A vas nélkülözhetetlen nyomelem a szervezetünk számára, legfontosabb feladata az oxigén és a szén-dioxid szállítása a szervekhez, szövetekhez. A vérben a hemoglobin, míg az izomban a mioglobin részeként nemcsak szállítja, hanem raktározza is az oxigént. Vasra van szükségünk ahhoz is, hogy az immunrendszer, a vázizmok, a szívizomzat, az anyagcsere és az agy megfelelően működjön.

Vasigény a terhesség alatt

Az emberi szervezet nem képes vasat előállítani, de bizonyos mennyiségű vasat képes tárolni. Egy átlagos felnőtt nőnek nagyjából napi 18 milligrammnyi, egy férfinak pedig körülbelül 8 milligrammnyi vasra van szüksége naponta. Terhesség alatt megnő a szervezet vasigénye, hiszen az anyai szervezetben körülbelül 45 százalékkal több vér kering annak érdekében, hogy a magzathoz a tápanyag és az oxigén eljusson a véren keresztül. Ez a megnövekedett vérmennyiség extra vasat kíván: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint egy várandós kismamának napi körülbelül 30-60 milligramm vasra van szüksége. Elégtelen vasbevitel esetén a szervezet vasraktárai kiürülnek, ebben az esetben beszélünk vashiányról.

Kép: Getty Images

A vashiány következményei terhesség alatt az anyára

Amennyiben a vér hemoglobinszintje alacsony lesz, a sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, így a szövetek lassabban regenerálódnak, a sejtek gyorsabban pusztulnak, a csontvelőben kevesebb vörösvértest termelődik. Szinte mindenre hatással lehet az alacsony vasszint: csökkenhet az állóképesség, légszomj, szapora szívverés jelentkezhet mozgás közben. A vashiány csökkenti a várandós kismama stressztűrő- és védekező-képességét, befolyásolja a hőszabályozást. Súlyos vashiánynál az enzimrendszer zavarai, ödéma, idegrendszeri problémák, véralvadási zavar is kialakulhat. Fáradékonyság, koncentrációs zavar, ingerlékenység, étvágytalanság, gyakori fejfájás, szédülés, fülzúgás is jelentkezhet a kismamánál. Emellett nagyobb a terhességi magas vérnyomás kialakulásának esélye, megnő a korai méhlepényleválás, valamint a szülés körüli súlyosabb vérveszteség kockázata is.

A vashiány következményei a magzati fejlődésre

Vashiány esetén csökken a méhlepényhez és a magzathoz jutó oxigén- és tápanyagellátás, amely a magzatra is kedvezőtlenül hat, ugyanis elengedhetetlen a magzati ideg- és immunrendszer fejlődéséhez, a megfelelő vérképzéshez. Az anyai vashiány alacsonyabb születési súlyhoz, koraszüléshez vezethet.

Az anyai vashiány következményei a babára

Ha a terhesség vashiányosan telik, akkor a megszületett babára rövid és hosszú távon is kihat az anyai vashiány: a vörösvérsejtek képződésének zavarát okozhatja, ötször nagyobb az esélye annak, hogy egyéves korukra ezek a babák vashiányossá válnak, ami hátráltatja a mozgás- és viselkedésbeli fejlődésüket. Kisgyermekkorban a fejlődés lelassulásával járhat a hiányállapot, akár tanulási problémákat is okozhat a vashiány.

Az újszülöttek a magzati szövetekben felhalmozódott vasat hasznosítják a megszületésük után. A csecsemőkori gyors fejlődéshez nagyon sok vasra van szükségük, az első hónapokban kb. napi 0,3 mg-ra. Ebben az időszakban a szervezet vasraktárai és az anyatej fedezi ezt a szükségletet, feltéve, hogy az édesanya a terhesség alatt nem került vashiányos állapotba. A baba 4-6 hónapos korára kiürülnek a vasraktárai, lecserélődnek a magzati korból maradt vértestek, és változik a baba vérképzése is. Egy egészséges, időre született kisbaba tehát maximum élete első félévében rendelkezik megfelelő vasmennyiséggel, részben a hozott, részben az anyatej által bevitt módon. Éppen ekkor, féléves korban ugrik meg a babák vasszükséglete, amelyet már jelentős részben szilárd táplálékból fedez, de optimális esetben emellett még továbbra is fogyaszt anyatejet. Az anyatej mennyiségét és a szoptatást is befolyásolja az anyai vas mennyisége, ugyanis a vashiány megnehezíti a tejtermelődést, valamint az anya mentális és fizikai állapotára is kedvezőtlenül hat. Ezért a baba megszületése után, a szoptatás teljes időszaka alatt oda kell figyelni a vaspótlásra.

Így érdemes bevinni a szükséges mennyiségű vasat

A terhesség hónapjaiban fontos növelni a vasban gazdag élelmiszerek fogyasztását, ilyen a máj, az olajos magvak, a tojássárgája, vörös húsok, hal, mazsola, teljes kiőrlésű gabonafélék, zöld leveles zöldségek. Kizárólag táplálékvassal azonban nem lehet fedezni a terhesség alatti megnövekedett szükségletet: a húsfélék vastartalmának húsz százalékát, a zöldségekből mindössze annak tíz százalékát képes hasznosítani a szervezetünk. Mind az anyai, mind a magzati, csecsemőkori vashiány megelőzhető jól és biztonságosan hasznosuló, szájon át szedhető vaskészítménnyel, amely a terhesség és szoptatás alatt mindvégig szedhető.