Szódás locsolás helyett akciós félpanziós wellness. Hangos társasági élet helyett szűkcsaládos pocaktömés. Más ünnepekhez hasonlóan a húsvét is más értelmet nyert mostanság. Felvetődik a kérdés, hogy mit nyújthat az ünnep, mint olyan, a gyermeknek és nekünk?
– Az ünnep a rituálékon keresztül eredetileg egy érzelmileg, lelkileg kiemelt fontos időszak – mondja Serfőző Anikó pszichológus. A szakember hangsúlyozza: nagyon fontos, hogy az ünneplés nem jön parancsszóra, nem lehet kötelezővé tenni. Ne legyen tele az ünnep “rossz várakozással”, elvárásokkal, mert az romboló, csalódáshoz vezet.
Ha már görcsökkel, szorongással teli a készülés és az ünnep maga, akkor az ünnep káros. (Gondoljunk csak a túlaggódott menüre, a túlaggódott koreográfiára, ruhára, a lehetséges sértődésektől, konfliktusoktól való félelemre, a késés okozta stresszre.)
– Ahogy nem lehet minden nap ünnepelni, az sem jó, ha nincs semmi, amire egyénileg, családilag, közösségként emlékeznénk, ha nincs ünnepnap – állítja Serfőző Anikó. (És itt nem csak a munkaszüneti nap és szünet nyújtotta előnyökről van szó.) A húsvétra készülődés a várakozás boldog izgalmát adja a gyereknek. Ezáltal egy lelki pluszt kap, amit egy ünnepi öltözék nyilván nem tud megadni. A lelket kell fokozatosan ünneplőbe öltöztetni, nem a külsőségekre figyelni. Előbbitől kap pozitív élményt, emléket, lelki töltést a gyermek, utóbbitól nem feltétlenül.
A jó hangulatban megélt ünnep a kiegyensúlyozott, egymásra figyelő hétköznapoknál kezdődik. Ha ez nincs meg, akkor az ünnep is szétesik, mesterkélt lesz, igazi értéktől mentes.
Vonjuk be a gyereket a húsvéti előkészületekbe!
Fontos, hogy a gyermek saját életkorának megfelelő feladatokon keresztül részt vegyen a készülődésben, így azt is megtanítjuk, hogy mi a befektetett munka, a készülődés értéke – hívja fel a figyelmet a pszichológus. Az ünnepek lehetőséget adnak a minőségi együttlétre. Itt sem a pénz a fontos, hanem a közös családi élmény, a közös tevékenység, amiben mindenki feloldódhat. A“megáll az idő” érzés adják az ünnep igazi értéket gyereknek, felnőttnek egyaránt.
A gyerek kora és személyisége is fontos szempont
Ha egészen kicsi babáról van szó, akkor semmiképp se hajtsuk igába a fejünket a családi hagyományok kapcsán. Igazítsuk a baba napirendjéhez, a babás életvitelhez az ünnepet. Igenis a család alkalmazkodjon a baba igényeihez, ne fordítva!
A baba érzékenyebben reagálhat dolgokra, mint gondolnánk
Ha kicsit nő a baba, akkor számolhatunk azzal, hogy kellő rugalmassággal és jól fogja venni az akadályokat, amit az ünnep okozta mérsékelt napirend módosulás okoz. Persze ez csak akkor érvényes, ha anya és apa is higgadt, hisz a feszültség pillanatok alatt ráragad a kicsire.De vannak más szempontok is: – Kisbaba, gyermek esetében fontos, hogy figyelembe vegyük gyermekünk temperamentumát. Anyaként mi ismerjük őt a legjobban! Hogyan reagál általában a változásokra? Jól? Rosszabbul? Könnyen megnyugtatható, nehezebben? Aki nyugodtabb temperamentumú, alkalmazkodóbb, annál könnyebb eltérni a napi rutintól, azonban aki nehezebben viseli a változásokat, annál a gyermeknél érdemes megtartani az egymásra épülő napi szokások keretét – hívja fel a figyelmet Serfőző Anikó.- Okvetlenül készítsük fel a gyermeket arra, hogy valami más fog történni az ünnep során – teszi hozzá a szakember. – Hisz ijesztő is lehet három éves kor alatt a megszokottól eltérő napirend, az eddig keveset látott emberek, az átrendezett lakás.Még 1-2 éveseknél is előfordul, hogy a gyermeknél ijedtséget vált ki a szülő által érdekesnek ítélt ünnepi momentum (pl. a locsolás, a sok vendég, a látványos ünnepi díszítés). Ebben a korban a kisgyerek számára a biztonságot a napirend, az ismerős helyzetek, a tárgyak, térbeli elrendezések adják. A változás félelmet kelthet.Például az unokáját már annyira hiányoló nagypapa csalódottan tapasztalja, hogy a mindig vidám unokája ijedten menekül előle. Szép kis ünnep! Nem ezt vártuk. Mindenki csalódott. Pedig csak arról van szó, hogy a nagypapa gondosan megborotválkozott, és az ismerős arc szakáll nélkül a gyermeknek szokatlan, így ijesztő.Próbáljunk meg a kicsi fejével gondolkodni, az ő szemével látni a világot! Lehet, nekünk egy nüánsznyi változás az asztal áthelyezése, kihúzása a nappaliban, a kicsinek ez óriási változás, ami szorongást vált ki. Azon se lepődjünk meg, ha sírással (sőt, dühkitöréssel) reagál, és követeli az eredeti állapot visszaállítását. (Ezért is érdemes a gyermekkel együtt készülődni az ünnepre. Hisz így látja, ahogy pakolászunk, történnek a változások, és nem meglepetésként éri majd a helyzet.)Érdemes tudni az ünnep megszervezéséhez, az előkészületekhez: 3 éves kor előtt főként a mondókák, 3 éves kortól a láncmesék, 5 éves kor körül a tündérmesék működőképesek – ezzel összhangban képes feldolgozni a húsvéttal kapcsolatos infókat is gyermekünk.
Legyen saját húsvétunk!
Egy családban az ünnep megtartása nem a kisgyerekek miatt fontos. Egyszerűen szükség van egy olyan “mintára”, ami a fontos dolgok megéléséről szól. A “fontos dolgok mintájának” kialakítására való igényt legkésőbb az első gyermek megszületése minden szülőben életre kelti. Ilyenkor jelentkezik az anyánál a fészekrakó ösztönhöz hasonló ünnepi készülődési ösztön: szervezés, díszítés, takarítás, ajándékvásárlás, ünnepi mondókák tanítása, ünnephez illő (ld. édes nyuszi mintás) ruha beszerzése stb.Három éves kortól jellemzően évekkel később is emlékeznek a gyerekek egy-egy ünnepre. A szülők által adott minta beléjük ivódik, kapnak egy “ünnep forgatókönyvet”. A kamaszoknál aztán megjelenik a családi ünnepekhez való kritikus hozzáállás, ami nem kevés feszültséget generálhat szülő és gyermek között.A legfontosabb, hogy a hozott hagyományokból, mintákból építkezve legyen bátorságunk megalkotni a saját családi húsvéti, ünnepi rituálénkat, ami a szülők attitűdjén túl mindig az adott élethelyzethez – a gyerek életkorához, napirendjéhez, személyiségéhez – igazodik. Ezáltal az ünnep garantáltan feltöltődést jelent majd az egész családnak.További cikkek a húsvétról: