45 az új 35?
Halle Berry, Jakupcsek Gabriella, Nicole Kidman, Szulák Andrea, Gwen Stefani és Fésűs Nelly. Hogy mi a közös a hazai és nemzetközi hírességekben? Mindannyian negyvenéves koruk felett vállaltak gyermeket, ki először, ki többedik alkalommal. A régi hiedelemmel ellentétben negyven felett sem kell feltétlenül lemondani az anyává válás öröméről, és a tapasztalok is azt mutatják, hogy a nők nem sietik el a dolgokat – a kései várandósság ma már akár trendnek is nevezhető.
Először karrier, utána család
Ma a világon nagyjából minden ötödik nő vállalja első gyermekét harmincöt éves kora után. Az okok változóak, ám aki tudatosan dönt a későbbre halasztott várandósság mellett, általában a karrierépítés miatt választja ezt az utat. Részben így volt ezzel Tünde is, aki negyvenegy éves, és éppen a hatodik hónapban jár első kisbabájával.
“Tizennyolc évesen költöztem vidékről a fővárosba, ahol elég nehezen találtam meg a helyemet. A tanulás mellett próbáltam megállni a saját lábamon, egyszerre dolgoztam és jártam iskolába, ezért jó darabig nem volt nálam napirenden a gyerek.
Huszonegy éves koromban aztán teherbe estem, de nem éreztem magam késznek az anyaságra. Az akkori párkapcsolatomat sem tartottam elég stabilnak, ezért úgy döntöttem, még nincs itt az ideje a babának. Az évek múlásával egyre jobb munkahelyeket szereztem, és úgy láttam, megéri tovább dolgozni és előbbre jutni az életben. A munka mellett persze az ismerkedésre is kevesebb időm jutott, így jó pár év eltelt, mire rátaláltam a jelenlegi páromra, akivel el tudtam képzelni a közös családot.”
Jobb félni, mint megijedni
A negyedik X ellenére Tündének minden gond nélkül sikerült teherbe esnie, ám ez nem jelentette azt, hogy felmentést nyerhet a korából adódóan szükségesnek tartott pluszvizsgálatok alól. “A szívem mélyén éreztem, hogy minden rendben van a picivel, de így is végeztek magzati szívultrahang-vizsgálatot, illetve genetikai és kombinált tesztet, ami a korom miatt közepes kockázatot jelzett, de szerencsére a nyakredő- és vérértékek is rendben voltak. Az orvosom magzatvíz-mintavételt is javasolt, de a majdnem hibátlan genetikai eredmények miatt ezt nem vállaltam”.
A negyvenegy éves kismama hetente kétszer jógázik, a jó idő beköszöntével úszni is eljár, sem egészségi állapota, sem közvetlen környezete nem emlékezteti a korára. “Egyáltalán nem aggódom amiatt, hogy hogyan fogom megállni a helyemet anyaként, és szerencsére eddig mások sem szóltak meg a korom miatt.
A családom és a barátaim is velem együtt örültek a jó hírnek, nem kaptam tőlük rosszalló megjegyzéseket. Ha másképp alakult volna a dolog, és hamarabb kopogtat a gólya, akkor azzal is megbirkóztam volna, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradtam. Nagyon boldog vagyok, hogy nemsokára a kezemben tarthatom majd a kisbabámat, és bevallom, egy kistestvér gondolatával is eljátszottam már.”
Ráérünk arra még
Orvosi szempontból a várandósság ideális esetben húsz- és harmincéves kor közé esik, ezt megelőzően a nők lelkileg még nem elég érettek az anyaságra, negyvenhez közeledve pedig a biológiai órájuk kezd egyre hangosabban ketyegni. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy Tündéhez hasonlóan a mai modern nő nem csupán a gyermekvállalásnak él – az anyává válás előtt szeretné kiélvezni az életet, a szerelmet, a tanulást és a sikeres karriert, csak ezek után érzi magát lelkileg is felkészültnek arra, hogy családot alapítson.
Nem is kell olyan sokat visszamenni az időben, hogy látni lehessen, a szülés ideje egyre inkább kitolódik. “A 2000-es évek elején a gyerekvállalási csúcs húsz és huszonöt év közé esett, ám ez 2012-re már a harminc-harmincöt éves kor tájára tolódott. Itthon a legtöbb terhesség harminc és negyven év közé tehető, ami azt is jelenti, hogy a második, harmadik gyerekek az anyukák negyvenéves kora felett fogannak meg” – árulja el dr. Szőnyi György, a G1 Intézet szülész-nőgyógyász szakorvosa.
“Szerencsére ezeket az igényeket ma már a tudomány is egyre több fronton képes kiszolgálni, és itt nem csak a lombikprogramra kell gondolni. A teherbe esés esélyeit különböző hormonális kezelésekkel, illetve a petefészek-funkciók javításával is jelentősen növelni lehet, ennek köszönhetően szép számmal találkozni negyven-negyvenöt éves várandós nőkkel is.”
Ki lehet csúszni az időből
Nem nehéz olyan nőket találni a negyven fölötti kismamák közt, akik nem tudatosan halasztották el a gyermekvállalást, sokkal inkább önhibájukon kívül csúsztak ki az időből. Csilla például a harmincas éveire szerette volna időzíteni az anyaságot. “Mindig is későn érő típus voltam, ezért eleve úgy terveztem, hogy csak a harmadik X után jöhet szóba egy kisbaba. Amikor azonban betöltöttem a harmincötöt, és még mindig nem találtam megfelelő partnert, akivel családot alapíthatnék, beláttam, hogy a sors keresztülhúzta a számításaimat.
Három évvel később aztán rám talált a szerelem, és nem is halogattuk sokáig a dolgot, egy évvel a megismerkedésünk után ráálltunk a babaprojektre. Több hónapnyi sikertelen próbálkozás után szakember segítségét kértük, aki sajnos megállapította, hogy természetes úton nem valószínű, hogy összejöhet a baba. A hír mindkettőnket lesújtott, de próbáltuk a dolog jó oldalát nézni, hiszen volt még remény!
A kezelések döcögősen indultak, nem volt könnyű időszak ez kettőnknek, de egyre csak az lebegett a szemünk előtt, hogy igenis lehet gyerekünk. Végül nem sokkal a negyvenedik születésnapom után sikeres lett a második beültetés, és megfogant a kisbabánk.”
Nem egészen happy end
Hivatalosan semmi sem igazolja biztosan, hogy Csilla a húszas-harmincas éveiben gond nélkül teherbe esett volna, de az orvosok szerint sejthető, hogy a kora is közrejátszott a nehézkes gyermekáldásban. Az ő története ráadásul nem olyan felhőtlen, mint Tündéé.
“A vizsgálatok csupa jó eredményt hoztak, ezért nem rágódtam azon, hogy milyen gondok adódhatnak. Az első trimeszter szinte csak rosszullétekkel és állandó hányingerrel telt, ezért nem is lett volna időm ezen aggódni. Miután azt hittem, túl vagyok a nehezén, minden visszaállt a normális kerékvágásba, a kicsi szépen fejlődött, mi pedig boldogan tervezgettük, milyen lesz az élet hármasban.
A hetedik hónap elején aztán egy este iszonyatos fájdalomra ébredtem, a férjem azonnal kórházba vitt, ahol kiderült, hogy beindult a koraszülés. Órákig próbálták megállítani a folyamatot, de amikor már nem tudták tovább bent tartani a picit, nem volt más hátra, bevittek a szülőszobába. Az orvosom később azt mondta, valószínűleg elkaphattam valamilyen fertőzést, ami idejekorán indította be a szülést.
A kislányomat egyelőre még inkubátorban tartják, de szerencsére napról napra erősebb, és szépen fejlődik, úgy tűnik, teljesen egészségesen vihetjük majd haza. Persze nekem is többször eszembe jutott már, hogy mindez elkerülhető lett volna, ha hamarabb vállalok gyermeket, de végül mindig arra jutok, hogy ha a nagykönyvben ez volt megírva, annak oka van.”
Megelőzhető a baj
Mint azt az utóbbi történet is alátámasztja, Tünde és Csilla kortársainak nem mindig adatik meg a könnyű, komplikációmentes anyaság. Bármennyire is egészségesnek és fiatalosnak érzi magát a leendő kismama, sajnos számolni kell némi extra kockázattal, de ezekre az orvostudománynak hála időben fény derülhet.
“Harmincöt éves kor felett egyes fejlődési rendellenességek, illetve genetikai betegségek kockázata bizonyítottan növekszik, ilyen például a Down-szindróma és az Edwards-kór, de szerencsére léteznek olyan szűrő- és diagnosztikai vizsgálatok, amelyek segítségével az életkorhoz kötötten gyakrabban előforduló betegségek akár 95-97 százalékos pontossággal kiszűrhetőek” – nyugtat meg a szakértő.
“Ahogy fejlődik a tudomány, ezek a vizsgálatok egyre inkább hétköznapivá, széles körben hozzáférhetővé válnak. Csak hogy egy példát említsek: az invazív, kockázattal járó beavatkozások helyett ma már az anya véréből is kimutatható a magzat teljes kromoszóma-állománya, ami pár évvel ezelőtt csak a kockázatosabb magzatvíz- vagy méhlepény-vizsgálat útján volt elérhető.”
Kapcsolódó cikkek:
- Negyvenesek klubja
- Így változik korral a nők esélye a teherbeesésre
- Kismamák 50 felett – előbb karrier, aztán család?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
