A kiütés okai
A gyermek testén megjelenő kiütések felismerése nem kíván szakmai gyakorlatot, a kezelése mégsem ilyen egyszerű, hiszen a megfelelő terápiához ismerni kell az okot, ehhez pedig sok tényezőt kell számba venni. A kiváltó ok felismerése néha nagyon egyszerű (szúnyogcsípés), néha azonban komoly szakorvosi hátteret igényel (allergiát okozó tényező meghatározása, kiütéses fertőző betegség diagnosztizálása).
Pelenkakiütés
A pelenkakiütés csecsemőkorban előforduló piros, gyulladt elváltozás a babapopsin, amit a széklet és a vizelet maró hatása okoz. A sérült bőrön ezután baktériumok, gombák és vírusok is megtelepedhetnek, továbbfertőzve a baba bőrét. Kezelésként gondosan meg kell tisztítani a kicsi bőrét minden vizelet- vagy székletürítés után a lehető leghamarabb, be kell kenni a popsit védőkrémmel, és tiszta pelenkát kell a babára adni.
Erősen gyulladt bőr esetén a gyermekorvos írhat fel gyulladásgátló krémet, mely elősegíti a gyógyulást. Ha mindennek ellenére huzamosabb ideig nem csökkennek a tünetek, az arra is utalhat, hogy a pici a pelenka anyagára érzékeny, ekkor másfajta pelenkával kell próbálkozni.
Általában nem jelent komoly problémát, ha a baba bőrén kiütések jelennek meg
Allergiás bőrkiütés (csalánkiütés)
A testidegen anyagok hatására ellenanyag termelődik szervezetünkben. Ha később a szervezetbe ugyanilyen vagy hasonló testidegen anyag (allergén, azaz allergiát kiváltó anyag) jut, és a korábbi találkozás, és érzékenyítés során termelődött és megőrzött ellenanyaggal találkozik, akkor allergiás reakció alakul ki. A csalánkiütés olyan allergiás reakció, mely esetén a bőrben lévő kiserek falán folyadék lép ki, előidézve a bőr szintjéből előemelkedő, vörös udvarral körülvett elváltozásokat. Ilyen típusú kiütést okozhat mosószer, tisztálkodási szer, étel, fém, napsütés és számos egyéb dolog is, melyre a gyermek érzékeny.
Ha az allergiát okozó anyag csak a testfelszínnel érintkezik, akkor csak az érintkezés helyén alakulnak ki kiütések vagy akár nagyobb kiterjedésű elváltozások. Ezt nevezik kontakt dermatitisznek, ilyen például a fémek által kiváltott allergia, de a mosószerek is ebbe a kategóriába tartoznak. Kezelése helyileg alkalmazott szteroid gyulladáscsökkentő vagy antihisztamin tartalmú kenőcsökkel, krémekkel lehetséges. Amennyiben a reakció az egész testen jelentkezik, például tisztálkodási szer alkalmazásakor, antihisztamin tartalmú gyógyszerekkel történik a kezelés, melyet a kezelőorvossal kell felíratni.
Ha a kiütések testszerte megjelennek, az a szervezet általános allergiás reakciójára utal, ilyet okozhat például a táplálékallergia, bár ennek a típusú túlérzékenységnek a tünetei rendkívül változatosak lehetnek a gyomor-bélrendszeri tünetektől a csalánkiütésen át az asztmáig.
Allergia esetén elsődleges a kiváltó allergén azonosítása, majd ha ez sikerült, fontos annak az anyagnak az elkerülése, ezáltal megelőzhető az allergiás bőrgyulladás és esetleges egyéb tünetek kialakulása.
Rovarcsípés
Ha gyermekünkkel természetben járunk, hazatéréskor érdemes átvizsgálni a kicsit testét rovarcsípések után kutatva. Míg egyes esetekben a csípést egyből észreveszi a kicsi is (a szúnyogcsípés viszket, a méhcsípés pedig fáj), más esetekben ez nem ilyen egyértelmű (a kullancsok észrevétlenül furakodnak a bőrbe és ritkán súlyos Lyme-kórt terjesztenek).
Méhcsípés esetén néha allergiás reakció is felléphet, ekkor viszkető, csalánkiütéshez hasonló bőrelváltozások jönnek létre testszerte. Ritkán a gégét is érintheti a folyamat és a gyermek nehezen kap levegőt, majd a légutak elzáródnak. Ekkor azonnal mentőt kell hívni, és addig is kalciumot kell itatni a kicsivel. A méhcsípésre allergiás gyermekeknek mindig vinni kell a gyógyszert és csípés esetén be kell adni neki.
Kullancscsípés esetén a kullancsot minél hamarabb el kell távolítani, hogy ne legyen ideje a baktériummal fertőzött nyálát befecskendezni. A közhiedelemmel ellentétben nem baj, ha a feje beleszakad. Ha a csípés után 3-30 nappal mégis kokárdaszerűen terjedő bőrpír jelenne meg, azonnal forduljunk orvoshoz, mert ez a Lyme-kór egyértelmű jele. Védőoltás Lyme-kór ellen nem létezik, a fertőzött gyermek így antibiotikum kezelést fog kapni.
Fertőző kiütéses betegségek
Nagyon sok gyermekkori fertőző betegség jár kiütéssel. Ezeknek a betegségeknek a megállapítása és kezelése az orvos feladata. A baktérium okozta fertőzések esetén antibiotikum kezelésben részesül a gyermek, ilyen betegség például skarlát és a Lyme-kór is. A vírusok okozta fertőzés esetén azonban csak tüneti terápiát javasol a gyermekorvos, csak súlyos esetben van szükség vírusellenes szer alkalmazására. Ide tartoznak a leggyakoribb gyermekkori betegségek, például a bárányhimlő, a rózsahimlő, az övsömör, a herpesz és a kanyaró is, melyek egy részén szinte minden kisgyermek átesik óvodás korában.
Bár kiütéses tüneteket sok dolog okozhat, mégis az esetek többségében jól meghatározható a kiváltó esemény, ezután pedig már könnyű feladat a kezelés vagy az ismert kiváltó ok elkerülése.
Kapcsolódó cikkeink kiütések témában:
- Kéz-láb-száj betegség vagy bárányhimlő?
- Kiütések a gyereken – Mi okozhatja?
- Bárányhimlő tünetei és kezelése gyerekeknél
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
