(Kép forrása: Getty Images)
A várandósság 1. hete
A terhesség 40 hetének időszakát az utolsó menstruáció kezdetétől számoljuk, így valójában az 1. hét még a menstruáció. Annak az oka, hogy innen számoljuk a terhességet az, hogy a fogantatás idejében nem lehetünk teljesen biztosak, és könnyebb ehhez az időponthoz viszonyítani, hogy várhatóan mikor születik majd meg a baba.
A várandósság 2. hete
A várandósság 2. hete még mindig nem maga a várandósság, viszont nagyjából ekkor történik meg a fogantatás. Egy átlagos, 28 napos menstruációs ciklus esetén a teherbe esés valószínűsége a 14. nap környékén a legnagyobb, de ez egyénenként, akár ciklusonként is eltérő lehet. Ezen a héten indul érésnek a petesejt az FSH (tüszőérlelő hormon) hatására. A petesejt tehát nagyjából a 2. hét végén szabadul ki a petevezetékbe, és időközben megvastagszik a méh nyálkahártyája, így készül fel a megtermékenyített petesejt beágyazódására.
Tehát míg a terhességi kort (gesztációs kort) az utolsó menstruáció első napjától számítják, a magzati kort a fogantatás időpontjától, így a magzati életkor két héttel van elmaradva a terhességi kortól. Tehát a magzati kor a baba tényleges életkora.
A várandósság 3-4. hete
A 3. hétre megtörtént a fogantatás, de ekkor valószínűleg még semmilyen jelét nem tapasztalni a várandósságból, és még néhány hétbe telik, amire teszttel is megerősítheted. A beágyazódás valamikor a peteérés után 6-12 nappal történik meg, leggyakrabban a fogantatás után 8-9 nappal.
A méhbe ágyazódás után hat-tizenkét napon belül, a terhesség 4. hete körül az újonnan fejlődő méhlepény sejtjei elkezdik termelni a hCG-t, amit terhességi hormonnak is szoktak nevezni. Ez a hormon az, aminek a jelenlétét ki tudják mutatni az otthoni terhességi tesztek. A 4. héten már észlelhetők a várandósság legkorábbi jelei, többek között a menstruáció elmaradása, a fáradékonyság, a hányinger, a mellek érzékenysége, a puffadás.
Az embrió ebben az időszakban ekkor még nem nagyobb egy mákszemnél. A 4. hét végére három egymástól elkülönülő csíralemez alkotja: a legbelső réteget endodermának, a középsőt mezodermának, a külsőt ektodermának nevezik. Az endodermából fejlődik majd később többek között a tüdő, az emésztőrendszer, a húgyutak egy része. A mezodermából alakul ki többek között a kötőszövetek, a csontok, az izmok, a szív és az erek, a vesék és a nemi szervek, míg az ektodermából az idegrendszer, a szem, a bőr (illetve a bőr függelékei: a szőrzet, a köröm és a szaru) fejlődik ki a későbbiekben.
Kapcsolódó cikkek
