A 3-6 éves életkorban már meglehetősen önállóan – azaz szülői segítség nélkül – igyekeznek közvetlen környezetüket megismerni, felderíteni. Így lesz a baleset okozója a felnőttek számára megszokott otthoni környezet, egy szék, az ablak, a gyufa, a kés, a balta, a többi kerti- és barkácsszerszám és minden, ami egyáltalán balesetet okozhat. A 10-14 éveseknél inkább az utcai és közlekedési jellegű balesetek jellemzőek. Ez a korosztály már ismeri a veszélyeket, de gondolkodásukra jellemző az “engem úgysem érhet baj” és a versenyszellem.
Jellegzetes gyermekbalesetek
A jellegzetes gyermekbalesetekről azért érdemes beszélni, mert ezeknél a veszély előre látható, ezért elkerülhetőek. Ez az előrelátás pedig a szülők (felnőttek) feladata kell, hogy legyen. Az égési sérülések azért igen szomorúak, mert hosszú szenvedést és esetleg a gyógyulás után is életre szóló nyomot okozhatnak.
Egyik jellegzetes sérülés, amikor a náthás-hurutos kisgyermeket orvosi tanácsra forró kamilla gőzével inhalálják, és az eközben magára hagyott gyerek az arca előtt gőzölgő edényt véletlenül az ölébe rántja.
Ugyancsak gyakori, hogy a forró kályhaajtóra vagy sütőlapra tenyerelnek, vagy a földön hagyott forró vizes dézsába esnek.
Az is előfordul, hogy a csecsemőt kint felejtik a napon, aminek – még akár rövid idő alatt is – az arc, a fej leégése lesz a következménye. Általában nem is tudják, hogy a fejet ért “egyszerű leégés” életveszélyes állapotba sodorhatja a pár hetes-hónapos babát, ezért ebben az esetben még akár kórházi felvétel is szükségessé válhat.
“Kezdő” szülők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a pelenkázón fekvő csecsemőt egy pillanatra – de néha 1-2 percre is – magára hagyják, és ezalatt a baba leesik . Az eredmény agyrázkódás, koponyatörés, belső sérülés lehet, gyakran életveszélyt okozva.
A kicsit nagyobb, 2-4 éves gyerekek mindent megfognak, minden helyre bedugják az ujjukat. Igen gyakori, hogy a becsapódó ajtó, vagy az összecsukódó kempingágy be-, vagy éppen lecsípi az ujjuk végét. Ugyanez a korosztály az, amelyik leggyakrabban kóstolja meg a felnőttek által szedett és megfelelően el nem zárt gyógyszereket, súlyos mérgezést okozva.
Szezonális esetek
A gyermekbaleseteknek is megvan a maguk szezonalitása – számolt be Sárközy Sándor, a Heim Pál Kórház osztályvezető főorvosa. Télen a hó, a jég okozza a legtöbb balesetet: végtagtörések, agyrázkódások fordulnak elő. A szánkózás, a csúszkálás, a korcsolyázás, a hógolyózás is veszélyes üzem: az overallon vagy fóliadarabon lecsúszva például előfordult, hogy a hó által eltakart vas okozott hasított sebet, a hógolyózás csúnya szemsérüléseket eredményezett nemegyszer, a korcsolyával pedig az ujjsérülés, sőt, levágás sem ritka.
A tavasz a játszótéri, utcai balesetek időszaka: a gyerekek a hosszú szobafogság után felszabadultan rohannak kifelé – amiből nem egy súlyos baleset adódott már. Különösen a közúti balesetek súlyosak: a kicsik biciklivel vagy gyalog egyaránt nagyon sérülékeny résztvevői a közlekedésnek. A játszótéri csúszdákat, mászókákat igyekeznek ugyan szabványosítani, átépíteni, de a figyelmetlenségből adódó balesetek azért előfordulnak: a kicsi magasból leesik, megüti a hinta, stb. Szomorú, de a magyar valósághoz tartozik az is, hogy a játszótéri homokozók is rejtegetnek veszélyt: törött üvegekbe, sőt, injekciós tűbe is markolhat a gyerek egy-egy éjszakai játszótéri duhajkodás maradványaként.
Veszélyes lehet még a saját kutya is
A baleseti sebészet ügyeleti statisztikáiból kitűnik, hogy a kutyák tavaszi és őszi párzási időszakában megszaporodnak a harapásos esetek. A kutyák ugyanis ilyenkor ingerlékenyebbek, viselkedésük megváltozik, kiszámíthatatlan lesz. Több esetben 3-4 év körüli gyermekeket éppen saját kutyájuk támadott meg. Ezekben az esetekben visszatérő motívum volt a kutyák hibás tartása, amelynek köszönhetően ezek az állatok alattomossá, bosszúállóvá válnak.
Mindez természetesen nem a kutya, hanem a gazda hibája, akinek durva viselkedését – mint kiderült – nem egyszer a kisgyermek is utánozza a gazda jelenlétében, de amikor ugyanezt a “Főnök” nélkül kísérli meg, akkor a kutya az alkalmat megragadva azonnal törleszti addigi összes sérelmét. Így okozhatja a gyerek akár életveszélyes sérülését is egy ártalmatlannak induló mozdulat vagy legyintés a pálcával – mutatott rá Sárközy főorvos.
A gyermekkor közlekedési eszköze – a kerékpár – számtalan baleset forrása lehet, ha a papa nem ellenőrzi az első használatbavétel előtt a gyerek biciklijét; műszaki szempontból rendben van-e? Sokat enyhíthet az esés következményein, ha a gyerek bukósisakot, térd-könyökvédőt visel kerékpározáskor.
Tipikus sérülés az is, amikor felnőtt szállít gyermeket a vázon vagy az arra szerelt gyermekülésen, és a kicsi lelógó lábát elkapja a gyorsan pörgő kerék, kiterjedt bőrelhalást, sőt, csonttörést okozva. A baleseti sebészet legnyugodtabb napja a tanév kezdete: mintha a becsengetés idején egy időre “lehiggadnának” a gyerekek.
A sportbalesetek egyaránt előfordulhatnak szünidőben és a tanév során is. Megfontolandó tapasztalat viszont, hogy ezek többnyire nem a jó mozgású és erőnlétű, sportoló, hanem a “laikus” gyerekekkel fordulnak elő: ők edzetlenebbek, ügyetlenebbek, sőt, fegyelmezetlenebbek is a rendszeresen edzésre járó társaiknál. Például a focizás közben gyakoriak a kéz-csuklósérülések: a gyerek belenyúl egy erősebben megrúgott labdába, de a keze nem elég ügyes és erős a kivédéséhez.
A legtragikusabb gyermekbalesetek a közutakon történnek. Ha egy gyermeket elgázolnak, akkor soha sem ő a hibás, hanem az, aki nem fogta a kezét; aki nem tanította meg közlekedni; aki a kormány mögött ülve nem vigyázott rá eléggé. A többi gyermekbaleset hátterében is szinte minden esetben a felnőttek felelőssége kimutatható: lassan, életkorának megfelelően, de tudatosan fel kell készíteni minden kisgyereket arra, hogy ismerje fel és kerülje el a környezetében előre látható veszélyforrásokat, tudjon önállóan közlekedni és minden helyzetben a lehető legjobban vigyázni magára.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
