A baba születése óriási változást jelent a párok életében. A férfi és női szerepet felváltja az anya és az apa szerepe, melyek között nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Dr. Aranyos-Papp Csilla ([email protected]) orvos-kineziológus-pszichoterapeuta, párkapcsolati tanácsadó szerint a változások könnyen megbillenthetik a biztonságérzetet attól függően, hogy a gyermekáldást érett felnőttként vagy esetleg pszichésen még bizonytalan “kisfiúként és kislányként” élik meg az újdonsült szülők.
Érzékeny egyensúly
A baba érkezésével két fontos szerep lép a pár életébe: az apa és anya szerepek elsajátítása mellett fontos, hogy azzal párhuzamosan férfiként és nőként is létezzen a pár. “A legtöbb szülő felkészülten fogadja a babát, elolvasnak a témáról számtalan könyvet, újságcikket, de kitűnő a magyarországi védőnői hálózat is. Mégis van, amire nem lehet fölkészülni.
Negatívan befolyásolhatja az anyukák biztonságérzetét, hogy teljesítménykényszerre nevelték őket: manapság ‘kötelező jó anyukának’ lenni. Aki nem tud szoptatni, nem érti a baba sírását, az már nem jó szülő” – mondja Dr. Aranyosi-Papp Csilla.
A hormonális változások miatt alapvetően is labilisabb a kismama lelki egyensúlya. A szülés utáni első hetekben érzékenyebben reagálhat, bármilyen számára kellemetlen megjegyzés befolyásolhatja a tejtermelődést, de az önbizalmat is. “Gyakran jelent problémát, hogy az anyukák észből gondozzák a kicsit. Úgy gondolják, kötelességük mindenkor tudni, mit kell tenni, amikor sír a baba, milyen a tökéletes szoptatási póz, időtartam, satöbbi, holott csupán az ösztöneikben kéne bízniuk.
Semmi egyebet nem kell tenniük, csak kinyitni a szívüket és hallgatni az ösztöneikre. Ha valamit továbbra sem értenek, akkor megkérdezhetik a védőnőt, a gyerekorvost, vagy éppenséggel a párkapcsolati tanácsadót. Higgyék el bátran, náluk senki sem tudhatja jobban, mi a legjobb a kisbabájuknak. Az érzés mindig erősebb, mint a tudás. Nem kell tökéletes anyukának lenni, az elég jó éppen elegendő” – folytatja a szakértő.
Ami jó a mamának, az jó a babának is
A szakember szerint helyesen teszik a leendő anyukák és apukák, hogy felkészülten várják a gyermek születését, de az soha ne váljon merev kalitkává, inkább alkalmazkodjanak a gyerek igényeihez, a személyiségéhez, és persze ahhoz is, hogy a kismamának éppen milyen fizikális és lelki állapota. “Nincsenek szabályok, hogy együtt kell-e aludni a babával, vagy neki mindig ott kell lennie az anyukája mellett, de ezek ellenkezőjére sincs.
Ha valakinek az az igénye és meg tudja oldani, hogy mindenhová magával viszi a babát kendőben a testére kötve, és ez jó érzést nyújt, akkor tegye, de azoknak sem kell rosszul érezniük magukat, akik másként gondozzák a kicsit. Érezzék, mire van szüksége a kicsinek, de figyeljenek a saját testi és lelki igényeikre is, mert ami jó az anyukának, az a babának is jó lesz. Kiemelném, mindez a felnőtt felelősséggel rendelkező anyukákra igaz. Semmiképpen sem azokra a szülőkre értettem, akik már a párnapos babával shoppingolnak, vagy rosszabb esetben csecsemőjüket ez időre a kocsi hátsó ülésén hagyják” – magyarázza a pszichoterapeuta.
A férfi szerepe, felelőssége
Az új szerepek megtanulása stresszt okozhat a párok között, ugyanis a baba születését követően lép be az édesapa valódi felelősségvállalása. Ma már a nők is saját egzisztenciát teremtenek maguknak, a férfiak felelőssége jóval kisebb. Ugyanakkor a baba születésével az apukára komolyabb feladatot róhat a család eltartásának felelőssége, amiben meg kell találni a saját békéjét, egyensúlyát.
“Ami nincs meg a gyerek előtt, az a gyerekkel már nem is lesz meg. Ezért lehet az, hogy a házasságok fele az első öt évben véget ér” – mondja dr. Aranyosi-Papp Csilla. “A baba születése hatalmas boldogság, de mindent kiélez, pozitívumokat és negatívumokat egyaránt. Az apukává válás folyamata azért is nehéz, mert a férfi az első pár hónapban kiszorítva érzi magát, feladatait csupán abban látja, hogy keresse meg a pelenka árát, vagy intézzen el mindent, amivel felesége megbízza.
A bensőséges kapcsolat kezdetben kizárólag az anyukáé. Míg korábban a férfi volt a kapcsolat középpontja, onnan most kiszorította őt a baba, már pedig ezt a változást a bizonytalan alapokon álló kapcsolatok nem bírják el. Ha a férfi kezelni tudja a kevesebb figyelmet, ha örömét leli a gyermekében, ha az anyuka bevonja őt a gondozási feladatokba, akkor csodának éli meg a gyermeke születését, a kapcsolat elmélyül, mert az apa is bekapcsolódhat ebbe a szeretetteli egységbe.
A gyerek születése szétválaszthatja a kapcsolatot, de meg is erősítheti, hiszen a felek párkapcsolatukból családdá alakulnak” – emeli ki a párkapcsolati szakértő.
Férfi és női szerep nélkül nem működik
A kapcsolat működését befolyásolhatja, hogy a felek a szülői szerepek mellett mennyire képesek továbbra is nőként és férfiként funkcionálni. “A nő testi változásai megnehezíthetik a házaséletet, mert az anyuka nem érzi magát elég vonzónak. A szexuális energiák blokkolódnak, vagy a baba gondozási feladataiba konvertálódnak. Ha a férfi képes alkalmazkodni a nő igényeihez, akkor még kedvet is csinálhat neki például azzal, hogy sokszor megdicséri, milyen szép, mennyire nőies. Az anyaság és az apaság kicsit sem egyszerű feladat, de okosan, kellő érzékenységgel összehangolható a házasélettel” – mondja Dr. Aranyos-Papp Csilla.
Ahhoz, hogy az intimitás ne vesszen ki a kapcsolatból, a párok töltsenek minél több időt kettesben is egymással. Az időtartam függhet attól, hogyan tudják megoldani a gyerek felügyeletét. “Lehet ez csupán egyetlen sétával töltött óra, a lényeg, hogy a kis időre párként funkcionáljanak. Javaslom, hogy a párok a baba néhány hetes korától kezdve legalább havi egyszer szakítsanak időt egymásra is, amikor nyugodt körülmények között beszélgethetnek.
Igenis szánni kell időt a párkapcsolatra, ami nem feltétlenül szól a szexualitásról, de lehet az is, vagy bármilyen közös kikapcsolódás, mozi, színház, vacsora. Akinek nincs szüksége a párjával kettesben töltött időre, annak érdemes elgondolkodnia a miérteken. Ha a felek nem akarják a másik társaságát, akkor abban a kapcsolatban egészen biztosan problémák lapulnak. Az már az ő döntésük, hagyják-e a kapcsolatot széthullani vagy hajlandók energiát fektetni bele, és válaszolni a miértekre – akár kettesben, akár szakértő bevonásával -, és ezzel hosszútávú harmóniát biztosítani az immár babával kiteljesedett család részére.
Praxisomban gyakran találkozom olyan érett nőkkel, párokkal, akik a felsorolt feladatoktól megriadnak, ezért inkább “menekülnek” a gyermekvállalástól. A félelem, a bizonytalanság jele, amikor egy nő nem esik teherbe, vagy nem tudja kihordani a várva-várt babát” – fejezi be dr. Aranyos-Papp Csilla.
Ezeket is olvasd el:
Kapcsolódó cikkek
