Már egy hónapja élünk bezárva. Sok embernél ez stresszel, félelemmel jár együtt. De nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek életében is hatalmas változásokkal jár együtt ez az időszak, és csakúgy, ahogy mi, felnőttek, ők is szoronghatnak. Nehéz lehet nekik, hogy nem mozdulhatnak ki otthonról, nem találkozhatnak a barátaikkal vagy, hogy nem járhatnak iskolába.
A gyerekek stressz tünetei nem minden esetben olyan nyilvánvalóak, mint a felnőtteké. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy figyeljünk rájuk fokozottan, beszélgessünk velük sokat, ösztönözzük őket arra, hogy mondják el, beszéljék ki a félelmeiket, a szorongásaikat. Szakértők szerint ezek a leggyakoribb jelei annak, hogy a gyerekek szoronganak:
- nagy fokú ragaszkodás a szülőkhöz
- regresszió (bepisilés, ujjszopás)
- alvás-vagy étkezési zavarok
- ingerlékenység, sírósság
- elvonulás vagy hiperaktivitás.
- Kapcsolódó: Így kezeld a koronavírus okozta szorongást
A témában járatos szakértők szerint a gyerekeknek életkoruk függvényében tudniuk kell a COVID-19 járványról. Az információk – hangsúlyozottan a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve- segítenek megérteni a helyzetet, a karantén fontosságát. Ez enyhíti a félelmeiket és a nyugtalanságukat.
Wilma Banaga, gyermekvédelmi tanácsadó szerint a szülők legfontosabb feladata, hogy gyermekeik biztonságban érezzék magukat. Az ölelések, a megnyugtató szavak azt mutatják számukra, hogy a szülő ott van, megvédi őket, és ezzel tudják enyhíteni a gyerekek stresszérzetét.
Fontos az is, hogy továbbra is jó példát mutassunk, tanítsuk meg őket arra, hogy élhetünk most biztonságban: mutassuk meg nekik a helyes kézmosást, a fertőtlenítés módját, hogy megfelelő távolságot kell tartanunk másoktól.
Banaga szerint ezeknek a tényeknek az ismerete megmutatja a gyerekeknek, hogyan járulhatnak hozzá ők is a globális egészségügyi világjárvány megállításához. A gyerekek jobban kezelik a stresszes helyzeteket, amikor tudják, mit kell tenniük.
- Kapcsolódó: Szorongás: így segíthetsz a gyermekednek!
Mondjuk el a gyermekeinknek, hogy nincs azzal semmi baj, ahogy éreznek. Hallgassuk meg őket, a félelmeiket, a gondolataikat, beszélgessünk sokat. Arra azért figyeljünk, hogy ne terheljük túl őket információkkal. Erősítsük meg az érzéseiket, például így: “Tudom, hogy ingerült vagy most, mert unatkozol, és nem mehetünk ki. Megértem az érzéseidet. Mindannyian így érzünk, de találjunk ki valamit, amit együtt csinálhatunk bent a lakásban. Van bármilyen javaslatod?” Vagy így: “Megértem, hogy félsz, mert a helyzet ijesztő. De a világ minden táján azon dolgoznak tudósok, politikusok és mások, hogy a lehető leghamarabb megoldást találjanak erre a helyzetre. Sok beteg is felépült már, és mi mindent megteszünk azért, hogy otthon maradva ne terjesszük a vírust.”
Attól, hogy be vagyunk zárva az otthonainkba, még a tarthatjuk a kapcsolatot a rokonainkkal, barátainkkal, hála az internetnek. Minél több “miidőt” alakítsunk ki “énidő” helyett. (Természetesen az utóbbira is nagy szükségünk van) Társasozzunk, találjunk ki együtt végezhető elfoglaltságokat, játékokat, tevékenységeket. Menjünk virtuális múzeumba együtt, és semmiképp nem a tanulásról szóljon minden idő.
(via)
Kapcsolódó cikkek
