más állapotban a szülési fájdalmaktól való megszabadulás egyetlen lehetséges útja, hogy a gyermeket meg kell szülni. A fájdalom segíti a szükségszerű elválást, az elszakadást.
Nézzük a fájdalom egy másik hatását! Az anya enyhíteni akarja fájdalmait, s miközben a lehető legkevesebb fájdalmat okozó testhelyzetre törekszik, megvédi testét a sérülésektől, tartása egyúttal a baba világrajövetele szempontjából is a lehető legkedvezőbb. A fájdalom azt üzeni: “Védd magad, vegyél részt a szülésben, úgy csináld, hogy neked is a legjobb legyen!” A keresztcsonti fájdalmak például azt mondják: “Hajolj előre!”, s ezzel a baba fejét továbbsegítve enyhül a fájdalom. A gátra nehezedő nyomás pedig arra késztethet, hogy az anya lefeküdjön pihenni.
Sok kismama aggodalommal veszi észre, hogy bár csemetéje megérkezett, ridegnek, hidegnek érzi magát, mert egy-két hét eltelte után még mindig nem érez iránta szeretetet. Az aggódó kismamákat a szakemberek megnyugtatják, hogy ez nem egyedi eset, ne nyugtalankodjék, természetes. Ilyenkor azért jó lenne felderíteni a szülés körülményeit is. Úgy tűnik ugyanis, hogy a fájdalomcsillapított, császáros anyukák panaszkodnak nagyobb számban erről az érzelmi zavarról. A természetes mederben zajló, normális hormonális szabályzású szülést követően, ahol a fájdalom betöltheti a neki szánt élettani feladatot, az anyák kiegyensúlyozottabbak, kevésbé fenyegeti őket a szülés utáni depresszió, a szeretetteljes kötődés erőt ad nekik anyai feladataik ellátására.
Majd elszáll a boldogságtól
Az endorfinok nem pusztán fájdalomcsillapítók, a neokortexnek nevezett agyterület gátlásával képessé teszik az anyát egyfajta természetfölötti érzékenységre, a racionális gondolkodás kikapcsolására, így az idegrendszer a szülés természetes lebonyolítására koncentrálhat. A nő kikapcsolja énjét, okoskodásait, és átadja magát az új élet születése érdekében.
Racionális világunkban kevés szó esik erről, pedig sok már szült nő beszámol róla, hogy a döntő pillanatban mennyire háttérbe szorult az élettani fájdalom, s milyen erő járta át. Szüléskor az anya szinte természetfeletti teljesítményekre képes. A keserves kitolási szak után boldogságban úszva tartja karjában újszülöttjét. Ezekben a pillanatokban a nők endorfinszintje hihetetlen magas, a nő extázishoz hasonló örömöt, szeretet él át, ami szükséges is ahhoz, hogy a szülés megpróbáltatásai után képes legyen azonnal ellátni anyai feladatait. Ettől a perctől kezdve a nő már nem csak a maga ura, mindig felelős lesz gyermekéért. A fájdalom tükröt állít, megmutatja korlátainkat, s megtanít átlépni azokon. A kiállt próba után erősebbé válik a nő, ami oly fontos a szülővé váláshoz.
Megjegyzendő, hogy más hormonok is befolyásolják az anyai viselkedést. A születés előtti utolsó kontrakciók alatt a készenléti állapotért felelős adrenalin típusú hormonok mennyisége soha nem látott értéket ér el az anya szervezetében. Az utolsó nyomások előtt a nők mintha nagy adag energiát kapnának. A kiállt testi erőfeszítések ellenére hihetetlenül éberek és aktívak. Szükség esetén képesek volnának talpra ugrani, hogy megvédjék csemetéjüket.
A szülés utáni gyors progeszteron-szint csökkenés az anyai viselkedés fenntartásához szükséges. A prolaktin hormon pedig nem csak a tejtermelésért felelős, abban is szerepe van, hogy csökken a szexuális vágy.
Mégis van mód fájdalomcsillapításra
A fájdalom tehát hasznos, lehet-e mégis csökkenteni? A már említett, saját fájdalomcsillapító endorfinok felszabadulásának feltétele a neokortex megfelelő állapota, melyhez a nyugodt, intim környezet szükséges. Az éles fények, erős hangok nem kedveznek az endorfinfelszabadulásnak. Ezért a leghatékonyabb szülési fájdalomcsillapítás az, ha az anya olyan nyugodt, szeretetteljes környezetben lehet, ahol a test saját fájdalomcsillapító mechanizmusai a lehető leginkább érvényesülhetnek. Ez olyan fájdalomcsillapítás, amivel biztosan nem ártunk.
Olvassa el a Hormonsztorik első részét is!
Forrás:
Michel Odent: The Scientification of love (A szeretet tudományosítása), 1999., London
Verena Schmid: Der Geburtsschmerz. Bedeutung und natürliche Methoden der Schmerzlinderung (Taschenbuch), 2005., ISBN: 9783830453093Ez is érdekelhet:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
