Így segítheted a gyerek könnyebb beilleszkedését
„Anya, mi lesz, ha ott nem akad egyetlen barátom sem?”
Sok szülő hallott már ehhez hasonló kérdést a nyári tábor vagy egy új közösségbe való belépés előtt. Miközben a felnőttek a megfelelő hálózsákot, kulacsot vagy naptejet keresik, a gyerek fejében egészen más kérdések kavarognak: ‘Ki mellé ülök majd az ebédnél?’ ‘Mi lesz, ha mindenki ismeri egymást?’ ‘Mi van, ha kinevetnek?’ ‘Mi van, ha senki sem hív játszani?’
Ha a gyermeked csendesebb, introvertáltabb, nehezebben kezdeményez, valószínűleg te is aggódsz érte. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a visszahúzódó természet önmagában nem probléma. Nem minden gyerek szeret elsőként megszólalni, új társaságba csöppenve megnyilvánulni vagy azonnal barátokat után nézni.
A cél nem az, hogy minden kisgyerekből extrovertált társasági ember váljon. Sokkal inkább az, hogy megtanulja: ő is képes kapcsolatot teremteni másokkal, és meglegyenek az eszközei arra, hogy egy új közösségben is biztonságban érezze magát.
A szakemberek szerint ebben a szülőknek óriási szerepük van – méghozzá jóval azelőtt, hogy a tábor kapuja bezárulna mögöttük.
Nem kell, hogy minden gyerek a társaság középpontjává váljon! (Forrás: Getty Images)
A társas készségek gyakorlása
Sokszor ösztönösen azt mondjuk a gyereknek a játszótéren, egy parkban, de az ovi, iskola első napján is:
„Menj oda, ismerkedj meg a többiekkel!” Csakhogy ez körülbelül olyan, mintha valakit azzal tanítanánk meg úszni, hogy egyszerűen belökjük a vízbe.
A társas készségek – akárcsak a biciklizés vagy a labdázás – gyakorlással fejlődnek. A gyerekek játék közben tanulják meg, hogyan kell megosztani valamit, kompromisszumot kötni, segítséget kérni, vigaszt nyújtani vagy éppen várni a sorukra.
Éppen ezért a felkészülést nem az indulás előtti estén kell elkezdenünk, hanem akár hetekkel korábban, a nappaliban, a játszótéren vagy egy közös társasjáték során.
1. Nem kell rögtön barátokat szereznie
Sok gyerek már attól is görcsbe rándul, hogy a szülők azt mondják: „Majd úgyis szerzel sok barátot!” Bár ez biztatásnak hangzik, valójában komoly elvárásként is megélheti a gyerek.
Próbáljunk inkább kisebb célokat adni neki. Például ilyeneket:
- köszönj annak, aki melletted ül;
- mutatkozz be és/vagy kérdezd meg valaki nevét;
- csatlakozz egy közös játékhoz;
- kérdezd meg, beszállhatsz-e.
Ha ezek sikerülnek, a barátságok gyakran maguktól alakulnak.
2. Játsszátok el otthon!
Az egyik leghatékonyabb módszer a gyakorlásra: a szerepjáték. Elővehettek plüssállatokat, bábokat, babákat, katonákat vagy akár LEGO-figurákat, és eljátszhatjátok azokat a helyzeteket, amelyektől a gyerek tart.
„Mit mond a Barbie, amikor oda szeretne ülni a többiekhez?” „Hogyan kérdezheti meg a mackó, hogy játszhat-e velük?” „Mit tegyen a katona, ha valaki éppen foglalja a hintát?”
A báboknak különleges erejük van: a gyerek sokszor könnyebben beszél egy figura érzéseiről, mint a sajátjairól. Közben pedig észrevétlenül begyakorolja azokat a mondatokat, amelyeket később valódi helyzetben is használhat.
3. A mese is felkészíthet
Nem véletlen, hogy a pszichológusok gyakran dolgoznak történetekkel. Olvasás közben érdemes megállni néha, és megkérdezni: Szerinted most mit érez ez a kisfiú? Te mit tettél volna a helyében? Volt már veled is hasonló?
Az ilyen beszélgetések fejlesztik az empátiát és segítenek a gyereknek felismerni mások érzéseit – ez pedig az egyik legfontosabb alapja a barátkozásnak.
4. Add át a kormányt!
A szakemberek szerint különösen sokat segít az úgynevezett gyermek által irányított játék. Ez azt jelenti, hogy egy időre leállunk az utasításokkal, a folyamatos irányítással és nem is javítjuk ki a gyereket. Ehelyett követjük az ő ötleteit és bekapcsolódunk abba, amit ő talál ki.
Ez nemcsak az önbizalmát erősíti, hanem azt is megtapasztalja így, hogy a gondolatai fontosak, érdemes megszólalnia, kezdeményeznie.
5. Dicsérd pontosan!
Az ’ügyes voltál’ kedves visszajelzés, de nem sok kapaszkodót ad.
Sokkal többet jelent, ha pontosan megnevezzük, mit csinált jól. Például:
- „Láttam, milyen türelmesen kivártad a sorodat.”
- „Nagyon kedves volt, hogy megkérdezted a kisfiút, szeretne-e veled játszani.”
- „Büszke vagyok rád, hogy odamentél bemutatkozni.”
A pszichológusok ezt leíró dicséretnek nevezik, amely segít a gyereknek felismerni saját erősségeit, és nagyobb valószínűséggel ismétli meg a pozitív viselkedést.
6. Ne címkézd!
Talán észre sem vesszük, milyen gyakran mondjuk mások előtt: ’Ő nagyon szégyenlős’; ’Ne haragudj rá, ő ilyen visszahúzódó’.
Ezek a mondatok könnyen a gyermek önképének részévé válhatnak. Érdemes inkább így fogalmazni: ‘Neki egy kis idő kell, mire feloldódik’; ’Szeret előbb körülnézni’; ’Ha megismeri a társaságot, nagyon jól tudja érezni magát’.
Ez egészen más üzenetet közvetít a gyerek felé. Nem azt, hogy ’ilyen vagyok, hanem azt, hogy ’így működöm – és ez rendben van’.
7. A kudarcra is fel kell készülni
Még a legnépszerűbb gyerekeket sem hívják mindig játszani. Lehet, hogy akit ő kedvel, az éppen mással szeretne lenni. Vagy elfoglalt.
Ez nem elutasítás! Érdemes ezt is előre megbeszélni. Tanítsuk meg neki, hogy nyugodtan próbálkozhat később újra, kereshet másik társaságot, vagy kezdeményezhet ő maga egy játékot.
A rugalmasság legalább olyan fontos készség, mint maga az ismerkedés.
8. Mit kérdezzünk este?
Amikor a gyerek hazaér a táborból, sok szülő első kérdése ez: „Na, lett új barátod?”
Pedig ez óriási nyomás lehet! Próbáljunk inkább ilyenekről érdeklődni:
- Mi volt ma a legjobb játék?
- Kivel beszélgettél a legtöbbet?
- Segítettél ma valakinek?
- Volt valaki, aki neked segített?
- Mi volt a legviccesebb pillanat?
Ezekből sokkal többet megtudhatunk arról, hogyan érzi magát, és a beszélgetés sem kizárólag arra fut ki, hogy sikerült-e már barátot szerezni.
Mit mondanak a szakemberek?
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a társas készségek nem egyik napról a másikra alakulnak ki. A gyerekek elsősorban biztonságos kapcsolatokban, közös játékok során, a felnőttek példáját figyelve tanulják meg az együttműködést, az empátiát és a problémamegoldást. A pozitív visszajelzés, a szerepjáték, a mesék megbeszélése és a mindennapi közös élmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy gyermek magabiztosabban mozogjon a kortársai között.
Nem a leghangosabb gyerekek érzik magukat a legjobban
A nyári tábor végén nem az számít majd, hány új telefonszámot gyűjtött be, vagy hogy a gyerek lett-e a társaság középpontja. Sokkal fontosabb, hogy úgy jöjjön haza: mert kérdezni, mert csatlakozni, mert segítséget kérni és mert új emberekkel kapcsolatot teremteni.
Lehet, hogy egy visszahúzódó gyerek nem az első napon találja meg a legjobb barátját. De ha azt viszi magával otthonról, hogy hisznek benne, elfogadják olyannak, amilyen, és tudja, hogyan tegye meg az első apró lépéseket, akkor már megkapta a legfontosabb útravalót. Ez pedig nemcsak egy nyári táborban, hanem egész életében elkísérheti.
A legendás Vekerdy Tamás így vélekedett a témáról:
Kapcsolódó cikkek
