Rengeteg immunanyagot, vagyis természetes védelmet, ugyanakkor könnyen feldolgozható, tökéletes táplálékot jelent az anyatej. Több vizsgálat kimutatta, hogy az anya testközelségében rövidebb a gyógyuláshoz szükséges idő, a baba oxigénellátottsága javul, gyarapodása pedig nagyságrendekkel jobb, mint az édesanyától elkülönítve, inkubátorban gondozott kisbabáké.
Az anya és a baba együttes elhelyezése, a szoptatás lehetőségének biztosítása nem pusztán divatos szeszély! A szoptatás elviselhetőbbé teszi baba számára a mozgáskorlátozást (például infúzió esetén), a fájdalmas vizsgálatokat és beavatkozásokat.
Sérült, vagy beteg a baba
Amikor a szülők megtudják, hogy sérült vagy beteg a kisbaba, mély lelki válságba zuhannak, nehezen tudják megosztani érzéseiket másokkal. Sokat segít, ha az egészségügyi dolgozók vagy a közeli barátok közt van valaki, akiben tökéletesen megbíznak, és aki előtt feltárhatják érzéseiket.
Könnyen előfordulhat, hogy éppen ilyenkor hangzanak el olyan megjegyzések, amelyek az anyát eltántorítják a szoptatástól: “Nincs elég bajod, még a szoptatással (fejéssel) is kínlódsz?!” Pedig éppen maga a szoptatás segíthet át a válságon! Lehetőséget teremt a közvetlen testi kapcsolatra, a kisbaba elfogadására, a kötődés kialakulására – a “hibák” ellenére is. Ez a kapcsolat adhat erőt az élet további megpróbáltatásainak elviseléséhez.
Az is fontos szempont, hogy a szoptatással vagy fejéssel járó munka csökkenti a tehetetlenség érzését, hiszen így ő maga is tevékenyen hozzájárul a baba gyógyulásához, állapotának javításához. Szükség lehet arra, hogy rokonoktól, barátoktól is segítséget kérjen a család. Amikor egy beteg csecsemőre kell összpontosítani, minden más háttérbe szorul, a háztartás, a többi családtag, a munka.
Nagyon fontos, hogy csak megvalósítható célokat tűzzünk ki, mérjük fel, mi az, ami elsőrendű, és mi az, ami várhat. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban képtelenség lesz távoli célokra összpontosítani, de ez nem is baj. Az odaadó, a mára összpontosító gondosság éppen a távoli időszakot könnyíti majd meg.
A legfontosabb teendők
Nem ritka, hogy a beteg baba képtelen hatékonyan szopni. Ebben az esetben fejéssel kell rábírni a szervezetet, hogy megfelelő mennyiségű tejet termeljen. Ezt a szülés utáni naptól kezdve napi hat-nyolc fejéssel érhetjük el. A legjobb kétszívófejes elektromos mellszívót használni.
Jó, ha az anya képes többet fejni a szükségesnél, hiszen így a tápanyagokban dúsabb hátsó tejből többet tudnak adni a beteg kisbabának. Azért is hasznos a túlkínálat, mert ha “dől a tej”, a gyengébben szopó baba is könnyen nagyobb mennyiséghez jut az anyamellből. Úgy fokozhatjuk a tejtermelést, ha minden nap pár perccel több időt szánunk egy-egy fejésre, amíg el nem érjük a kívánt mennyiséget (például 100 millilitert alkalmanként).
Fogyatékos vagy krónikusan beteg baba szoptatás
Egyedül a galaktozémia nevű anyagcsere-betegséggel született babák szoptatása nem javasolható. Bizonyos állapotokban (Down-kór, szájpadhasadék, egyes szívbetegségek) nagyon nehezen vagy egyáltalán nem kivitelezhető, hogy a baba kezdettől csak mellből táplálkozzon. Ezekben az esetekben elkerülhetetlen a fejés.
A baba állapotához alkalmazkodva használhatunk SNS-készletet, Haberman-etetőt vagy cumisüveget. Ha egyáltalán nem tud szopni, akkor is megteremthetjük azt a biztonságos testközelséget, amire minden kisbabának szüksége van a megfelelő testi és érzelmi fejlődéshez.
Lehet, hogy a szoptatás csak időlegesen ütközik akadályba (például a szükséges műtétig). Ebben az esetben tartsuk fenn fejéssel a tejtermelést, és később, fokozatosan szoktassuk vissza a babát az anyamellhez. Ehhez kérje gyakorlott szoptatási szaktanácsadó segítségét. Teremtsen kapcsolatot hasonló problémákkal küzdő szülőkkel!
Ha az anya betegszik meg
Manapság sajnos még a legenyhébb betegségek esetén is gyakran a szoptatás abbahagyását vagy legalábbis szüneteltetését javasolják. Ezzel szemben nagyon ritka az olyan betegség, amely ilyen lépéseket követelne! Természetesen elengedhetetlenül fontos, hogy segítsen valaki a háztartásban vagy akár a kórházban a baba mellre helyezésében, gondozásában.
Ebbe az is beletartozik, hogy segít a megfelelő testhelyzet megtalálásában, a szoptatási segédeszközök beszerzésében, kezelésében, tisztán tartásában, a baba megnyugtatásában. Lehet, hogy egyszerűbbnek tűnik az elválasztás, de ennek testi és lelki szempontból egyaránt csak hátrányai vannak.
Ha a babának hirtelen le kell mondania az anyatej jótékony, védő hatásáról, és ráadásul a megnyugtató szopást is nélkülöznie kell, könnyen kaphatunk a beteg szülő mellé egy beteg, nyűgös gyereket is. A hirtelen elválasztás a mell túltelítődését eredményezheti, ami mellgyulladáshoz is vezethet.
Ha az anya nem készült fel az elválasztásra, a betegség elviselése mellett ez is komoly lelki terhet jelenthet számára. Ha a szoptató nőt kórházba utalják, kérheti a baba felvételét is. Ilyenkor feltétlenül keressen maga mellé segítséget, aki ellátja a kicsit. Az is jó megoldás, ha a csecsemőt naponta többször szopni viszik a kórházba.
Végső esetben a fejés és az anyatej hazaküldése is kivitelezhető. Előfordulhat, hogy az anya olyan állapotba kerül, hogy képtelen szoptatni vagy fejni. Ilyenkor javulása után újra lehet indítani a tejtermelést gyakori szoptatással, illetve fejéssel. Műtét előtt és utána is lehet szoptatni, a kapott gyógyszerek általában nem veszélyeztetik a babát.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
