Ezért fontos a funkcionális játék a gyermeknek

A funkcionális játék szakasza csecsemőkorban kezdődik, és kisgyermekkorban is folytatódik, általában 2 éves korig.

Mielőtt a gyermek elkezdi felfedezni az imitálást, a szerepjátékot, a képzeletbeli barátokat, azért fogja szeretni az egyes játékokat, amiért olyanok, amilyenek. Csak a tárgy természetes fizikai jellemzőire koncentrál majd. Az építőkocka azért csodálatos, mert építőkocka, nem azért, mert elképzelheti telefonként vagy egy szép ékkőként. Csak egyszerűen át lehet tolni egy résen, átgurítani a szobán, vagy ledobni újra és újra az etetőszékből.

Kapcsolódó: Miért annyira fontos a szerepjáték a gyerek életében?

Ez azt is jelenti, hogy maguk a játékok még nem számítanak annyira a gyermek számára. Hiszen a doboznak, amiben az új játékvonatot kapta, ugyanúgy tud örülni, mint magának a játéknak, mert az is számos izgalmas tulajdonsággal rendelkezik, amelyet fel tud fedezni.

Miközben a gyermek interakcióba lép a tárggyal, játékkal, és megvizsgálja, érzékszerveit arra használja, hogy megismerje mind a játékot, mind saját világát is. A tárgyak élénk színe, a hang, amit adnak (például a kanál, ha csapkodja vele az asztalt), a puha tapintásuk, esetleg a szaga mind érdekesek lehetnek. A funkcionális játék másik jellemzője, hogy gyakran ismétléssel jár – például újra és újra átguríthatja a labdát a szobán, hogy lássa a színeit, a forgását, hallhassa a hangját. Ez pedig tetszik a gyermeknek, örömet okoz neki.

Kapcsolódó: Mikor kezdenek el valóban játszani a játékokkal a babák?

Milyen előnyei vannak a funkcionális játéknak?

Ugyan a gyermek minden érzékszervével részt tud venni a funkcionális játékban, de a játékidő sokkal többet nyújt neki, mint ezek az ingerek. A gyakori, egyszerű ismétlés a funkcionális játék során fejleszti a motoros és gondolkodási készségeket, például azokat, melyekre az írás megtanulásához is szüksége lesz majd.

Kapcsolódó: Így játszik a gyerek – a játék 6 típusa

Néhány egyszerű példa a funkcionális játékra:

A kisautók szín szerinti felsorakoztatása: erősíti az olyan képességeket, mint a tárgyak azonosítása és osztályozása.
Egymásba illeszthető építőelemek: fejlesztik a kéz-szem koordinációt.
Egy kisautó falnak gurítása, miközben nézi, ahogy visszapattan róla: az ok-okozat fogalmát tanulhatja ebből.

Forrás: verywellfamily.com