Ha gyermekünk születik, minden megváltozik. Mint valaki megfogalmazta: olyan, mintha egy teljesen új, furcsa szobát fedeznénk fel abban a házban, amelyben évek óta lakunk. Ráadásul nemcsak az életmódunk változik meg, hanem a belső világunk, érzelmeink is – ennek pedig neurológiai okai is vannak.
Az anyai agy megváltozásai egyes szakemberek szerint segíthetnek felderíteni, megérteni, és talán gyógyítani a szülés utáni depressziót és szorongást, mely minden hatodik nőnél jelentkezik kisebb-nagyobb mértékben.
Teljesen normális, ha változunk szülés után.
Vannak, akiknél ez enyhe mértékű és viszonylag hamar elmúlik, másoknál viszont az egész létezésüket meghatározza, és akár azt is megakadályozhatja, hogy ellássák a kisbabát (vagy éppen önmagukat). Nagyon leegyszerűsítve, a szervezetünkben olyan hormonális változások következnek be, melyek túláradó és gyakran hullámzó érzelmekkel, és az agyunk struktúrájának megváltozásával is együtt járnak.
Megnagyobbodhat például az érzelmi szabályozásért, az empátiáért vagy éppen az anyai motivációért nevezett terület – ez utóbbi felelős azért, hogy mindent megtegyünk a kisbabánkért és gondoskodjunk róla. Azonban ennek hátulütői is lehetnek, amikor a viselkedés “megszállottságba” csap át. Ennek eredménye például az, ha egy anyuka állandóan fertőtlenít mindent vagy képtelen aludni, mert folyton a baba lélegzését figyeli.
Szintén változik az amygdalának nevezett agyi terület mérete. Ez irányítja az emlékezet bizonyos részeit, illetve olyan érzelmeket, mint a félelem, a szorongás vagy az agresszió. A megnövekedett amygdala különösen érzékennyé teszi az anyákat, az amygadalában található hormonreceptorok pedig segíthetnek olyan “memóriaképeket” létrehozni, melyek jutalmazóan hatnak, és így motiválják a további anyai, gondoskodó viselkedést. Ez a jutalmazó központ már attól működésbe lép, ha az anyuka a kisbabájára néz. Ez befolyásolja a hangszínünket is, amikor a babákhoz beszélünk. Ha valakinél sérül az amygdala, nagyobb lehet az esélye a szülés utáni depresszióra.
Az amygdala aktivitása összefügg azzal is, hogy milyen erős kötődést érez egy anya a saját gyermeke irányába, összehasonlítva más, hasonló korú babákkal szemben. Egy kutatás például bizonyította, hogy az agyban jóval erősebb a reakció, ha nőknek a saját, mosolygó babájuk fényképét mutatták, mint akkor, ha más kisbabák képét figyelték. Ráadásul, minél erősebb volt a reakció, annál ritkább volt a szorongás, és a szülés utáni depresszió tünetei is enyhébbek voltak. Vagyis, az agy nemcsak a baba iránti rajongást erősíti fel, hanem az anya saját érzelmi állapotára is kiegyensúlyozó hatással bír.
Ezek az agyi változások a hormonális hatásokra, elsősorban az oxytocinra (oxitocinra) vezethetőek vissza. Az oxytocin, vagyis a szerelemhormon felelős a baba és édesanyja közötti kötődés kialakulásáért és megerősödéséért, a ragaszkodásért, azért, hogy minden gondolatunkat a kicsi tölti ki – hasonlóan ahhoz, mint amikor beleszeretünk valakibe. Az agyunk számára ez a két dolog tulajdonképpen ugyanaz.
Kapcsolódó cikkeink szülés után témában:
- 20 kérdés, amitől falra mászol szülés után
- Erre vágytál, miért nem vagy boldog?
- Megbuktam anyaságból?
Kapcsolódó cikkek
