Jelenet tavalyról: a karácsonynak vége, a kisfiammal bevásárolni megyünk. A boltban egyszer csak nekiáll nyafogni: „Anya, vedd meg nekem ezt a kocsit!” Bennem azonnal felmegy a pumpa, hiszen otthon mozdulni sem tudunk a kiscsillió új játéktól. Hát semmi sem elég?!
A szülők elég könnyen felkapják a vizet, ha azt érzik, hogy a gyerek elkényeztetten viselkedik, mert elvárják tőle, hogy tudja, mikor van elég. De vajon jogos-e ez az elvárás? „A gyerek fejlődése szempontjából természetes, hogy minden izgalmasat meg akar magának szerezni, amit meglát, legyen az egy boltban vagy tévéreklámban lévő játék – írja Meri Wallace családterapeuta a Psychology Today-en. – És ha valamit akarnak, az náluk élet-halál kérdés.”
Még, még, még, semmi nem elég
Az emberben evolúciósan ott van az az ösztön, hogy folyamatosan változni akar: jobb akar lenni, és jobb dolgokkal akarja magát körülvenni. Ha nem ilyenek lennénk, nem fejlődtünk volna. Ugyanakkor ha nem szabunk határokat ennek az ösztönnek, könnyen átcsaphat mohósággá. A karácsonyi szezon pláne nem kedvez annak, hogy a gyerekek megtanuljanak önuralmat gyakorolni.
Először is indul a hónap az adventi naptárral, ami minden napra egy új meglepetést tartogat. Aztán jön a Télapó, aki szintén mindenféle izgalmas dologgal tömi tele a csizmácskákat. Ráadásul a legtöbb helyen a Télapó nem is egyszer jön, hanem az oviban/suliban is, a nagyszülőknél, a szomszédoknál, és van, ahol a helyi önkormázatnál is hagy egy jól megpakolt csomagot számukra. Ezután pedig bármerre is járnak, mindenhol ömlik rájuk a játék- és ajándékdömping.
Szinte függővé válnak az ajándékok átvételének, kicsomagolásának élményétől, és persze, hogy azt akarják, még, még, még! A helyzet pedig az, hogy mi szoktatjuk őket ehhez, ezért nekünk, szülőknek el kell fogadnunk, hogy a gyerekeknek vannak vágyaik, kívánságaik.
„Nem szabad azt éreztetni velük, hogy rosszak csak azért, mert valamit akarnak, vagy mert boldoggá teszi őket, ha kapnak valamit – folytatja Wallace. – Azonban arra is meg kell tanítani őket, hogy nem kaphatnak meg mindent, és ha elengedik azt, amire vágynak, túl fogják élni.”
A szülőnek is érdemes magába néznie
A szakember szerint a szülőknek először is érdemes azon elgondolkodni, hogy saját szüleik hogyan kezelték az ő vágyaikat, amikor gyerekek voltak. „Ha a szüleik bűntudatot keltettek bennük amiatt, hogy új dolgokra vágytak, akkor lehetséges, hogy nehezen vesznek bármit is a saját gyereküknek, sőt még maguknak is. Lehet, hogy túlreagálják és kiabálnak velük, vagy megbüntetik őket, amikor kérnek valamit. Ugyanakkor ezek a szülők az ellenkező irányban is túlzásba eshetnek, és mindent megvesznek a gyereknek, csak hogy valahogyan orvosolják saját gyermekkori csalódásaikat.”
Szülőként tehát érdemes tudatosítani magunkban azokat a kora gyermekkori tapasztalatainkat, amelyek a gyerekünkkel szembeni reakcióinkat váltják ki, és a jövőben másképp, pozitívabban állni ezekhez a helyzetekhez. Például, ha a szülő azon kapja magát, hogy üvöltözik a boltban a gyerekével, és ebben felismeri saját szülei viselkedését, akkor lépjen egyet hátra, és szabjon határokat finomabban, pozitívan. „A cél az, hogy a szülő azt az érzést keltse a gyerekben, hogy nem baj, ha akar valamit, mert így felnőve később is jól fogja érezni magát a vágyaival kapcsolatban: bűntudat nélkül kérhet és kaphat dolgokat, ajándékozhat magának és másoknak.”
A teljes cikket ide kattintva érheted el az nlc.hu-n.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
