Mindig is érdekelt a pszichológia, és még az egyetemi éveim alatt találkoztam ezzel a módszerrel, olvastam is Raffai Jenő és Hidas György erről szóló Lelki köldökzsinór című könyvét.
Jó pár évvel később a második gyerekemet vártam, amikor Székesfehérváron Nagy-Kalmár Szilvi kísérleti jelleggel elindította az első csoportos terápiát, azaz anya-magzat kapcsolatanalízist – amelyre rögtön jelentkeztem. Négyen voltunk, akik pár hét eltéréssel hordoztuk a szívünk alatt fiainkat – jó kis csapat kerekedett, a hetek alatt sok vidám, megható és csodás órát éltünk együtt át.
A csoportos terápiánál fontos, hogy nagyjából egyidős várandósok legyenek a kismamák, és ne változzon a csapat összetétele, mivel csak így tud kialakulni az egymás iránti bizalom.
A terápia első része mindig egy-egy beszélgetéssel kezdődött, amolyan önismereti foglalkozásként (például az anyukánkkal való kapcsolatról, a félelmeinkről, a kérdéseinkről beszéltünk).Az embernek minden életszakaszban újra kell járnia az utat önmagához – így várandósság alatt is különösen fontos az önelfogadás, mivel most egészen kivételes állapotba kerül test és lélek egyaránt. A foglalkozások alkalmával egyre közelebb kerültünk önmagunkhoz és a babánkhoz.
Az óra második fele a babával való kapcsolatfelvételről szólt. Erről nehéz írni, valahogy annyira megfoghatatlan, intim dolog, és szinte hihetetlen az egész. Sokáig csak azt kérdeztem: ez most tényleg működik? Mi ez a megfoghatatlan érzés? A relaxációs állapotban elképzeled, hogy lejutsz a méhedig, ott megsimítod, bekéredzkedsz a kisbabádhoz, beszélsz hozzá, ő válaszol, szinte érzed, látod, közben sokszor csak öleled…
Mikor visszatérsz a valóságba, csak nézel könnyes szemekkel: ez most mi volt? Mit üzent? Te érezted? Esetleg csak képzelted? A képeknek sokszor jelentésük, üzenetük van, amit a kapcsolatfelvétel után megbeszéltünk, elgondolkodtunk rajta, hazavittük…
Fantasztikus volt például megélni a saját születésélményünket …Jó volt ezeket megosztani egymással, és sosem felejtem el, amikor mind a négyünk babája nagyon aktív volt, és legalább négy-négy hasonló elem jelent meg mindegyikünknél a kapcsolatfelvétel során. Szülés előtt, mikor vége lett a csoportos foglalkozásoknak, mindegyik társamtól kaptam egy-egy útravalót, ami szintén nagyon jó érzés volt, és a szülésig elkísért.
A 37. héttől még kilenc alkalommal vettem részt beszélgetésen. Ez a szakasz már a kisbaba elengedésről szólt. Mindig izgatottan vártam az órákat, és érdekes módon újra és újra tanított még valamire a babám, mielőtt kibújt volna – engem egyértelműen a türelemre.Nagyon vártam már azt a napot, hogy kibújjon a kisfiam, Bendegúz, és azon a reggelen, amikor és ahogyan megindult a születése, továbbá maga a csodás szülés… Többé kétségem sem volt afelől, hogy ez a módszer működik!
Lippai Kitti
Ezek is érdekelhetnek:
Kapcsolódó cikkek
