Mivel a kicsik sokszor nem merik, vagy akár nem is tudják szavakkal elmondani, hogy valamitől idegesebbek, illetve mi az, ami feszültséget okoz a számukra, ezért a kisgyerekkori stresszt nem könnyű felismerni. Szakértő segítségét kértük, hogy egyszerűbb legyen felismernünk, ha a gyermekünk stresszel küzd.
Még egy kisbaba is lehet stresszes?
A gyermekek már születésüktől fogva nagyon érzékenyek az őket körülvevő társas, érzelmi környezetre, így a stresszre is. – Mindent érzékelnek, például a felnőttek közötti konfliktusokat, feszültséget, vagy ha valamelyik szülő szorong, dühös vagy szomorú – tudtuk meg Nádasdy Nóra klinikai szakpszichológustól.A szakember szerint már a csecsemők is érzik például, ha a szüleik túlterheltek, nyugtalanok, káosz van az életükben, vagy rossz lelkiállapotban vannak, állandóan rohannak. Érzik, ha valami nincs rendben, vagy túl sok az inger, túl gyors a tempó. – A kisbabáknak megváltozik ilyenkor minden életfunkciójuk: más lesz az étvágyuk, az alvásuk, a hangulatuk. Máshogy működnek, ha harmónia veszi őket körül, és másképp, ha stresszes a környezetük – magyarázta Nádasdy Nóra.
Bölcsődés kortól fokozódnak a stresszhatások
Bölcsődés korban ez még inkább így van: vannak érzékenyebb gyerekek, akik például a zajokra, tömegre, változásokra, szagokra, ízekre, érintésre, társas közeledésre – tehát bármi szokatlanra intenzívebben reagálnak. A szakértő szerint stresszforrás lehet bölcsődés korban a szülőktől való távollét, és más – idegen – gyerekek és felnőttek társasága, de akár az is, ha a beszédfejlődés kezdetén a gyermek nehezen érteti meg magát másokkal, ezzel együtt pedig ő is nehezebben érti még mások szándékait. A klinikai szakpszichológus úgy foglalta ezt össze, hogy minden, ami kibillenti a gyermeket az egyensúlyából és alkalmazkodásra, változásra készteti, az nevezhető stressznek. A leginkább azok a hatások lehetnek nagyon megterhelőek a gyermekek számára, amelyeket nem tudnak befolyásolni.
Miről ismerhető fel a kisgyerekkori stressz?
A szakértőt kérdeztük arról, hogy szülőként hogy vehetjük észre, ha a gyermekünk stresszes, fokozottan ideges. Elmondása szerint a gyerekeken látni lehet, ha átmenetileg megterhelő számukra valami, illetve ha nem tudnak megküzdeni a stresszel. – A gyerekek egy része ilyenkor kevésbé felszabadult, visszahúzódóvá válik, nem játszik belefeledkezve abba, amit korábban szeretett, emellett kevésbé lesz érdeklődő, mint általában, csökken a beszédkésztetése, rosszabb a hangulata, és könnyen sírva is fakad.Megtörténhet az is, hogy nagyon félni kezd bizonyos dolgoktól – például állatoktól, sötéttől, meseszereplőktől, betörőktől vagy bármitől. Az is lehet, hogy visszaesik egy korábbi fejlettségi szintre az önállóságban vagy a szobatisztaságban például, vagy nehezen alszik el, esetleg jobban igényli a szülő közelségét. Összességében kisbabásabban kezd viselkedni, mintha elvesztette volna a már megszerzett képességei egy részét – ezt nevezzük regressziónak – tudtuk meg Nádasdy Nórától. A regresszió akkor következik be, ha valami megviseli a gyermeket, valami túlterheli, és ő nem tud sem alkalmazkodni a helyzethez, sem kilépni belőle.A szakember szerint a gyerekek egy másik csoportja a tartós stresszhatásra ingerlékennyé, agresszívvá válhat, és nem tud figyelni, nem tud egy helyben maradni, gyakran lehet dühös, érthetetlenül megtámadhat más gyerekeket, nem tűr meg maga körül senkit, nem működik együtt senkivel. – Úgy tűnik, mintha minden zavarná, mintha nem lenne jó neki semmi, mintha nem tudna megnyugodni – ez is a tartós stresszhatásra adott pszichés, érzelmi válasz – fogalmazott a klinikai szakpszichológus.
Mi lehet stresszforrás egy gyermeknél?
Ahogy a felnőttek esetében, úgy a gyerekeknél is teljesen egyénfüggő, hogy kinek mi okoz stresszt. – Van, akinek a borsófőzelék, van, akinek a csúszda vagy a mozgólépcső, van, akinek a pókok, vagy bizonyos anyagok tapintása – leggyakrabban azonban a váratlan események, nagy változások, a bejósolhatatlan, befolyásolhatatlan, kiszámíthatatlan események. Ha jobban belegondolunk, egy kisgyermek életében sokkal több minden tartozik ebbe a kategóriába, mint egy felnőtt esetén, hiszen egy kisgyermek sokkal kevesebb dolgot tud befolyásolni az életében, és bejósolni is sokkal kevesebb dolgot tud, mivel nincs meg hozzá még a kellő tapasztalata – hívta fel rá a figyelmet Nádasdy Nóra.Emellett valamilyen túlzott elvárás, a gyermek képességeinek nem megfelelő követelmény is okozhat stresszt, akárcsak a felgyorsult életvitellel összefüggő hajszoltság, a helyszínek gyors változása a nap során, és mindenekelőtt a türelmetlen, nem odafigyelő szülői vagy pedagógusi bánásmód. A szakember elmondta, hogy tartós stresszforrás az is, ha nem a szükségleteinek megfelelően gondoskodnak egy gyermekről, ha a személyiségét nem veszik figyelembe, ha ráerőltetnek valamit, ha túl sokat vagy túl keveset kap bármiből, a szülő vagy más felnőtt igényei szerint. – De alapvetően az élethelyzet, a körülmények, a kapcsolatok jelentős változása mindig stresszforrás: költözés, óvoda, iskola, szülők válása, családtag halála – ezek mind megterhelő életesemények, stresszforrások, de akár ezeknél kisebb horderejű dolgok is okozhatnak stresszt, érzékenységtől függően. Súlyos stresszforrás a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség élménye – tudtuk meg a pszichológustól.
A város is rossz hatással lehet a stresszszintre
Arra, hogy a kisgyerekek mennyire stresszesek, nagy hatással van a környezetük – így felvetődött bennünk a kérdés, vajon a városi környezet önmagában megterhelőbb-e a gyerekek számára. A szakember szerint az biztos, hogy az állandó pörgés, a teljesítménykényszer, a nehezen befogadható rengeteg információ, az újabb és újabb szükségleteket generáló termékek, tárgyak tömkelege, túlzsúfolt terekben a többi emberrel való súrlódások, konfliktusok igen fárasztóak hosszú távon.- A lassúbb, természetközelibb életforma, kevesebb tárgy, kevesebb technikai eszköz, kevesebb fogyasztási cikk lenne az az ideális életforma, amire sokan nosztalgiával gondolnak. A gyerekeknek egy átlagos hétköznapon a mi civilizációnkban alig van lehetőségük egy kicsit leereszteni, ellazulni, mert folyamatosan bombázzák őket mindenféle külső hatások. Ahogy a legtöbb felnőtt, úgy ezt a komplex élményhalmazt gyermek is nehezen látják át, nehezen dolgozzák fel. Az idegrendszerünknek megvannak a maga kapacitáskorlátai – tette hozzá a szakember -, a túl sok és túl sokféle ingert nehezen tudjuk strukturálni, értelmes és átlátható rendszerbe szervezni önmagunk számára.Kapcsolódó írásaink:
- Így hat a magzatra a stressz a pocakodban
- A 10 legjobb stresszűző terhesség alatt
- Jobban tűrik a stresszt a babusgatott csecsemők
- Apa, ne stresszelj, mert lassabban fejlődik majd a gyerek
Kapcsolódó cikkek
