Az elsőszülött helyzete speciális
Az elsőszülött egy darabig természetesen egyke. A testvér érkezéséig egyedül birtokolja az összes közeli rokon teljes figyelmét. Egyben az a feladat is rá hárul, hogy szülővé nevelje apját-anyját, vagyis elviselje az elsőgyerekesek minden aggodalmát, átvészelje a gyakorlatlanságból adódó kisebb-nagyobb gondozási, nevelési bakikat. A jó humorérzékkel megáldott szülők nagyokat mosolyognak a később föl-fölelevenített történeteken: a legnagyobbnál még lábujjhegyen jártunk, rendszeresen fertőtlenítettük a játékait, és hagytuk bőgni, mert még nem jött el az etetési idő.
A kisebb gyerekekkel a legtöbb szülő lazább, hiszen a nagynál tapasztalták: a baba nincs porcelánból. Ám az elsőszülött életében – a kutatások szerint – nyomot hagy az a néhány éves kaland, amit egykeként élt át. És persze a második felvonás is, ami a kistestvér születésével kezdődik.
Trónörökös
A legtöbb kultúrában az elsőszülöttnek kitüntetett szerepe és ezzel együtt több felelőssége is van. Bár ma már általában sem a hatalom, sem a vagyon öröklése szempontjából nincs jelentősége a születési sorrendnek, az első gyereknél a legtöbb családban komolyabbak az elvárások, mint a kisebb testvérekkel szemben. Te vagy a nagyobb! Te vagy az okosabb! Mutass példát! Viseld el! – hallja számtalanszor. És ami nem hallható, mégis jelen van a szülők fejében: Kövesd a példámat! Vidd többre, mint én! Valósítsd meg az álmaimat!
Ezek az elvárások a legtöbb elsőszülöttet az átlagnál komolyabb teljesítményre sarkallják. Sokuk tölt be később vezető pozíciót, nagyon precízek, megfontoltak, ritkán lázadnak, komolyan veszik feladataikat. De legyenek akármilyen sikeresek, ritkán elégedettek önmagukkal, hiszen nehéz megfelelni a felnőttkorra immár belsővé vált elvárásoknak.
Főokos
A legnagyobb gyerek nemcsak a szülők és a környezet elvárása miatt teljesít jobban az iskolában és az IQ-vizsgálatok során, hanem azért is, mert tanítói szerepet osztott rá a sors. A kistesók csüggnek az ajkán, imádják, ha mesél, hozzá fordulnak, ha valami nem sikerül. Gondold át, mennyivel jobban tudtad az anyagot dolgozatírásnál, ha előtte el kellett magyaráznod az osztálytársaidnak. A nagytestvér számtalanszor kerül hasonló helyzetbe.
De ő az, akinek nagy adag kreativitásra is szüksége van ahhoz, hogy kitapossa a járatlan utat, hogy megoldásokat találjon akár egy-egy játékszer használatakor vagy a mindennapi életben, amikor a kisbaba miatt a szülő nem tud már neki mindenben segíteni.
A családban marad
Talán meglepő, de gyakori tapasztalat, hogy az elsőszülött sokkal jobban ragaszkodik a szüleihez és a családi hagyományokhoz, mint a kisebbek. Előfordul, hogy nem alapít családot, mert felelősnek érzi magát a szüleiért, mellettük marad, gondoskodik róluk. A gondoskodás kiskora óta jellemző rá, hiszen sokszor kellett testvérére vigyáznia, segítenie körülötte. Ebbe a helyzetbe legtöbbször az elsőszülött lányok kerülnek, hiszen még mindig az az elfogadott munkamegosztás, hogy a nő gondozza a rászorulókat, ő adja föl a karrierjét a családért.
Kicsiből nagy
Talán az egyik legkacifántosabb időszak a kistestvér érkezése. Ha egy évnél nagyobb a korkülönbség, szinte biztos, hogy az idősebb gyerek valamilyen módon kifejezi: nem veszi jó néven, hogy osztoznia kell szülei ölelésén, gondoskodásán, figyelmén.
Sokan keresik az ideális korkülönbséget, de valójában még senkinek sem sikerült rátalálnia. Ha mindketten picik, fizikailag nehéz őket ellátni. Ha nagy a különbség köztük, kicsi az esély, hogy valódi testvérként érezzenek, viselkedjenek, együtt játsszanak. Akinek ötéves kora után lesz testvére, az gyakorlatilag egykeként nő fel, annak hátrányaitól sújtva és kétségtelen előnyeivel megáldva.
Mire figyelj? Ő is kicsi!
Bármennyire is hatalmasnak tűnik pirinyó testvére mellett, próbáld valódi korának megfelelően kezelni. A háromévestől “nem ér” elvárni, hogy legyen okosabb, mint másfél éves testvére, és adja oda neki a játékát, vagy viselje el, hogy az öccse lerombolja a kockatornyát, hiszen még ő is kicsi.
Nem szülőpótlék
Az elsőszülöttnek nem feladata, hogy a kicsit pesztrálja, hogy megmentse a nehezebb helyzetekből, és ügyeljen arra, hogy ne egye meg a homokot a játszótéren. A nagyobb gyerek magától is hajlamos arra, hogy felelősséget vállaljon a kicsiért, de jobb, ha ezt nem használjuk ki. Neki is jár a gyerekkor!
A tesót nem kötelező szeretni
Ne várd el tőle, hogy szeresse a testvérét! Hidd el, hogy az első időszak roppant nehéz, nemcsak a szülők teljes figyelmét, gondoskodását veszíti el, hanem kibillen a megszokott napirendjéből, sőt, a környezete is megváltozik. Ha saját testvéred nincs is, hidd el, hogy a testvérkapcsolat általában változó: hol nagyobb az érzelmi távolság a két gyerek között, hol szinte összenőnek. Azt persze tudjuk, hogy szülőként nehéz mindezt türelmesen elviselni.
Legyen külön ideje
Alakítsátok úgy a mindennapokat, hogy az elsőszülöttre is jusson időnként teljes figyelem. Keressetek olyan programokat, amelyek számára is érdekesek, ne legyen pusztán a kicsi kísérője. Ha ő már kinőtt a zenebölcsiből, vigyétek játszóházba, bábszínházba. Ha a bábszínházból is, keressetek neki való mozit, kalandparkot, színházi előadást. Olvass az ő életkorának megfelelő esti mesét is, lehet, hogy a Mazsola és Tádé már a könyökén jön ki, noha a kicsi odavan érte.
Felnőttek az elsőszülöttségről
Részletek netes fórumokból:
Ketten vagyunk testvérek, rám mint elsőszülöttre, úgy érzem, nagyobb teher hárult, főleg a tanulás terén kellett odatennem magam. Kiskoromban vigyáznom is sokat kellett az öcsémre, mindig nekem kellett az okosabbnak, ügyesebbnek lennem, blablabla. Az öcsém linkebb, lazább, tipikus kamasz, ő a fiú, ő viszi tovább a családnevet… A nagymamámnak is hamarabb kellett felnőnie, mint elsőszülött lánynak keményen ki kellett vennie a részét a házimunkából, és ott nem volt pardon.
***
Azért volt jó nagynak lenni, mert hamar önállósodtam, ennek előnyeit azóta is élvezem. Nem zavart a húgom, sőt bírtam, hogy van egy kisebb, végre vele foglalkoznak.
***
Az öcsémmel annyira egymás mellett álltunk, hogy volt olyan turpissága, amit csak évekkel később tudtak meg a szüleink.
***
Én huszonhat vagyok, az öcsém huszonkettő, egész kamaszkorunkig öltük egymást. Ott kezdődött, hogy utáltam, mert fiúnak született, no így is bántam vele. Szerencsétlen jólelkű volt, segítőkész, próbált hozzám alkalmazkodni, de nekem sehogy sem volt jó. Aztán ahogy nőttünk, én védtem meg őt más gyerekektől, összefogtunk a szülők ellen… Sokat veszekedtünk később is, de olyan testvérek lettünk, akik mindenben számíthatnak egymásra, sőt… Ma már van olyan, amit csak egymással beszélünk meg. Engem is meglepett a minap, hogy ebből a rossz viszonyból milyen felelősségteljes felnőttkapcsolat lett.
További infó a témáról: Adele Faber, Elaine Mazlish: Testvérek féltékenység nélkülKapcsolódó cikkeink elsőszülött témában:
- Így befolyásolja az életünket a születési sorrend
- Az elsőszülöttek sikeresebbek?
- Az elsőszülöttek tényleg többre viszik az életben?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
