Kiindulópont: hagyományos kórházi szülés
Felvételkor az ügyeletes orvos és szülésznő kézi és CTG-vizsgálat segítségével megállapítja, hogy valóban megindult-e a szülés, vagyis rendszeresek-e a fájások, elkezdődött-e a méhszáj tágulása, rendben vannak-e a magzat szívhangjai. Ezt követi az úgynevezett előkészítés, ez azt jelenti, hogy leborotválják a gáttájékon a szőrzetet, a kismama beöntést kap, majd zuhanyozhat. Ezután bizonyos időközökben, általában egy-két óránként újabb belső vizsgálat következik, a köztes időt pedig úgy töltheti a kismama, ahogy a körülmények engedik: sétálgatva, ücsörögve, fekve – mást nem nagyon tehet.
Ha a szülés idő előtti, vagyis a rendszeres fájástevékenység megindulása előtti burokrepedéssel kezdődött, vagy egyéb okból lehet szövődményektől tartani, sok kórházban feküdnie kell, és folyamatosan CTG-vizsgálatot végeznek – figyelik a magzati szívhangokat és a méhösszehúzódásokat. Ez alaposan megnehezíti a vajúdó dolgát. Így nehezebb elviselni a fájásokat, csigalassúsággal múlik az idő, a sok vizsgálat zavaró lehet, de az a céljuk, hogy a magzat és az anya is biztonságban legyen és a szülés folyamata, haladása jól nyomon követhető legyen. A választott orvost általában a kitolási szak előtt hívják be.
A kitolási szak sok kórházban még mindig kétoldalt kengyelbe felrakott lábakkal és fekve, vagy felhúzott lábakkal és ugyancsak fekve zajlik. A vajúdás során a kismama szinte mindig kap oxitocin-infúziót, és legkésőbb a kitolási szak kezdete előtt megrepesztik a burkot, ha addig nem repedt volna meg magától.
A lepény megszületéséhez általában szétszedik a szülőágyat, és legkésőbb ekkor kengyelbe kerül a kismama lába. Oxitocinnal segíthetik elő az erőteljes méhösszehúzódásokat, hogy a vérveszteség minél kisebb legyen, és a lepény minél hamarabb megszülessen. Ezután következik a gátmetszés és a sérülések ellátása, ha voltak ilyenek.
Azt, hogy a szülés során milyen esetben milyen beavatkozásoknak, vizsgálatoknak kell történniük, a szakmai protokoll szabályozza. Ettől nem szoktak jelentősen eltérni a kórházakban, vagyis választási lehetőségekre ne számítsunk, legfeljebb a fájdalomcsillapítás terén.
Alternatív szülőszobában
Vajon ehhez képest mi történik másként az alternatív, vagyis otthonosan berendezett szülőszobában? Az orvos és a szülésznő szemléletmódjától függően nagyon sok minden! Azt persze nem árt tudni, hogy ilyen szülőszobába csak azt engedik be, aki teljesen problémátlan babavárás után feltehetően természetes, szövődménymentes szülésnek néz elébe. Tehát az ikerterhesség, a méhen végzett előzetes műtétek, sok helyütt az idő előtti burokrepedés, a toxémia, a fájásgyengeség, az elhúzódó szülés, az anya krónikus betegségei eleve kizárják ennek a szobának a használatát – és akkor még fel sem soroltuk valamennyi szóba jöhető okot.
Akik azonban mégis bejuthatnak oda, többnyire nagyon jól járnak: szülésük szépen, ütemesen halad, sehol semmi aggódnivaló, nem kell feküdni, nem kell állandó CTG-t viselni, a változatos berendezés pedig sokféle mozgást, testhelyzetet tesz lehetővé. A szülést kísérők is a helyzetnek megfelelően nyitottak: az orvos sokszor bele sem avatkozik, inkább a szülésznő segít, például gátvédelemmel. Itt csak ritkán kerül elő az oxitocin-infúzió, de kéznél van számos vajúdáskönnyítő eszköz: például gimnasztikai labda, bordásfal, vajúdókád.
Szülőszékkel, szülősámlival
Ezek olyan praktikus eszközök, amelyek a kitolási szakban lehetnek nagyon hasznosak, ha a segítők is tudják, pontosan mire valók, hogyan érdemes használni őket. A lényeg, hogy valamennyi típusnál segít a gravitáció is a baba világrahozatalában, a testhelyzet pedig segíti az erőkifejtést, megtámaszkodást. A szülősámlihoz még alternatív szülőszoba sem kell, elméletileg annak is segítségére lehetne a kitoláskor, akinél elhúzódott a szülés, vagy más okból nem egészen felhőtlen a helyzet.
Akár egy szélesebb szülőágyra vagy dobogóra is fel lehet tenni, bár a szülő nő számára úgy a legkényelmesebb, ha nem valahol a magasban, hanem két lábbal a földön van, és a széken vagy az ágyon ülő segítője hátulról átkarolja. Sajnos a legtöbb kórházban még elméleti lehetőségnek sem lehet nevezni ezt, mert nem rendelkeznek ezzel a kis patkó alakú alkalmatossággal. Ahol van, ott viszont érdemes rákérdezni, mert akik próbálhatták, nagyon elégedettek vele. Egyébként nem új találmány, évszázadokon át használták a bábák házi szüléseknél.
Vízben
Tudomásunk szerint egyelőre két olyan kórház van, mindkettő Budapesten (Szent Imre, Szent István), ahol előfordulhat vízben szülés. Többnyire vízben vajúdásként indul, hiszen arról van szó, hogy a méhszáj tágulásának hosszú órái alatt üdítő és ellazító változatosságot jelent a kellemesen meleg fürdő egy tágas, kényelmes kádban. Persze ebben is csak annak lehet része, aki megfelelt az alternatív szoba kívánalmainak, vagyis akinél semmiféle probléma nem merült fel, a burok sem repedt meg a kelleténél korábban, és a szülés is jól halad.
Technikai felszerelésként elengedhetetlennek tartják hozzá a vízben is használható magzatiszívhang-vizsgálót. Az orvos és a szülésznő részéről pedig kell hozzá egy adag bátorság: hiába olyan jó a híre, hiába létező alternatíva ez a világ számos országában, ha itt és most nincs a szakembernek kellő tapasztalata arról, hogy vízben szüléskor mi várható, és mi zajlik másként, mint hagyományosan.
Ha a szülőszobában van vajúdókád, érdemes rákérdezni a szülésre felkészítő tanfolyamon, hogy milyen feltételek mellett lehet használni. Nem biztos, hogy pozitív válasz esetén eleve vízben szülésre érdemes készülni. Jobb kivárni, hogy mi az, ami majd vajúdás közben a legjobban esik, ezt ugyanis nemigen lehet előre tudni. Érdemes a szülésznő véleményét is megkérdezni.
Jól megválasztott kísérőkkel
Bárhol, bárhogyan zajlik a szülés, egyáltalán nem mindegy, kik veszik körül az embert azokban az órákban. A tapasztalatok és vizsgálatok tanúsága szerint segíti a vajúdást, ha ismerősök veszik körül a kismamát, akikben megbízik. Kórházi körülmények között ez az esetek többségében az apa vagy helyette valamelyik közeli rokon, barátnő részvételét jelenti. Az egészségügyi törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a szülő nőt egy nagykorú személy elkísérje szülni. Ezzel a lehetőséggel érdemes élni.
Néhány kórházban azt is megtehetjük, hogy dúlával megyünk szülni. Ő olyan szülési tapasztalattal és némi előképzettséggel, de nem egészségügyi végzettséggel rendelkező nő, aki azt tekinti feladatának, hogy támogassa, bátorítsa a vajúdót, és ezzel átsegítse a legnehezebb időszakokon. Esetleg közvetíthet az egészségügyi személyzet és a kismama közt. Elképzelhető, hogy az apán kívül a dúla jelenlétét is engedélyezik, de lehetséges, hogy választani kell közöttük. Ez nem könnyű, hiszen a dúla egészen mást nyújt, mint amit az apától várhatunk.
Fájdalomcsillapítással
Erre a lehetőségre rendszerint számíthatunk, de biztosra csak akkor mehetünk, ha a választott kórházban mindennapos gyakorlat az epidurális, vagyis gerincközeli érzéstelenítés. A gyógyszeres eljárások közül ez számít ma a legkorszerűbbnek. Aki fél az ismeretlentől, a fájdalomtól és attól, hogy esetleg kiszámíthatatlanul viselkedik majd, és ezt elfogadhatatlannak tartja, megnyugtathatja magát ezzel a lehetőséggel: nem muszáj szenvedni. Adott esetben jobb alternatíva, mint a császármetszés. Nem célszerű eleve elzárkózni a fájdalomcsillapítástól, de azt sem kell hagyni, hogy szándékunk ellenére rábeszéljenek.
Ezeket a részleteket érdemes előre tisztázni a szülésznővel vagy az orvossal. Sok kórházban arra is felkészültek, hogy gyógyszermentes fájdalomcsillapítást ajánljanak az anyának. Ez többnyire a szokásosnál intenzívebb lelki támogatást jelent, esetleg különböző masszázstechnikák alkalmazását, vízben vajúdást és homeopátiás fájdalomcsillapítást. Először próbáljuk ki ezeket a lehetőségeket, hátha ennyi is elégnek bizonyul. Fájdalomcsillapítással szülni nem szégyen, mert a szülés nem verseny, ahol a legkeményebb indiánnak jár a kitüntetés.
Császárral
Előre eltervezett császármetszésnél van időnk arra, hogy lélekben felkészüljünk rá: az első vágástól számítva körülbelül öt perc alatt válunk majd anyává. Ezt nem mindig könnyű feldolgozni, hiszen hiányoznak mindazok a hormonális folyamatok, amelyek a vajúdás hosszú órái alatt testben és lélekben is felkészítik az anyát a találkozásra. Kevés orvos veszi jó néven, de rákérdezhetünk, milyen műtéti technikával végzik majd a műtétet.
Az úgynevezett Misgav-Ladach-módszer után gyorsabb a felépülés, kevesebb a szövődmény, biztosan jobban járunk vele. Császármetszésnél is kérhetjük, hogy partnerünk vagy a dúla elkísérhessen a műtőbe, de ezt a kívánságot kevés helyen teljesítik. Az már jóval lényegesebb, hogy a babát lehetőleg azonnal magunk mellett tudhassuk, és szoptatásához segítséget kapjunk vagy társunktól, vagy a csecsemősöktől, vagy ideális esetben mindkettejüktől.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
