Szülői kiégés az iskolai feladatoktól

fáradt anyuka tanul a kisfiával, szülői kiégés

Fotó: Getty Images

A tanév elején te is elhatározod, hogy idén nem lesz elfelejtett szülői értekezlet vagy otthon hagyott tornazsák? Se hiányosan bepakolt iskolatáska, felszereléshiány a KRÉTÁ-ban. Mert most aztán mindent észben és kézben tartasz majd. Aztán mire jön az őszi szünet, már azt sem tudod, hol áll a fejed, és a hátad közepére kívánod az egész iskolásdit…

Ha minden iskolával kapcsolatos feladatot magadra veszel, és tökéletesen akarod csinálni, az bizony egyenes út a szülői kiégéshez. És valójában senkinek nem teszel vele jót. Sőt, a gyerek(ek) szempontjából ez egyáltalán nem hasznos szülői hozzáállás. Hogy hogyan menedzselheted az iskolai teendőket és közben őrizheted meg a jókedvedet és a lendületedet, valamint támogathatod a gyerek önállóságát, arról dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus, a Sulinyugi program szakmai vezetője mesél a Gyerekszoba.hu-nak.

A modern szülőség kihívásai

„Fontos azt kimondani, hogy a szülőség nagyon sokat változott a 21. századra. Nagyon sok információ érhető el a témában, hogy hogyan is kell ezt jól csinálni, mi hogyan fejleszti a gyereket. Ami egyrészt hasznos, de iszonyú sok szorongást is okoz. A mostani szülőgeneráció úgy nőtt fel, hogy az ő szüleik mindketten dolgoztak, nem voltak velük otthon, ezért ez a maximalizmus egyfajta kárpótlás is részükről, a saját gyerekük felé, akinek igyekeznek minden téren mindent megadni, amit csak tudnak. És ahogy a munkában is egyre inkább kizsigereljük magunkat a 21. században, ez megfigyelhető a szülőségben is: csúcsra járatva akarunk itt is teljesíteni, ami magában hordozza a kiégés veszélyét.”

dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus

Egy anya mindent kibír?

Melyikünk ne érezte volna még azt, hogy a gyerekéért bármit, még erején felül is? Vagy hogy a családért mindent, nem számít, mennyire sok, fárasztó vagy éppen nehéz? Hatalmas teher van rajtunk, és sokan nem vesznek erről tudomást. „Régen, ahogy mondani szokták, egy egész falu nevelte fel a gyerekeket. Ma azonban sokkal izoláltabbak a családok, és gyakran ez a feladat kizárólag a szülőkre, sőt, nem ritkán akár egyetlen szülőre, sok esetben az anyára hárul – magyarázza a szakértő.

Rendkívül megnőttek a szülők terhei, miközben kevesebb az erőforrásuk, a segítségük. Közben pedig árad rájuk az információ, hogy mit és hogyan kellene csinálni.

A közösségi média nagyban hozzájárul mind a gyerekek, mind a szülők mentális nehézségeihez és szorongásaihoz. Mi, felnőttek is nagyon rá tudunk erre függeni, még ha nem is veszünk erről tudomást – és az onnan áradó tökéletesség-látszat komoly szorongás forrása lehet. És egyenes út a „helikopter-szülőséghez” – amikor mindent megoldunk a gyerekek helyett, „kipárnázzuk” az életüket. Manapság gyakran túlóvjuk a gyerekeket, miközben párhuzamosan az interneten és a képernyők előtt jóval inkább szabadjára engedtük őket, ami rengeteg veszélyt hordoz magában.”

Vigyázat, kiégő szülők!

A helikopter-szülőségen azonban fontos lenne túllépni mind a gyerek, mind a saját magunk érdekében. Mert az, ha mindent mi akarunk megcsinálni és kézben tartani, az bizony szülői kiégéshez vezet. Ha a szülők az egyre nagyobb terhek mellett egyre jobban akarják »csinálni« a gyereknevelést, az az egész család mentális jóllétére veszélyes lehet. Érdemes ilyenkor az alábbiakat átgondolni:

Hogyan tudunk segítséget bevonni? Kitől tudunk segítséget kérni?
Hogyan foghatunk össze például a szülőtársakkal, hogy megkönnyítsük egymás dolgát?
Mennyire tudjuk a családban egyenletesen elosztani a terheket?
Ha úgy érezzük, hogy túl sok van rajtunk, hogyan tudjuk ezt hatékonyan kommunikálni?
Hogyan lehet a gyerekeket is bevonni, és elérni, hogy minél inkább felelősséget vállaljanak a saját feladataikért?

A szülői kiégés jelei

Szakértőnk szerint most, szeptember elején még mindenkinek fel kell vennie a ritmust, tehát az, hogy hétvégére fáradtak vagyunk vagy el-elfelejtünk dolgokat, teljesen normális. „Ám ha ez hetekig fennáll, napokon keresztül erőtlenek, energiátlanok vagyunk, vagy épp könnyen összeveszünk a családtagjainkkal, vagy bárkivel, akár indokolatlanul, az már nincs rendben, és a kiégést jelezheti.

És bizony ilyenkor oda kell figyelni elsősorban saját magunkra, hiszen a szülő a karmestere a családi életnek. És ha saját magára nem figyel, akkor nem tud úgy ott lenni a családjának, ahogy szeretne. A megoldás tehát a feladatok megosztása, átadása, kiszervezése, és annak megtalálása, hogyan tudunk mi magunk töltődni, pihenni. Át kell gondolni, hogy mik azok a dolgok, amikből akár lejjebb lehetne adni, melyek azok a feladatok, amelyekre nemet lehet mondani.

Lehet, hogy nem engedhetjük meg most magunknak mondjuk egy kisgyerekes családban, hogy minden héten több órára elmenjünk. De nézzük meg, mi az, ami viszont belefér, hogyan tudnánk mégiscsak megoldani, hogy mi is találjunk pihenést, örömet a mindennapokban.”

A gyereknek jó, ha önállóbb lehet

Fontos lenne észben tartanunk azt, hogy mi a mi feladatunk, és mi a gyereké. És hogy nem azzal segítjük őt valójában, ha minél több dolgot elvégzünk helyette.

„A gyerek számára nagyon hasznos, ha vannak feladatai, amelyekért ő a felelős. Ha ő készíti el a szendvicsét, pakolja be a táskáját, teszi rendbe a szobáját, az egy olyan dolog, amivel aztán ő büszkélkedhet, amitől hatékonynak érzi magát, megtapasztalhatja a saját erejét. A tanulásban is jobban megmaradhat így a belső motivációja. Persze néha nehéz ezt kivárni szülőként, és fontos kérdés, hogy hogyan határozzuk meg a kereteket. Jól át kell gondolni, mikor van az, amikor jobban ráhagyhatjuk a gyerekre, hogy vállalja saját maga a felelősséget a tanulásért, és esetleg hibázzon, beszedjen egy-két rosszabb jegyet. A felvételi előtti időszak például nem ilyen, ott nem hasznos átengedni a gyereknek a tervezést és irányítást. De amikor lehet, akkor kell kicsit háttérbe vonulni, és azt mondani neki, hogy ez a te dolgod, itt vagyok, támogatlak, de nem csinálom meg helyetted. Néha kérdezzünk rá, egyeztessünk, de hagyjuk, hogy a gyereket kezdje el zavarni, ha valami nem jól megy, és ő maga tegyen lépéseket.”

(Kép forrása: Getty Images)

Gondold át

Mindehhez egy kis plusz segítséget is ad szakértőnk, Szigeti Réka: ezeket a dolgokat érdemes átgondolni, hogy a gyereknek adott nagyobb szabadsággal és önállósággal neki és saját magunknak is segíthessünk:

Van valós akadálya annak, hogy a gyerek egyedül menjen iskolába vagy délutáni programra, edzésre?
Be tudja ő maga pakolni az iskolatáskáját és egyéb holmiját?
Mi történik, ha nem visszük utána az otthon felejtett tornacuccot, tolltartót?
Hagyunk-e neki módot arra, hogy ő maga gondolja át, milyen teendői vannak másnapra?
Engedjük-e hibázni, vagy igyekszünk minden nehézséget megoldani helyette?
Hagyjuk-e, hogy tanuljon a hibáiból?
Elfogadjuk-e mi magunk, hogy a hibázás a tanulás szükséges része?
Beszélgetünk-e vele arról, hogy hibázni lehet, és bizony néha mi magunk is hibázunk?
Ki tudjuk-e várni, hogy a gyerek lépjen, amikor valami nem jól működik, vagy minden kudarctól igyekszünk őt megkímélni?
Megkérdezzük-e, hogyan tudunk neki segíteni, és szeretne-e segítséget, mielőtt megcsinálunk valamit helyette?

Kérdezzünk többet a gyerekeinktől. Legyünk kíváncsiak arra, ők mit gondolnak, és hallgassuk meg, ők mit szeretnének, mik a céljaik. Ők sokszor még talán szigorúbbak is magukkal, mint mi lennénk, ha érzik a saját felelősségüket.

A stresszt kezelni kell

Nem csak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is. De mi, szülők, csak akkor tudunk ebben segíteni a gyerekeknek, ha mi magunk rendben vagyunk, és vannak stratégiáink arra, hogy megbirkózzunk a bennünket érő stresszel. „Mi a Sulinyugi programban szülőkkel is foglalkozunk, debütálás előtt áll egy számukra készült e-learning anyagunk, ami abban segít nekik, hogy ne égjenek ki a mindennapok menedzselésében. Hiszen egyre több a teher rajtuk, viszont egyre kevesebb a segítség, és a gyerekek mentális állapota is egyre romlik. A Sulinyugi egy iskolai stresszkezelő program, amely mögött a Lélekkel az Egészségért Alapítvány pszichológusai és egy évről évre bővülő, lelkes, szakmai önkéntes csapat állnak. Gyerekeknek, tanároknak és szülőknek tanítjuk meg a stresszkezelés és a kiégésmegelőzés alapjait. Stresszmentes iskolákban nem hiszünk, de abban igen, hogy mindannyian tehetünk a saját feszültségünk enyhítéséért – ehhez adunk át bizonyítottan hatékony eszközöket könnyed, játékos formában. A csapat szeptemberben, az iskolakezdéssel párhuzamosan egy külön kampányt is indított, hogy további segítő szakemberekkel bővülhessen az önkéntesek köre.”