Tagadhatatlan, hogy országszerte egyre több a pozitív példa, de a hazai szülészet még így is rengeteg sebből vérzik. A leendő szülők az állami ellátásban súlyos százezreket fizetnek zsebbe, leggyakrabban azért, hogy a választott orvosuknál szülhessenek, valamint, hogy a szülésüket az előre megbeszélt terv szerint vezessék le. Ám hiába fizetnek, az esetek nagy részében az édesanyák végül így sem feltétlenül azt kapják, amit várnak.
A hazai nem túl rózsás viszonyokat látva hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy külföldön, Nyugat-Európában minden bizonnyal a szülészeti ellátás is magasabb színvonalon működik. De vajon ez valóban így van? “Így szülnek külföldön” című sorozatunkkal ennek járunk utána, az első részben pedig a Hollandiában élő Laura meséli el történetét
A terhesgondozás
Laura Hollandiában egy 20 ezer fős kisvárosban él és egy multinacionális vállalatnál dolgozik. Élettársával kint ismerkedett meg, kisfiuk is kint született 2016-ban. Terhessége alatt rendszeresen járt terhesgondozásra, amit, mint mondja Hollandiában bábák/szülésznők végeznek. A kismamák a gondozás során gyakorlatilag nem is találkoznak nőgyógyásszal, csak abban az esetben, ha valamilyen komplikáció merül fel a várandósságuk alatt (például terhességi magasvérnyomás, cukorbetegség, vagy ikerterhesség). Az ellátás az állami rendszerben Laura számára is teljesen ingyenes volt, ám az egyénileg választott genetikai vizsgálatokért (Down-szűrés, NIPT teszt) fizetni kellett.
Mint mondja, odakint egy 40 hetes egészséges terhesség esetén átlagosan 13 alkalommal kell résztvenni a gondozáson: négy hetente a terhesség első 24 hetében, 3 hetente a 24 és 30 hét között, kéthetente 30 és 36 hét között, majd minden héten a 36. hét után. Hollandiában nem létezik az idehaza igen népszerű választott orvos intézménye, így a látogatások alkalmával a kismamák gyakorlatilag minden alkalommal más bábával találkoztak, nem volt olyan, aki “végig vigye” a terhességet.
A kórház kiválasztás
Hollandiában nagy tradíciója van az otthonszülésnek, Laura azt mondja, az emberek kicsit furcsán is néznek az anyukákra (legalábbis náluk vidéken), ha az valamiért nem preferálja ezt az opciót. Amennyiben a terhesség során nem merül fel semmilyen egészségügyi kockázati tényező, akkor a kórházban szülésért bizony fizetni kell, interjúalanyunk úgy emlékszik, hogy három éve nagyjából 500 Eurónál indult ez az összeg.
“Annyit még hozzá kell tenni, hogy az itteni egészségügyi biztosításban minden év végén különböző csomagok közül lehet választani, és van lehetőség úgynevezett terhescsomagot is választani. Ha valaki ilyet választ, mert babát tervez, akkor ez fedezi a kórházi szülés árát és a szülés utáni ellátás költségeit is. De mivel nekem asztmám van, ezért alapból ingyenes volt a kórházi szülés” – magyarázza Laura.
A nagy nap
Hollandiában a szülésnél is csak akkor van orvos, ha komplikáció lép fel, ha a szülés nem akar magától beindulni, vagy ha az anyuka gerincérzéstelenítést kapott – egyébként csak egy szülésznő van jelen, ő vezeti végig a folyamatot. “A hollandok hisznek abban, hogy a szülés egy természetes dolog, éppen ezért az orvos csak végszükség esetben van jelen, ha az anyukát vagy a babát valami veszélyezteti” – magyarázza Laura és hozzáteszi, hogy császármetszésre is csak a végső esetben kerül sor, nem lehet kifejezetten kérni, még nagy méretű babák esetében sem.
Szülés után Laura kisfia csak 1-2 percig volt a kórházi személyzetnél, kicsit letöröltek, megmérték, utána rögtön a mellére is tehette. Amennyiben szükség van rá, ilyenkor a nővérek segítséget nyújtanak a szoptatás elindításában, ám ha nincs probléma, magára is hagyják a családot. Mindeközben pedig az apák végig jelen lehetnek, úgy a szülésnél, mint a szülés után is. Sőt, a kórházban rájuk is gondolnak, ezért az anyuka szobájában a számukra is van fenntartva egy ágy. Laura azt mesélte, hogy a kórházban minden anyukának saját szobája volt, külön fürdőszobával.
Laura esetében a szülés szerencsére komplikációk nélkül lezajlott, a baba is egészséges volt, ezért mindössze négy órával a szülés után el is hagyhatták a kórházat. Mint mondja, komplikáció esetén – például, ha a baba nyakára tekeredett a köldökzsinór – általánosságban 6-8 órát is bent kell maradni, hogy az orvosok megfigyelhessék a baba állapotát. De bent tartózkodásuk alatt a hollandiai kórházi koszttal is megismerkedhettek: Laurának napi 4 alkalommal szolgáltak fel ételt és lehetősége volt arra is, hogy különböző menük közül válasszon.
Segítség az újdonsült szülőknek
A kórházból hazatérve a hollandiai családokhoz egy védőnő érkezik, aki egy-másfél hétre elosztva napi 8-6-4 órában segíti az újdonsült szülőket a baba ellátásában, a háztartás vezetésében, sőt, még a vendégek fogadásában is. Az országban ugyanis nagy hagyománya van annak, hogy a szülés másnapján a család apraja nagyja babalátogatóba érkezik a szülőkhöz – függetlenül attól, hogy az anyuka milyen állapotban van.
“A védőnő minden babákkal kapcsolatos praktikát elmond, segíti és monitorozza az anyukát mind fizikailag, mind lelkileg és a babát is folyamatosan ellenőrzi. Méri a súlyát, a hőmérsékletét, nézi, hogy mennyit eszik, ezeket pedig egy naplóba fel is jegyzi. Ha kell a szoptatással is segít, tehát tényleg egy full service-t biztosít a baba mellé”- meséli Laura.
Visszanézve Laura ma már bánja, hogy a kilenc hónap alatt nem járt terhességfelkészítő csoportba, úgy gondolja ugyanis, hogy a foglalkozások enyhítettek volna a félelmén. “Mivel a barátok által csak az otthoni rendszert ismertem, elsőre ijesztőnek tűnt, hogy itt nincs saját orvosom és hogy a hollandok sokkal lazábban viszonyulnak az egész terhességhez. Valószínűleg kevésbé stresszeltem volna ezeken a dolgokon, ha van, akikkel kibeszélhetem, akik felkészítenek rá. Összességében azonban úgy érzem, hogy jól jártam azzal, hogy itt kint szültem meg a kisfiam.”
Kapcsolódó cikkeink:
- “Külföldön szültem”: magánban lazac, államiban megöl a baci
- Ilyen külföldön szülni
- Ilyen szülést terveznek a kismamák
Kapcsolódó cikkek
