Karácsony: valójában még csak egyvalaminek tud örülni
Közös ajándékkészítés
Írjunk karácsonyi lapot a nagyinak. Keménypapírból vágjunk ki képeslap méretű darabot. Egyik oldalára rajzoljon gyerekünk karácsonyfát, hóembert, másik oldalára írjuk az üdvözletet. Akkor is bedobhatjuk a postaládájába, ha nem lakunk messze egymástól.
Süssünk együtt aprósüteményt. A tésztát előre gyúrjuk össze. Készítsünk ki a kistányérokra sok apró díszítőelemet: mazsolát, zizit, mandulaforgácsot, diót, szezámmagot… Tegyünk kis darab tésztát a gyerek elé a vágódeszkára. Kis sodrófával nyújtsa ki, karácsonyi formákkal szúrja ki a mintát – de az is lehet, hogy csak díszíteni van kedve, mert nem szereti, ha az ujjaihoz ragad a tészta.
Vágjunk ki A4-es kartonból egy fenyőfát, árral lyukasztgassuk ki a körvonala mentén. Zsákvarró tűvel, vastag zöld hímzőfonallal fel-le öltögetve varrja ki csemeténk a mintát, itt-ott gyöngyöt is fűzhet a szálra, mintha díszek lennének a karácsonyfán.
Stresszmentes ünnepeket!
A kisgyerekek még nem örülnek az ünnepi készülődéssel járó változásoknak. Ha a karácsony előtti sürgés-forgás, bevásárlás, a karácsonyi rokonlátogatás jelentős változásokat hoz, nyűgösködés, rossz alvás lehet a reakció.
Gondoljuk végig napjainkat, mikor bonyolítsuk a megszokottól eltérő programot, illetve mi az, amin kellemetlen következmények nélkül változtathatunk. Általában láncreakcióként romlik el egy szépnek induló nap, ha elmarad a kicsi délelőtti sétája: nem alszik jól délben, ezért délután nyűgösködik, végül kimerülten dől el játékai mellett késő délután, így aztán este nem lehet időben lefektetni.
Semmi baj, ha a szülők rugalmasan alkalmazkodnak, ám ha a déli alvás alatt kellett volna megsütni a süteményt, és a délutáni vendégeknek szerettünk volna a bűbájos angyalkával eldicsekedni, könnyű belátni, hogy homokszem csúszik a fogaskerekek közé. Egyszerűbb dolgunk van, ha az ünnepi szokásokat a kicsi életkori sajátságaihoz igazítjuk.
Tartsuk tiszteletben alvásidejét, és a vendégjárást a sétálás vagy a játszás idejére tegyük. A családi szokásokat és a kisgyerek természetét is figyelembe véve döntsük el, mi a jobb: több napon keresztül vendégeskedni itt-ott, vagy egy nagy vendégséget rendezni, ahol minden rokon jelen van.
Kivételesen se adjunk neki olyan ételeket, amiket eddig még nem evett. Egy esetleges allergia, gyomorrontás csak elrontaná a szép napokat. Ne hagyjuk, hogy a rokonok olyan játékokkal, édességekkel tömjék, amelyek néhány perc örömmel, majd több nap kellemetlen következménnyel járnak.
A nyugalmas természetű babák nem szeretik a meglepetéseket, óvatosan mutassuk meg a karácsonyfát, tisztes távolból a csillagszórót. Vegyük karra a kicsit, és egyenként nézegessük meg a díszeket, meséljük el, mi az. Élénk természetű baba mellett különösen fontos, hogy kikössük, illetve a szoba sarkába helyezzük el a karácsonyfát.
Ne hagyjunk elöl a felfordulásban gyufát, ollót vagy más veszélyes dolgot.
A túl sok ajándék megzavarja a kisgyereket. A fa alatt valójában csak egyvalaminek tud örülni, amit megszerethet, és magával vihet szánkózni, aludni. Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé fontos számára az ünnepi díszítés, étkezés, ajándéközön, és annál fontosabb, hogy anyával, apával nyugodtan, zavartalanul játszhasson.
Tanítsuk meg az időre!
Egyes családokban ma is az a szokás, hogy a kisgyerek számára meglepetés a feldíszített fa, és az angyalka vagy a Jézuska hozza az ajándékokat. Más szülők nem csinálnak titkot abból, hogy ők veszik az ajándékokat, a kisgyerek is segíthet a süteménysütésben, ajándékkészítésben, fadíszítésben.
Mit mondjunk a karácsonnyal, mikulással kapcsolatban?
A családi szokásokat nehéz elhagyni, illetve csak akkor merül fel ennek igénye, ha kellemetlen gyerekkori élmények indokolják. Legegyszerűbb tehát, ha visszagondolunk gyerekkorunkra: mit mondtak nekünk, és hogyan éreztük magunkat ezzel kapcsolatban?
Csalódás volt, amikor megtudtuk az igazságot, vagy inkább az a boldog, varázslatos hangulat él bennünk, amikor még szinte hallottuk az angyalok szárnysuhogását is? Nosztalgiával gondolunk vissza a meleg, fahéjillatú konyhára, ahol együtt cicomáztuk a mézeskalácsdíszeket, vagy az előkészületekben való kötelező részvétel, a stresszes kapkodás, a sznob külsőségeknek való megfelelés kényszere merül fel a múltból?
Bármit mondunk is gyermekünknek, hitelesnek kell lennie. Az angyalokról szóló történet is az lehet, ha magunk annyira élveztük azt gyerekkorunkban, hogy elképzelni sem tudjuk másként az ünnepvárást. Ma, amikor az üzletek már hetekkel korábban tömve vannak karácsonyi áruval, hogyan tudnánk olyan környezetet teremteni a kisgyereknek, hogy elhiggye az angyalmesét? A betlehemi történet, Szent Miklós legendája is van annyira szép, hogy meghitt hangulatot teremthetünk velük.
Ha a kisgyerek szeret ügyeskedni, készítsünk vele néhány karácsonyfadíszt, amit maga rakhat fel majd a fára vagy a nagyi fájára, közben pedig meséljük el, mit is ünnepelünk karácsonykor. Tegyük a fa alá a betlehemi figurákat, akár el is játszhatjuk a történetet. Ez így is szép, anélkül, hogy a kicsit megzavarnánk azzal, hogy a Jézuska, a Télapó, a Mikulás vagy az angyalka hozza az ajándékokat. Az ünnepre való készülődés, a fenyő közös kiválasztása, feldíszítése is örömforrás, ha derűvel, nem pedig idegeskedve, kapkodva végezzük. A kisgyerek egyébként nemigen szokott törődni azzal, kitől kapta az ajándékot, lényeg, hogy megvan, amire vágyott.
Veszélyes kísértés
Mécses, adventi koszorú, karácsonyi gyertyák – a sötétben hajlongó lángocska hangulata hozzátartozik az ünnepekhez. Azonban kisgyerekek mellett a szokásosnál is óvatosabbnak kell lennünk, hogy megelőzzük az égési sérüléseket, tűzesetet.
Ne felejtsük elérhető helyen a gyufát, öngyújtót. Ne hagyjuk el a szobát, ha ég a gyertya – másodpercek alatt váratlan fordulatok történhetnek. Illatmécses nem való a gyerekszobába. Könnyen elfelejtkezünk róla, tragikus események történhetnek, ha éjszakára ott hagyjuk.
A tűz azonban nagy csábítást jelent, jobb, ha biztonságos mederbe tereljük a kisgyerek kísérletező kedvét. Készítsünk vele együtt pohármécsest. Fessünk be egy alacsony, széles szájú poharat vagy befőttesüveget sötétkékre, száradás után rajzoljunk rá aranyszínű filctollal kis csillagokat.
Még egyszerűbb, ha karácsonyi mintás szalvétával tekerjük körbe az üveget, vagy apró papírdarabkákat ragasztgatunk rá mozaikszerűen. A mécsest helyezzük az üveg aljára, hosszú gyufával gyújtsuk meg, és állítsuk az ablakpárkányra, az ablakon kívülre. Különösen szép, ha sok különböző színű sorakozik egymás mellett. A csukott ablak mögül biztonságosan gyönyörködhetünk fényükben.
Kapcsolódó cikkeink karácsony témában:
Így szórakoztasd karácsonykor a totyogót
Az ajándékban a csomagolás a lényeg… a gyereknek
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
