Utolsó fájdalmak, első kortyok – A lepényi szak és az első szoptatás
Vérzéscsillapító első szoptatás
Az egészséges újszülött közvetlenül világrajötte után ébren van, és ösztönösen keresni kezdi anyja emlőit. Ha azonnal édesanyja karjaiban, a tejforrás közelében lehet, szopni kezd, melynek ingere egyaránt fontos a tejbelövellés és a méhlepény megszületése szempontjából. Szopóreflexe egyébként a születést követő második órában a legerősebb. Ha teheti, valósággal rászívja magát a mellbimbóra.
A szülés a baba világrajöttével még nem fejeződik be. Az utolsó felvonásban, a születést követő 15-45 percben még ki kell bújnia a méhlepénynek. A méh továbbra is kisebb összehúzódásokat produkál, melynek célja a méhlepény leválasztása a méhfalról, majd pedig kitolása. Jóval kisebb tömegről és alkalmazkodó alakú testről van szó, mint a gyermek esetében, így az összehúzódások és fájások is sokkal kisebbek.
A lepény megszületésének gyorsasága függ tapadásától, hogy milyen gyorsan válik le, és természetesen az összehúzódásoktól, melyek továbbra is az oxitocin hormon hatására következnek be. A korai szoptatás több oxitocint juttat a vérbe, serkenti a méhösszehúzódásokat.
A köldökzsinór 5-10 cm-rel való kijjebb csusszanása jelzi, hogy mindjárt megszületik a méhlepény. Normális esetben az ép méhlepény és a méhnyálkahártya egy kis, kapcsolódó része egyetlen nagyobb nyomással távozik, amit bőséges vérzés kísér: az anya akár fél liter vért is veszíthet, és ez teljesen normális. Miután a méh lényegében üres, a méhösszehúzódások teljesek, hatásukra a baba befogadására megnőtt méhtest mérete jelentősen csökken.
A miometrium spirálisan lefutó izomrostjainak összehúzódása a hajszálereket is zárja, ezért a vérzés lassan csillapodik. Ezért mondható el, hogy a korai szoptatás végső soron vérzéscsillapító hatású.
Csutakolás helyett
Ösztönösen tudjuk, hogy soha vissza nem térő, értékes percekről van szó, amikor az új családtag először vesz levegőt, először kezd körülnézni, majd élelem után kutatni az új világban. Húsz évvel ezelőtt a szülő nő körül sürgölődők egyik első dolga volt, hogy lemossák a csatakos kis jövevényt. Ma egyre több babát, amint lehet, egyszerűen puha kendőbe bugyolálnak, hogy értékes magzatmáza háborítatlanul beszívódhasson bőrébe, és hogy minél hamarabb élvezhesse szülei meghitt közelségét.
Épp csak a legszükségesebb vizsgálatokat végzik el, hogy az együttlét boldog megnyugvásban telhessen: a kicsi teljesen egészséges. A bőrkontaktus és szoptatás az anya-gyermek-kötődés, a szeretetkapcsolat kialakulásának fontos momentuma. A történések sorának azonban még nincs vége.
Sebgyógyulás, haslapítás
A baba születése után nagyjából egy órával a méh izomrostjai kissé elernyednek, a fájások enyhülnek, a vérzés mégsem élénkül meg újra, mert a keletkezett véralvadék a hajszálereket már elzárja. Az alvadt vér védelmében elkezdődik a szöveti regenerálódás, a méhnyálkahártyán keletkezett szövethiány sebgyógyuláshoz hasonlóan kezd eltűnni.
Régen a tapasztalt szülésznők nem túl hideg, nedves, hűsítő kendőt, törölközőt helyeztek a frissen szült nő hasára, ezzel is serkentve a hasfali és méhizomzat összehúzódását. A has petyhüdtségén, a kötőszövetek kilazult voltán is segíthet, bár erről eltérőek a vélemények. Valószínűleg azoknál, akik alkatilag gyengébb, kevésbé rugalmas kötőszövetekkel rendelkeznek, csak keveset segít a feszes has visszaállításában.
Sokan meglepődnek, hogy szülés után hasuk alig kisebb, mint amikor még lakója is volt. A szülés után közvetlenül a méh még csaknem egy kilót nyom, de azonnal elkezd összehúzódni.
A csöpp tej jelentősége
Az emlőmirigy a terhesség 16. hete táján már előtejhez (kolosztrum) hasonló folyadékot választ ki. Az anyatej képződéséhez két hormon jelenléte mindenképp meghatározó. A prolaktin a tejmirigyek működését serkenti, tehát a tejtermelést köszönhetjük neki. A másik hormon, az oxitocin a tejmirigyek kivezető csatornáinak izomsejtjeit húzza össze, s az elkészült tejet az emlőbimbó irányába préseli, üríti.
Szülés előtt a prolaktin szintje magas ugyan, de a terhesség megmaradásáért felelős szintén magas progeszteron hormonszint gátolja a tejtermelődést. Szülés után ennek csökkenésével megkezdődhet a tejbelövellés, ki azonban csak a baba szájába folyhat. A szopás mechanikai ingere azonnal hat, oxitocin kerül a vérbe és a tejcsatornák simaizmainak összehúzódásával kinyomja. A babaszáj erőteljes érintése növeli a prolaktin-termelést, és az oxitocin koncentrációját, ami a tejutánpótlás biztosításához kell.
Az előtej sűrűn folyó, különleges összetételű folyadék; növekedési faktorokat, antioxidánsokat és még számos nélkülözhetetlen anyagot tartalmaz. Az újszülött első szopása alkalmával alig 5-6 ml előtejet (kolosztrum) tud kiszopni az emlőből, ennyi fér gyomrocskájába. Az első nap legfeljebb 100 ml anyatejet tud hasznosítani. A látszólag csekély mennyiségű tej szerepe nem lebecsülendő: összetételének hála, a baba részesül az anyai immunrendszer védelmében. Az előtej belülről bevonja a baba bélfalát, védi a kórokozóktól.
A születés után széteső magzati vörösvértestekből származó bilirubin sárgaságot okozhat. A bilirubin végül a bélbe kerül, s a széklettel tud távozni. A gyakori bélürítés megakadályozza, hogy visszaszívódjék a vérbe. Az első szopások a bélmozgást serkentve segítik a sárgaság megelőzését. Az emlő korán elkezdett és gyakori kiürítése – ideális esetben a szoptatás – csökkenti vagy meg is előzheti a fájdalmas tejbelövellés kialakulását.
Minden elrendeződik
Az újszülött a kezdeti éber állapot után fokozatosan egyre mélyebb alvásba merül. Akár 20 órán át is képes aludni, aztán egyre éberebb lesz, eljön a következő szopás ideje, követelni kezdi az anyatejet. Olyannyira, hogy 2-3 óra alatt akár 5-10 alkalommal is szophat, majd néhány órára újból aludni tér. Az első napon megszoptatott babák másnap már sokkal többet tudnak inni. Az anyatej remekül emészthető táplálék lévén gyorsan – alig másfél óra alatt – kiürül, ezért van, hogy a szopós baba olykor 1-2 óránként újra enni kér. Lassan kialakul a szopás ritmusa.
Reggel több, ám hígabb nedű – első tej – várja a picit, s ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, úgynevezett hátsó tej aránya nő meg az emlő váladékában. Ennélfogva az este szopott tej mennyiségét tekintve kevesebb ugyan, viszont sokkal laktatóbb, táplálóbb, az éjszakai nyugalom tápláléka. Feltéve, hogy a baba csak akkor kaphat a másik, jobban folyó emlőből, ha az elsőből már kiürítette a sűrűbb, laktózban szegényebb tejet is. Ellenkező esetben az aránytalanul sok laktóz hasfájást okozhat, s oda az alvásidő.
A folyamatos és gyakori szoptatás a későbbiekben is serkenti a tejtermelést, egészen az elválasztásig.
Kapcsolódó cikkeink szülés témában:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
