A „digitális zaj” nemcsak azt jelenti, hogy mennyi időt tölt a gyermek egy eszköz előtt, hanem azt is, milyen minőségű és intenzitású ingerek érik közben. Ez pedig hatással van a fejlődésére, még akkor is, ha kívülről úgy tűnik, hogy egyszerűen csak „leköti magát”.
A képernyőkön megjelenő gyors, folyamatosan változó tartalmak olyan ingerszintet képviselnek, amelyhez a valós világ jóval lassabb tempója nehezen tud alkalmazkodni.
Magasabb ingerekhez igazodó idegrendszer
A kisgyermek idegrendszere még alakulóban van, rendkívül érzékeny a környezetére. A képernyőkön megjelenő gyors, folyamatosan változó tartalmak olyan ingerszintet képviselnek, amelyhez a valós világ jóval lassabb tempója nehezen tud alkalmazkodni.
Amikor egy gyerek hozzászokik ehhez az intenzitáshoz, a hétköznapi tevékenységek, például a játék, a könyvnézegetés vagy akár egy beszélgetés, könnyen unalmasnak tűnhetnek számára. Nem azért, mert nem érdekesek, hanem mert az idegrendszere már magasabb ingerhez igazodott.
A figyelem fejlődése szintén szorosan összefügg ezzel a folyamattal. A tartós, elmélyült figyelem nem velünk született képesség, hanem gyakorlás útján alakul ki. Ehhez idő, ismétlődés és viszonylag nyugodt környezet szükséges. A gyorsan váltakozó digitális tartalmak ezzel szemben inkább a felszínes, rövid ideig fenntartható figyelmet erősítik. A gyermek megtanul gyorsan reagálni az új ingerekre, de nehezebbé válhat számára az, hogy egy dologra hosszabb ideig összpontosítson.
Az idegrendszeri terhelés kérdése is fontos szempont. A túl sok inger nemcsak izgalmat jelent, hanem feszültséget is. Sok szülő tapasztalja, hogy képernyőzés után a gyermeke nyugtalanabb, ingerlékenyebb, nehezebben alszik el. Ez nem véletlen, mivel az idegrendszernek időre van szüksége a feldolgozáshoz és a megnyugváshoz. Ha ez az idő nem áll rendelkezésre, a feszültség felhalmozódhat!
Kellenek ingerben szegényebb időszakok is
Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a digitális eszközök önmagukban „rosszak” lennének. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kisgyermekek fejlődéséhez elsősorban valós, kapcsolati és testi tapasztalatokra van szükség. Az érintés, a mozgás, a közös játék, a szemkontaktus és a beszélgetés mind olyan alapélmények, amelyekből az idegrendszer biztonságosan építkezik.
Amikor a szülő jelen van, együtt néz, együtt beszélget, vagy éppen tudatosan határokat szab, akkor nemcsak a képernyőhasználatot irányítja, hanem a gyermek idegrendszerének is kapaszkodót ad. A csendesebb, ingerben szegényebb időszakok, az unalom megélése, a szabad játék mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek megtanulja szabályozni saját figyelmét és belső állapotait.
A digitális zaj tehát nem elkerülhető teljesen, de formálható. A kérdés nem az, hogy jelen van-e, hanem az, hogy milyen arányban és milyen minőségben. Ebben pedig a szülő szerepe kulcsfontosságú! Nemcsak korlátokat állít, hanem mintát is ad arra, hogyan lehet egyensúlyban élni egy zajos világban.
Zsoldos Barbara – fotó: magánarchívum
A cikk szerzője Zsoldos Barbara, a Steps & Play vezető szakértője, okleveles gyógypedagógus. Több mint tíz éve dolgozik a korai fejlesztés területén, emellett óvodás- és iskoláskorú gyermekek fejlődésének támogatásában is aktívan részt vesz. Kiemelten fontosnak tartja a szülőkkel és a különböző társszakmákkal való szoros együttműködést, mert abban hisz, hogy közös munkával sokkal jobb eredményeket lehet elérni a gyermekek fejlődésében.
További hasznos tippeket találsz a Steps & Play applikációban!
Kapcsolódó cikkek
