A játék fontos része a gyerekek fejlődésének. Segíti mind a kognitív, mind a fizikai képességeik fejlesztését, és problémamegoldást és a másokkal való együttműködést tanulhatják a játék által.
A játéknak vannak bizonyos szakaszai is, amelyek egymást követik. Mildred Parten szociológus az 1930-as években írt egy tanulmányt, amiben a játék hat szakaszát különböztette meg, az olyan alapvető formától kezdve, mint az egyéni játék, a bonyolultabbakig, mint a társakkal való közös játék, írja a What to Expect.
Milyen hat állomása van a játéknak az ő meghatározása szerint baba- és kisgyerekkorban?
Szabad játék (a születéstől nagyjából három hónapos korig)
A szabad játék kívülről nézve talán nem is tűnik játéknak: ebben a szakaszban a babák egyszerűen a környezetükben lévő dolgokat fedezik fel, még ha éppen a saját kezeikről vagy lábaikról van is szó. Ilyen például az is, ha rágcsál egy játékot vagy ütöget egy másikat – tehát bármi olyat csinál, ami segít jobban megérteni a környezetét és fejleszteni a motoros készségeit.
Egyéni (magányos) játék (a születéstől kétéves korig)
Az egyéni játék során a gyerekek teljesen egyedül játszanak, távol a társaiktól, a saját játékaikkal. Például egyedül építenek tornyot, játszanak az állatfiguráikkal vagy ki- és bepakolhatják a játékokat egy dobozba. Ezzel is fejlődnek a motoros készségeik és a kognitív készségeik, az önálló gondolkodásuk, a problémamegoldásuk és a kreativitásuk.
Szemlélődő játék (kétéves kor körül)
A játék ezen szakasza során a gyerekek megfigyelik mások játékát, anélkül, hogy csatlakoznának hozzájuk. A társak játékának megfigyeléséből nagyon sokat tanulnak, például arról, hogyan használják az egyes játékokat, látják, hogyan váltják a köröket más gyerekek, vagy éppen hogyan osztozkodnak a játékaikon. Ennek során általában közel ülnek ahhoz a csoporthoz, akiknek a játékát figyelik.
Párhuzamos játék (kétéves kor felett)
A párhuzamos játék során a kisgyerekek már egymás közelében játszanak, de még nem lépnek egymással interakcióba. Játszhatják akár ugyanazt a játékot is, de mégis egyedül játsszák, mindenki a saját világában, habár egymás mellett. Ezután az állomás után már elkezdenek interakcióba lépni a játszótársakkal.
Asszociatív játék (hároméves-négyéves korban)
Ekkor a gyerekek már nagyobb érdeklődést mutatnak egymás iránt, de túl sokat még nem lépnek egymással interakcióba. Ugyanazt a tevékenységet végezhetik, de bármilyen közös cél vagy szabály nélkül – például ugyanabban a játékkonyhában játszhatnak, vagy ugyanazon a játékvasútpályán vonatozhatnak. De nem próbálnak a társaikkal együtt vagy nekik főzni, és a vonatok sem egy célállomásra mennek, a gyerekek egyszerűen csak szórakoznak, és azt teszik, ami érdekli őket.
Kooperatív játék (négyéves kortól)
Ennél az állomásnál a játéknak már valódi célja van – például egy vár felépítése a homokozóban – és a gyerekek már meghatározhatnak bizonyos szabályokat vagy feloszthatnak feladatokat egymás között – például az egyikőjük homokot hord, a másik kupacba halmozza stb. Ekkor már együttműködnek a gyerekek, együtt dolgoznak valamiért, közösen keresnek megoldást, és előkerülnek olyan fontos szociális készségek is, mint az osztozkodás vagy a kompromisszumkészség – ami nem mindig egyszerű, ezért könnyek és civakodás is előfordulhat.
(Forrás: whattoexpect.com)
Kapcsolódó cikkek
