Van, hogy kinövi, van, hogy problémát jelez (Forrás: Getty Images)
Ha válogatós a gyerek
Van az a korszak, amikor csemeténk egyik napról a másikra kijelenti, hogy a tegnap még kedvenc étele ma már ehetetlen. Sok családban ilyenkor kezdődnek a végtelen alkudozások az asztalnál.
A szakemberek szerint a válogatósság különösen a 2-6 éves időszakban gyakori. Ebben az életkorban a gyerekek éppen az önállóságukat próbálgatják, és az evés az egyik olyan terület, ahol valóban dönthetnek. Egy brokkolira kimondott határozott „nem”sokszor nem is az ételnek, hanem a helyzetnek szól. Egyfajta függetlenségi harc.
Nem mindig az íz a probléma
Persze nem minden gyerek ugyanazért válogat. Van, akit egy étel állaga taszít. A nyálkás gomba, a főtt zöldségek puhasága vagy egy darabos joghurt egészen kellemetlen érzést válthat ki belőle. Másokat az erősebb szagok vagy bizonyos hőmérsékletek zavarnak.
Létezik az úgynevezett étel neofóbia is, vagyis az új ételektől való idegenkedés. Ez kisgyermekkorban teljesen természetes jelenség, sőt evolúciós magyarázata is van: őseink számára biztonságosabb volt óvatosnak lenni az ismeretlen növényekkel és ételekkel.
Az is előfordulhat, hogy a válogatósság valamilyen szorongással függ össze. Egy új testvér érkezése, az óvoda vagy iskolakezdés, netán más nagyobb változás hatására a gyerek az evés felett próbálhatja visszaszerezni a kontroll érzését.
És persze a családi minta sem elhanyagolható. Ha a szülő bizonyos ételeket rendszeresen fintorogva tol félre, azt a gyerek is könnyen átveheti.
Mikor érdemes jobban odafigyelni?
„Ugyan, nem szereti, majd kinövi” – a legtöbb szülő valószínűleg már mondta vagy hallotta ezt a mondatot. És ez rendben is van, hiszen a legtöbb gyerek idővel valóban kinövi a válogatósságot, vagy éppen egész életében utálni fogja a gombát, és nem feltétlenül pszichés alapon.
De vannak helyzetek, amikor már nem érdemes legyinteni. Figyelmeztető jel lehet például, ha a gyerek csak nagyon kevés – nagyjából 10-15 – féle ételt hajlandó megenni, rendszeresen öklendezik bizonyos falatoktól, pánikba esik egy-egy új étel láttán, vagy az evés körüli konfliktusok teljesen megkeserítik a család életét.
A tartósan egyoldalú étrend ráadásul hiányállapotokhoz is vezethet, és a gyerek a közös étkezéseket, születésnapi zsúrokat vagy iskolai programokat is elkezdheti kerülni.
Mit tehet a szülő?
A szakemberek szerint a legtöbb esetben nem a szigor vagy a rábeszélés vezet eredményre – írja az Endevaourwellness.com. Az alábbi technikákat viszont érdemes kipróbálni.
5 módszer, ami valóban segíthet
1. Ne erőltesd a kóstolást!
Attól, hogy egy gyerek ma nem hajlandó megenni valamit, még nem biztos, hogy jövő héten is elutasítja. Már az is sokat számít, ha újra és újra találkozik az adott étellel: látja, megszagolja, segít elkészíteni, vagy egyszerűen ott van előtte a tányéron. Az ismerkedés sokszor megelőzi a kóstolást.
2. Maradj nyugodt!
Minél nagyobb ügyet csinálunk abból, hogy a gyerek nem eszik meg valamit, annál nagyobb ellenállást válthatunk ki belőle. Az étkezés ne váljon napi csatatérré – hosszú távon ez mindenkinek könnyebb.
3. Adj neki választási lehetőséget!
Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Kérsz brokkolit?”, inkább kínálj két elfogadható opciót: „Brokkolit vagy répát ennél inkább?” Így a gyerek úgy érezheti, hogy van beleszólása a döntésbe.
4. Mutass példát!
A gyerekek rengeteget tanulnak utánzással. Ha azt látják, hogy a szülők és a testvérek örömmel kóstolnak új ételeket, nagyobb eséllyel lesznek ők is nyitottabbak – még ha ehhez idő kell is.
5. Figyeld a jeleket!
Ha a válogatósság nagyon szélsőséges, a gyerek öklendezik bizonyos ételektől, pánikba esik az új fogások miatt, vagy nagyon kevés ételt hajlandó megenni, érdemes szakemberrel is beszélni. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy nem egyszerű finnyásságról, hanem például szenzoros érzékenységről vagy szorongásról van szó.
Nem kell minden falat miatt aggódni, de…
Ha egy gyerek utálja a gombát, a spenótot vagy a kelbimbót, attól még valószínűleg semmi baja nincs. A válogatósság önmagában nem betegség, és a legtöbb kisgyerek idővel egyre több ízt elfogad.
Ha azonban az étkezés körüli nehézségek tartósak, szélsőségesek, vagy a gyerek fejlődésére, hangulatára és a család mindennapjaira is hatással vannak, akkor érdemes gyermekpszichológus vagy a gyermekorvos segítségét kérni. Néha valóban több áll a háttérben, mint egyszerű „nem szeretem”.
Kapcsolódó cikkek
