Joób Márton és felesége tíz gyermeket nevel és tizenegyedik gyermeküket várják. Egy éve a 24. hu közölt interjút a családról. Akkor Joób Márton korábbi háromszoros kenuvilágbajnok és szegedi önkormányzati képviselővel, akivel a baloldali városvezetésben és a Hit Gyülekezetében betöltött szerepe összehangolásán túl leginkább arról beszélgetett a 24.hu, hogy milyen az élet egy tízgyermekes családban. Most egy hosszú cikkben azt mutatják be, hogyan lehet tíz gyermekkel karanténban lenni.
Azóta a család blogot indított Joób Family címmel, még a járvány előtt, ami azóta karanténnaplóvá vált. Milyen az élet tíz gyerekkel karanténban?
“Lehet, hogy mostantól fél éven keresztül itthon lesz mind a tíz gyerek (és közben születik még egy)? Mostantól minden nap 12 személyre kell főznöm? Esetleg úgy, hogy közben a boltok is be fognak zárni? Nekem kell tanítanom itthon az iskolásokat, úgy, hogy közben 4 kicsire is figyelnem kell?” – sorolta a kérdéseit az iskolabezárás elrendelése után Újratervezés című bejegyzésében a posztok túlnyomó részét író Joób Dóra, aki mindezek ellenére bátorította olvasóit, hogy ne csüggedjenek, próbálják az új helyzet pozitív oldalait nézni.
Bár tizenketten vannak bezárva egy hónapja, de a család életéről szóló naplóban alig említik a koronavírust.
“Alapvetően nincs időnk aggódni, a napi feladatok teljesen lekötik az energiáinkat. Pedig lenne éppen miért, az egészségügyi veszélyen túl a két vállalkozásom is meglehetősen megszenvedi ezt az időszakot, a reklámcégem egyik napról a másikra teljesen le is állt, ám a figyelmünk inkább arra irányul, hogy otthon egyenesben tartsuk a mi kis hajónkat. A gyerekeink pedig most is hatalmas erővel és reménységgel töltenek el, ha rájuk nézek, tudom, hogy van jövőnk” – mondja Joób Márton a 24.hu-nak, aki feleségével már a járvány elején elhatározta, hogy próbálják kihasználni a megváltozott körülményekben rejlő lehetőségeket. Például azt, hogy sokkal többet foglalkozhatnak a gyerekeikkel. Most alkalmuk van lelassítani az időt, mélyebben odafigyelni egymásra.
“Szerintem más családoknak is nagy esély ez arra, hogy új értékeket fedezzenek fel egymásban. Valamennyire talán a számadás időszaka is ez, a társadalmi és a gazdasági károkat ugyan még nem látjuk pontosan, és biztos súlyosak lesznek, ám ettől függetlenül is fontosnak érzem, hogy valamennyien kicsit lelassuljunk, és átgondoljuk az életünket.”
- Kapcsolódó: Az idő mint nem létező nagycsaládos fogalom
Extra kihívás a digitális oktatás hat gyerekkel
“Hirtelen belecsöppentünk számtalan Messenger-, Viber-, Skype- és még sorolhatnám milyen csoportba (némelyiknek még a létezéséről sem tudtam), és ezeken a csatornákon, illetve e-mailen keresztül is hihetetlen tempóban indult meg az információáramlás. Nem túlzok, a mai nap folyamán több száz üzenetet kaptunk a tananyaggal kapcsolatban (tanároktól és szülőktől egyaránt), majd – ha ez nem lett volna elég – a zenetanárok is bejelentkeztek az online órákkal kapcsolatos egyeztetés miatt. Most úgy érzem magam, mint egy paintball-játékban, azt sem tudom, merre fussak… Teljesen elvesztem ebben a labirintusban” – írta Dóra még az otthoni tanulás első napjaiban, és bár az idő teltével kezdtek belerázódni, Márton húsvétkor a szegedi tévének úgy fogalmazott: “…jó hogy elindult a tavaszi szünet, talán egy nappal sem bírtunk volna többet.”
A családnak összesen két számítógépe van, ez sem könnyíti meg a helyzetet.
“Az otthoni iskola üzemeltetése mellett persze a kicsik is adnak elfoglaltságot, az egyik éppen kiönti a tejet, másiknak kakilnia kell, a harmadik behozza és szétszórja a homokot a nappaliban, közben persze az iskolások látják, hogy a kicsik kint játszhatnak a kertben, és nehezményezik, hogy akkor ők miért nem” – sorolja Márton egy átlagos nap megpróbáltatásait, amelyek koránt sem merülnek ki az otthoni tanulásban.
Háztartástan
Extra kihívást jelent a napi ötszöri étkezés 12 emberre, a halomban álló szennyes, a romok eltakarítása. “Ezért is vezettünk be otthon egy plusz tantárgyat, a háztartástant, aminek keretében a gyerekek szedik le az asztalt, teszik rendbe a szobájukat és a nappalit, utóbbit naponta háromszor meg kell csinálni, hogy ne hatalmasodjon el a felfordulás. Közben persze lejár a mosógép, de a szárítót is ki kellene pakolni, pelenkázni kell. Ha pedig a feladatok sűrűjében véletlenül elöl hagyjuk a ketchupot, a kétéves lányunk előszeretettel keni vele össze babáit, saját magát vagy bármit, ami a keze ügyébe került, de ugyanez megtörtént már gabonapehellyel és tusfürdővel is, amikor nem voltunk résen. Így aztán hiába vagyunk többet otthon, estére szinte beájulunk az ágyba a fáradtságtól.”
A családnak van kertje, ami jó edzésprogram is a nagyobbaknak. Konfliktusok azért így is vannak. “El lehet képzelni, hogy egy napon hányszor hangzik el nálunk az anya és az apa szó. Szerintem legalább ezerszer.”
Kettesben is
A szülők nagy gondot fordítanak arra, hogy kettesben is legyenek mindennap. Ez korábban is így volt, annyi változás van most, hogy a két legnagyobb, a tizenöt és tizenhárom éves gyermekük is odakéredzkedik hozzájuk, és négyesben beszélgetnek.
“Ezek nagyon értékes, az életünket meghatározó időszakok, akárcsak a reggelek. Mindig időben felkeltem a gyerekeket, mert fontosnak tartjuk, hogy a megváltozott helyzetben is tartsunk egy napirendet. Utána rendszerint elkülönítünk körülbelül háromnegyed órát arra, hogy erkölcsi dolgokról beszélgessünk. Például arról, mik a valódi értékek, miért nem az a legfontosabb, hogy feltétlenül meglegyen a legújabb telefon vagy a legmenőbb cipő, miért fontos a megbocsájtás, vagy milyen következményei lehetnek, ha nem egyenes úton járunk. Olvasunk történeteket a Bibliából, de mesélünk a saját tapasztalatainkról is. Keresztény emberként nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeim kapjanak erkölcsi tanításokat a bibliai értékek mentén, és ne a Facebook vagy a celebek jelentsék számukra az igazodási pontokat” – mondta el Márton.
- Kapcsolódó: Ilyen az élet a nagycsaládban
És 11 gyerekkel?
Nem félnek attól, hogy mi lesz, ha nyáron megszületik a tizenegyedik gyermekük. “Egyrészt van már némi rutinunk, másrészt a tapasztalat szerint ilyenkor a testvérek is mind körülveszik az újszülöttet, simogatják, puszilgatják, foglalkoznak vele. Nálunk sosem volt elvárás, hogy csönd legyen a kisbaba körül, aki, mivel ebbe születik bele, alkalmazkodik is a helyzethez, és a legnagyobb ricsaj mellett is békésen tud aludni. Most fiút várunk, aminek nagyon örülünk, mert így 6:5-re alakul a lányok és a fiúk aránya. A nevén viszont jó ideje még gondolkozni se volt időnk, olyan gyorsan rohannak a hetek.”
A bevásárlás így is-úgy is csak 3 napra szól, az apa azt meséli, hogy legutóbb 16 liter tejet pakolt a kocsiba, a pénztárnál szóltak, hogy csak tízet vihet, ennyi a kvóta.
A koronavírussal kapcsolatos minden előírást betartanak, a gyerekek is tudják, hogy gyakrabban kell kezet mosniuk, ugyanakkor nem akarják, hogy az otthoni légkörre rányomja a bélyegét a világjárvány. “Nem söpörjük a szőnyeg alá a problémát, de nem engedhetjük át azt a hangulatot sem, ami a híradókból jön. A gyerekeknek az a legfontosabb, hogy biztonságban érezzék magukat, ha viszont azt látják, hogy a szüleik feszültek, félnek vagy állandóan veszekszenek egymással, ez megrendülhet. A vírustól függetlenül sokszor ért minket az a vád, hogy felelőtlenek vagyunk, mert ennyi gyereknek biztosan nem lehet mindent megadni. Én azonban úgy gondolom, hogy nem attól lesz jó élete egy gyereknek, ha elhalmozzák mindennel, ami csak megtetszik neki, hanem attól, ha egy szeretetteljes, biztonságot adó otthonban nő fel, ahol szeretik, elfogadják, megbíznak benne, és ő is megbízhat a családtagjaiban.”
Kapcsolódó cikkek
