Terhesség

Mit érez egy nő egy baba elvesztése után?

A vetélés sajnos gyakori, a várandósságok akár 15%-a is veszteséggel végződhet az első trimeszterben.
2020. Január 22.

Természetesen orvosi magyarázatok vannak arról, mi is történik ilyenkor pontosan, de arról már sokkal kevesebb szó esik, mit is érez pontosan egy nő a veszteség után.

Jessica Grose, a New York Times szerzője saját történetét osztotta meg a vetéléssel kapcsolatban: “Két kislányom születése között elvesztettem egy babát – ultrahangra mentem a 7. héten, amikor megtudtam, hogy a kicsinek nincs szívhangja. A nőgyógyászom nem tudta pontosan meghatározni még ekkor, mikor is ért véget a terhesség, a rendszertelen menstruációm miatt. Ezért további két hetet kellett várnom, több radiológust felkeresnem, és számos csalódást okozó ultrahangvizsgálatot elvégeztetnem ez alatt a 14 nap alatt, mire végre ki tudták mondani a terhesség végét. Már előre számítottam rá, hogy ezekben a hetekben mérhetetlenül szomorú leszek, és ez így is történt – a bánat pedig még hónapokig velem is maradt.

Arra azonban nem számítottam, hogy milyen más érzelmeket élek majd meg, és mennyire ki fog csúszni a lábam alól a talaj. Megkönnyebbülést éreztem, amikor el tudtam vállalni egy új munkát – éppen abban az időben, amikor a babának születnie kellett volna. Ezután bűntudatom lett, amiért megkönnyebbültem. Váratlanul, szinte a semmiből érkezve csapott le rám időnként a düh érzése. A legdöbbentőbb pedig az irigység volt – irigységet éreztem minden olyan nő iránt, akinek sikeres a terhessége. Az egyik ismerősöm is nagyjából ekkortájt várta a babáját, ezért nem tudtam a közelében sem lenni. Amikor megpróbált találkozót szervezni velem, mindig kerestem inkább valamilyen kifogást.”

Julia Bueno pszichoterapeuta szerint az embernek rengeteg válasza, reakciója van a veszteségre. Előfordulhat az is, hogy nem érez valaki gyászt, míg mások nagyon erőteljesen és mélyen élik meg ezt az érzést. Ha a vetélés az első trimeszterben történik, arról a külvilág nem is feltétlenül tud, hiszen ilyenkor még sokan nem jelentik be, hogy babát várnak, így a bánatukat sem feltétlenül kötik majd mások orrára.

A várandós nők partnerei is átélhetik az érzelmek széles skáláját. Mivel már akár egy elmaradt menstruáció után tudhatjuk, hogy babát várunk, a párunk is nagyon korán megtudja ezt a hírt, ellentétben a korábbi évtizedekkel. Így sokkal korábban kötődni tudnak már ők is a babához, mint az előző generációk esetében volt, így ők is mélyebben gyászolhatnak.

“Öt évvel a veszteségem után már nem gondolok annyit a vetélésre – szerencsém volt, és született egy második gyermekem is, ez pedig segített a feldolgozásban. De tudom, hogy sok olyan család van, akik még a többedik gyermek után is érzik a bánatot.”

Ha ismerünk valakit, aki vetélésen ment keresztül, nem a legjobb módszer, ha elmondjuk, hogy sajnáljuk a vesztesége miatt, és megkérdezzük, mit jelent ez a számára. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki egyáltalán nem szeretne erről beszélni. De olyan nők is vannak, akik a történtek miatt rendellenesnek, szégyenteljesnek érzik magukat. A legtöbb, amit tehetünk, ha teret hagyunk minden reakciónak és érzésnek, amit egy nő érezhet a vesztesége után. Többek között a hasonló történetek elmesélésével.

(Cikk forrása: nytimes.com)

Kapcsolódó írásaink: