Örültem, amikor megtudtam, hogy az első babám lány. És a második. És a harmadik is – írja Klaudia Khan, a mother.ly-n.
Elhatároztam, hogy erős, magabiztos és boldog lányokat nevelek. Azt akarom, hogy harcosok legyenek. Egy hercegnő is lehet harcos, ezért nem tagadom meg tőlük a csinos ruhákat és aranyos hajpántokat sem, de szeretném, ha tudnák, hogy sokkal többre képesek, mint hogy csinosan nézzenek ki.
Az alábbiakkal próbálkozom.
Hangsúlyozom, hogy mi az igazi szépség
Szeretném, ha a lányaim tudnák, hogy az igazi szépség belülről sugárzik. Az emberek különbözőek: alakjukban, méretükben és színükben is, de nem ez határozza meg, hogy szépek-e vagy csúnyák, hanem a viselkedésük.
Ha valaki lekövérez valakit a lányaim jelenlétében, én azonnal lépek. Szeretném, ha szeretnék a testüket olyannak, amilyen: tökéletlenségükben tökéletesnek. Szeretném, ha önbizalmuk lenne, ne mások elismerésétől függjenek. El tudod azt képzelni, hogy egy igazi harcos a külseje miatt aggódik vagy azon, hogy mások mit gondolnak?
Gondoskodom arról is, hogy felismerjék és értékeljék az igazi szépséget: egy gyönyörű mosolyt, egy csupa szív kedvességet, tiszteletteljes magatartást.
Büszkének lenni arra, aki ő
A bizalom erősítésének biztos módja a feltétel nélküli szeretet, a “zeretlek akkor is, ha rosszul viselkedsz” fajta szeretet. Ezt nem kell elmondanod nekik, de meg kell győződnöd arról, hogy tudják-e.
Minden lányomnak megvan a saját tehetsége és megvannak a maguk gyengeségei is. Az egyik jobb matekból, a másik jobb tornász, ez így van rendjén. Mindannyian mások vagyunk, és éppen ez az erősségünk. Egy igazi harcos felismeri gyengeségét, de nem ragaszkodik hozzá.
Minden nap azt mondom a lányaimnak, hogy “összpontosítsanak a jóra”. Légy büszke arra, aki vagy, és ünnepeld a “lányosságodat” (és később nőiségedet). A lányaim soha nem hallanak olyasmit, hogy nem tehetnek meg valamit csak azért, mert az nem lányos dolog. Soha nem kellene elrejteniük az agyukat, mert a népszerű egyes médiumok szerint a túl sok okoskodás nem vonzó egy nőnél.
Arra is biztatom őket, hogy tudják, honnan származnak, és legyenek büszkék rá. A kulturálisan vegyes családhoz tartozó lányaim már a kezdetektől fogva megtanulták értékelni vegyes örökségük előnyeit is, például, hogy két nyelvet tudnak, és különböző országokban vannak rokonaik.
- Kapcsolódó: Hogyan neveljünk magabiztos lányokat?
Mutass jó példát
Csipkerózsika és Hófehérke soha nem volt a kedvencem. Inkább Harisnnyás Pipit vagy Matildát olvasok a lányaimnak. Nem szeretem azokat a meséket, amelyekben a hercegnő egyetlen vágya, hogy egy jóképű herceghez menjen feleségül. Miért végződnek mindig ezek a történetek egy esküvővel? Mit csinált Hamupipőke hercegnővé válása után? Azon munkálkodott, hogy a magához hasonló árváknak segítsen, akik szolgájaként dolgoznak a királyságában?
Mutasd meg a lányaidnak a megfelelő példát, ismerjenek meg valódi példaképeket, és ne arról szóljon minden törekvésük, hogy csinosak és népszerűek legyenek. Talán nincs olyan sok erős női karakter a gyermekirodalomban, de sok olyan hősnő van, akinek életrajzát elolvashatjátok lefekvés előtt.
Legyen valami, amiért küzdeniük kell
Megpróbálom megmutatni nekik a világot az igazi színeiben, és megtanítani nekik a jó és a rossz közötti különbséget. A szegénység, az igazságtalanság, a rasszizmus és a környezetszennyezés itt van körülöttünk. Nem szabad úgy tenni, mintha nem is léteznének, csak azért, nehogy összezavarjuk a kislányokat.
Legyél őszinte a gyerekeiddel, és persze az életkorának megfelelően vitass meg vele komoly kérdéseket is. Ne tartsd őket ilyen értelemben burokban. Léteznek problémák de megoldások is.
Vond be őket közösségi munkába, adománygyűjtésbe, önkéntességbe. Megsétáltathatjátok egy idős szomszéd kutyáját, segíthettek hátrányos helyzetű gyerekeknek a tanulásban.
Empátia
Senki sem küzd csak azért egy nemes ügyért, mert az anyukája azt mondta. Ahhoz, hogy valamit szenvedélyesen képviselj, empátiára van szükség. Az empátia pedig tanítható.
Olyan történeteket osztok meg a lányaimmal, amelyekből az derül ki, hogy nehézségek és problémák már pedig léteznek. Ezek a mesék nem mindig végződnek happy enddel, de erőteljesek és jót tesznek az érzelmi intelligencia fejlődésének.
Bátorítsd a gyermekeidet, hogy ismerjék fel saját érzelmeiket, és tudják, hogy ér boldogtalannak dühösnek és szomorúnak érezni magukat. Az érzelmek nem jók vagy rosszak; meg kell tanulnunk kezelni őket, akár pozitívak, akár negatívak.
Próbáljuk megérteni az embereket ahelyett, hogy elítélnénk őket. Ha látunk valakit, hogy gyorsan vezet, akkor lehet, hogy kórházba siet a sérült gyerekével. Ha látod, hogy egy kisgyermek dührohamot dob, gondolj arra, hogy lehetséges, hogy fáradt vagy éhes. Ha te empatikus vagy, ennek hangot is adsz, akkor ők is ezt szokták meg. Az empátia boldoggá tesz.
Engedd, hogy nemet mondjanak
Először is hagyom, hogy a lányaim döntsenek arról, hogy mit, mikor és mennyit esznek. Soha nem kényszerítem őket, hogy egyék meg, ami nem ízlik nekik. Hagyom, hogy azt vegyenek fel, amit akarnak, nyilván a helyzethez illően és az időjárásnak megfelelően. De hagyom, hogy csíkosat vegyenek fel pöttyöshöz. Ha hideg van, de nem akarnak sapkát felvenni, rendben, de tegyék a kabátjuk zsebébe, hátha fázni fog a fejük. Joguk van saját döntéseket hozni és nemet mondani. De azt is elvárom, hogy ők is tartsák tiszteletben az enyémet.
Tanítsd meg nekik, mi a felelősség
Ahhoz, hogy döntéseket tudj hozni, felelősséggel tartozol a kimenetelért is. Tehát, nekik kell rendben tartaniuk a játékaikat és könyveiket és ha kiszórnak valamit, nekik kell felsöpörniük a padlót.
Nem csinálok meg helyettük bizonyos dolgokat, nem szervezem meg minden percüket, maximum megmutatom milyen választási lehetőségeik vannak. Ott vagyok, ha bajba kerülnek, vagy ha nem sikerül valamit egyedül megcsinálniuk.
A boldogság nem a körülményekben van, hanem bennünk. Nem arra kell várni, hogy egy herceg vagy egy szuperhős megmentsen minket. Megtehetjük magunk is.
Tanítsd őket arra, hogy bármit elérhetnek
Azok a nagyszerű nők, akik megváltoztatták a világot, nem varázspálcákkal suhintva suttogtak varázsigéket. Kemény munkával és elszántsággal érték el a céljaikat.
Azt szeretném, ha a lányaim megismernék Maria Curie, Emmeline Pankhurst vagy Malala Yousufzai történetét. Ezért vagyok óvatos, amikor dicsérem őket, és emlékeztetnem kell magam arra, hogy az erőfeszítéseiket tapsoljam meg, ahelyett, hogy felkiáltanék, “olyan okos vagy!”.
Hagyd őket játszani
A gyerekeknek játszaniuk kell, szükségük van rá, arra is, hogy néha kockázatos játékot játszanak. Ezért néha lehunyom a szemem, amikor úgy érzem, hogy a lányaim túl magasra lendülnek, nehogy megállítsam őket. A kockázatos játék megtanítja őket a stressz kezelésére és a bátorságra, ami elengedhetetlen minden harcos számára. A szabad játék a belső hajtóerőt is elősegíti – az önmagukba vetett bizalom érzését.
A túlzott védelemnek, féltésnek viszont az lesz az eredménye, hogy a gyerek képtelen lesz megbirkózni a stresszel, hajlamosabb lesz a mentális problémákra. Természetesen nem akarom, hogy gyermekeim ártsanak maguknak vagy veszélyes helyzetekbe kerüljenek, de van különbség a kockázatos kihívás és a veszély között.
A fára mászás kockázatos, de valójában nem jelent veszélyt. A forgalmas út veszélyt jelent, és nagyon fontos, hogy a lányaim megtanulják, hogyan kell rajta biztonságosan átkelni. Azt is tudom, hogy soha nem szabad olyasmire kényszeríteni egy gyereket, amire még nem áll készen, hacsak nem akarjuk kiölni belőlük a belső hajtóerőt.
Az érzelmek mellett a testi erő is fontos
A harcosoknak erőseknek kell lenniük. Fizikai értelemben is. Szeretném, ha gyermekeim egészséges ételeket fogyasztanának, ezért bevonom őket az ételek elkészítésébe, beszélgetek velük vitaminokról és tápanyagokról. Azt szeretném, hogy mozogjanak, mindennap, hideg időben is kiviszem őket a levegőre.
Nem azért fegyelmezek, hogy ellenőrizzem a viselkedésüket, hanem hogy egészséges keretet adjak nekik, és segítsek nekik az önkontroll elsajátításában.
Kapcsolódó cikkek
