Ebben a hónapban a változások egy része továbbra is a babák mozgásrepertoárjának bővüléséhez kapcsolódik. Mivel 11 hónapos korra sok baba megtette már az első lépéseit (valószínűleg még inkább a bútorokba kapaszkodva, de megesik, hogy már önállóan is), vagy ha járni még nem jár is, lelkesen mászik-kúszik keresztül a lakáson, amivel megannyi kalóriát eléget, ne lepődjünk meg rajta, ha ezekben a napokban-hetekben gyerekünk veszít némiképp az addigi kerekdedségéből.
Megijednünk pedig pláne nem kell, hiszen a sok mozgás egyúttal azt is jelenti, hogy a baba izomzatot épít. Ugyanakkor ha még a kúszás-mászással sem próbálkozik, akkor ebben az időben már mindenképp beszéljünk a gyerekorvossal és/vagy a védőnővel.
Ebben a járás szempontjából korai időszakban sok szülő tapasztalhatja majd, hogy gyermeke előszeretettel közlekedik lábujjhegyen. Ez ebben az időszakban még nem kell, hogy aggodalomra adjon okot: legyünk türelmesek a babával, mert általában magától elhagyja ezt a fázist, és elkezd rendesen a talpán járni. Ha lehet, otthon mezítláb sétálgasson a kicsi, mert ez segíti legjobban a számára a helyes járás elsajátítását.
Mászás: felfelé is
Mivel a babák immár járni kezdenek, eljuthatnak a lakásban olyan bútorokhoz, amelyekre fel szeretnének kapaszkodni – gondoljunk hát erre is, amikor a biztonságuk szempontjából ismételten áttekintjük a helyiségeket. Szereljünk fel biztonsági zárakat azokra az ajtókra és fiókokra, amelyeket semmiképp nem szeretnénk, ha kinyitogatnának, állítsuk alacsonyabbra a rácsot az ágyon (vagy távolítsuk el), ha azt látjuk, hogy imádnak felkapaszkodni rá, és ügyeljünk rá, hogy ablakok közelében ne legyenek bútorok, amelyekre feltornászhatják magukat.
Ha úgy látjuk, hogy a baba valamilyen veszélyes mozgást végez, szóljunk rá egy határozott “nem szabad”-dal, hogy elkezdjenek kialakulni fejében a határok. A szabályokat nem fogja azonnal megtanulni, és még ha átlátja is, hogy mit nem szabad, nem biztos, hogy engedelmeskedik az igényeinknek, mert kíváncsisága ilyenkor még sok mindent felülír – ezért igyekezzünk türelmesek maradni. Ne használjuk túl gyakran a tiltószavakat (kevésbé éles helyzetekben inkább tereljük el valahogy a figyelmét), mert könnyen elveszíthetik a súlyukat.
Az étkezések során a potenciálisan fulladást okozó ételeket (virsli, popcorn, magvak, egész szőlőszemek stb.) továbbra is kerülni kell. Ételeik mellé adjunk a babáknak vizet- a(z általában eléggé cukros, így az emésztésükre nem túl előnyösen ható) gyári gyümölcsleveket inkább kerüljük.
Ha kisgyerekünk – ekkor már többé-kevésbé önállóan, ujjai, esetleg egy kiskanál használatával – nagyon lassan eszeget is (amire bőven van példa), próbáljunk azért vele együtt étkezni a családban, mert ennek nagyon jó hatása van a későbbi társas képességeire, és az újfajta ételeket is általában nyitottabban fogadják, ha látják, hogy mi is megesszük azokat. De ezt se aggódjuk túl: a lényeg, hogy a baba nyugodtan, a saját tempójában fogyaszthassa el mindig az ételeit.
Ha valamilyen új ételt a kicsi elutasít, akkor ne erőltessük, de pár nappal később meg lehet neki mutatni újra (majd ismét és ismét: van, hogy tíz alkalom is szükséges ahhoz, hogy egy különösen válogatós baba végül elfogadjon egy ételtípust), mert ízlésük ekkor még igencsak képlékeny, és könnyen lehet, hogy akkor már elfogadja. Lehetőleg ne ragaszkodjunk semmihez mereven az evés terén – így ahhoz se, hogy mekkora mennyiséget kellene a babának egyszerre megennie: fogadjuk el, hogy étvágya hullámzó lehet.
Olvasni, beszélni
A nyelvi kommunikáció ezekben a hetekben elkezd új szintre lépni: a szülői kérdésekre általában kapunk már valamilyen választ – ami nem jelenti azt, hogy érteni is fogjuk, amit a baba visszagagyog. Ha pedig megnevezünk tárgyakat, személyeket a szobában, a baba rá tud mutatni az adott dologra – amikor pedig mi mutatunk oda valamire, és kérést társítunk hozzá, sokszor ennek megfelelően fog cselekedni. Ha tenni akarunk a baba nyelvi fejlődéséért, továbbra is a legjobb módszer, ha sokat beszélgetünk vele, és mindennap olvasunk neki. Olvasás közben engedjük meg, hogy aktív hallgató legyen: rámutathasson bátran a kedvenc képi részleteire, megfoghassa a lapokat, visszalapozhasson a kedvenc részeihez.
De persze nemcsak a színes képeskönyvlapokhoz nyúlnak ilyentájt a kicsik nagy kedvvel: ahogy a szem-kéz koordinációjuk fejlődik, egyre nagyobb élvezetet jelent nekik, ha játékaikat méret vagy szín alapján rendezgethetik (mutassuk meg nekik a módját!), akárcsak minden olyan játék, amely össze- és szétszerelésre épül (ezek jó, ha nagyobb darabokból állnak, és nem tudják a szájukba venni.)
Ha eddig nem érkezett volna el ez a fordulat, könnyen lehet, hogy babánk ebben a hónapban fog a két nappali szunyókálásról egyetlen délutánira váltani – ez utóbbira viszont mindenképp szüksége van még, így ragaszkodjunk hozzá akkor is, ha ő csak azért is fent szeretne még maradni játszani egy kicsit. (Néha egy-egy kihagyott alkalom természetesen nem káros.) Mivel sokan ebben a hónapban kezdenek járni, testük pedig lendületesen növekedik, ami mind-mind összetett feladatokat ad az agynak, készüljünk fel rá, hogy babánk nyugtalanabbul aludhat éjszakánként, ám ez hamarosan magától elcsendesedik.
Mivel ez a hónap az első születésnapra való készülés ideje is, tartsuk észben, hogy a kicsik ilyenkor még nem értik a születésnap koncepcióját, ahogyan ajándékok terén sincsenek különösebb igényeik – ne gondolkodjuk tehát túl ezt az egyébként kétségtelenül jelentőségteljes eseményt.
Kapcsolódó cikkeink:
- A baba fejlődése – A tizedik hónap történései
- A baba fejlődése – A kilencedik hónap történései
- A baba fejlődése – A 8. hónap történései
Kapcsolódó cikkek
