Anna már 23-24 éves kora óta tapasztal enyhe fáradtságot, puffadást, mellfeszülést a menstruáció előtt, de azt gondolta, ez normális. Az utóbbi egy-két évben azonban olyan szorongás, ingerlékenység és hangulatingadozás jött elő nála, ami már a munkahelyén is gondot okozott – a kollégáival való kapcsolata feszült lett. Amikor elkezdett naplót vezetni (amelyben lejegyzi a tüneteket és azok súlyosságát), világossá vált, hogy minden ciklusnak ugyanabban a szakaszában – a menstruáció előtti napokban – jelentkeznek a panaszok, és legalább öt tünet együtt áll nála. Az orvosa kizárta a depresszió és az esetleges testi betegségek jelenlétét, így a PMS/PMDD irányában vizsgálódott – kezelési tervet ajánlott, amely életmódbeli változtatásokat és szükség esetén pszichés támogatást tartalmazott.
Illusztráció: Getty
Kata fizikailag erős – rendszeresen sportol, egészségesen étkezik –, de minden menstruáció előtt az alhasi görcsök mellett ízületi panaszok, hátfájás, fejfájás és emésztési problémák jelentkeznek (hasmenés-székrekedés váltakozása) nála. Lelki síkon viszont csak enyhe hangulati hullámzást tapasztal. Kezdetben nőgyógyász kezelte a tüneteit (görcsoldót, gyulladáscsökkentőt kapott), de a fájdalom rendszeressé vált; egyre rosszabbul érezte magát. Végül egy nőgyógyász-endokrinológus figyelt fel arra, hogy a jelek együttese ráillik a PMS-re, amelynek komplex kezelése (fájdalomcsillapítás, életmódbeli változtatások, gyógynövényalapú támogatás) javulást hozott.
Mindkét nő PMS-sel küzdött tehát, mégis teljesen más utat jártak be.
Mi az a PMS, és milyen tünetekkel jár?
A PMS a menstruációs ciklus luteális szakaszában jelentkezik – tehát az ovuláció után –, és a menstruáció kezdetéig tartó napokban okoz testi, lelki, viselkedésbeli tüneteket.
Fontos tudni, hogy a panaszok
- visszatérőek – szinte minden ciklusban, de legalábbis évente többször;
- időben korlátozottak – a menstruáció kezdetével jellemzően enyhülnek vagy megszűnnek;
- sokfélék – lehetnek fizikai (például puffadás, mellérzékenység, fájdalom), pszichés (hangulatingadozás, szorongás, depresszió) és viselkedésbeli (ingerlékenység, alvászavar vagy épp étkezési) változások.
Egyes nők csak enyhe panaszokat tapasztalnak, másoknál viszont olyan erősek, hogy a munkájukra, a kapcsolataikra, a hétköznapi működésükre is kihatnak. A premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD) különösen az érzelmi/pszichés dimenzióban jelentkezik intenzívebb tünetekkel, súlyos depresszív jelekkel, dühkitörésekkel vagy akár önértékelési problémákkal. A felismerése azonban nem egyszerű.
Miért nehéz diagnosztizálni a PMS-t?
A PMS tünetei sokfélék és eltérő súlyosságúak lehetnek. Egy kutatás több mint 230 000 résztvevő adatai alapján kimutatta, hogy léteznek fizikai, érzelmi, viselkedésbeli tünetekből álló mintázatok, és nem minden nő tapasztalja ugyanazt. Ráadásul a jelek egy része átfedésben van más betegségekével. Sok tünet (például alvászavar, emésztési problémák, fáradtság, fejfájás) előfordulhat más okból is – például pajzsmirigy-probléma, vitaminhiány, stressz, depresszió miatt. Nincs olyan laborvizsgálat vagy teszt, amely egyértelműen kimutatná a problémák okát, a diagnózis alapja a tünetek leírása, időzítése, gyakorisága és súlyossága. Ehhez nagyban hozzájárul, ha az érintett megfigyeli önmagát, naplót vezet a tünetekről és erről részletesen be tud számolni. Sok nő azonban úgy nő fel, hogy a menstruáció előtti kellemetlenségeket „normálisnak” hiszi, így nem beszél róluk, nem panaszkodik, és el sem jut orvoshoz.
Mikor kérjünk segítséget?
- Ha a tünetek már rendszeresen jelentkeznek, és minden ciklusban ismétlődnek;
- ha a panaszok már a munka, tanulás, párkapcsolat vagy más mindennapi területeken is zavart okoznak;
- ha többféle típusú tünet jelentkezik – testi és pszichés egyszerre;
- ha az egyszerű életmódi változtatások (például alvás, étrend, mozgás) nem hoznak javulást;
- ha súlyos depressziós jelek, önértékelési gondok vagy akár öngyilkossági gondolatok is felmerülnek (ez már PMDD lehet).
Segít, ha az érintett úgynevezett tünetnaplót ír: legalább 2-3 cikluson át vezetve, feljegyezve napi szinten a tüneteket, azok súlyosságát, időzítését. Fontos, hogy az orvosi anamnézis során ne csak a nőgyógyászati, de a pszichés és egyéb testi jelzésekre is figyeljenek, és ha szükséges, vonjanak be endokrinológust vagy épp pszichológust a vizsgálatba. Ezen túl érdemes az életmódra – alvás, táplálkozás, stressz, mozgás – is koncentrálni, mert ezek mind befolyással bírnak az eredményre, az érintett életminőségére.
Mint láthatjuk, a PMS messze túlmutat azon, amit sokan csak kellemetlenségnek gondolnak. Sokféle tünet, változó súlyosság, más betegségekkel való átfedések – mindezek miatt sok nő számára nehéz eljutni a diagnózisig vagy olyan kezelést kapni, ami valóban segít. Figyelni magunkra, naplót vezetni, szakemberhez fordulni – mindezekkel lehetőség van arra, hogy a menstruáció előtti napok kevesebb fájdalommal, kevesebb bizonytalansággal teljenek.
Kapcsolódó cikkek
