Szülés után minden megváltozik benned
Azt hinni, hogy az életed teljes és kerek, amíg nincs gyereked, hatalmas tévedés – írja egy édesanya a the Bump-on.
Mielőtt megszületett az első fiam, feleség voltam, testvér, valakinek a lánya, értékesítési asszisztens és remek labdajátékos. Ez voltam én. Azt hittem, így vagyok teljes. Persze mindig mindenben jobb akartam lenni, jobb értékesítési asszisztens, jobb feleség, stb., azt viszont soha nem tudtam, hogy ennyire szeretnék anya is lenni. Ahogy próbálkozni kezdtünk, szinte azonnal teherbe is estem, így két új címkét is kaptam: terhes nő, leendő anya.
Az a fajta terhes nő voltam, akit mindenki irigyel: nem volt reggeli rosszullétem, nem égett a gyomrom, jól aludtam (legalábbis az elején). Úgy éreztem, a többi terhes nő utál ezért, mert ők folyamatosan émelygéssel és gyomorégéssel küzdöttek, álmatlanság gyötörte őket és a sajtburger illatától is rosszul lettek. Aztán jöttek a kérdések: “Jól vagy?”, “Minden rendben?” Persze, minden rendben volt, de azért elgondolkodtam: mikor fog igazán látszani a hasam, mikor fogom végre érezni, ha rúg a baba? Na és ott volt a legfontosabb kérdés: mikor fogom érezni, hogy anya vagyok?
Ne értsetek félre, szerettem, hogy ott növekszik bennem egy kis jövevény, izgatott voltam, hogy életet adhatok valakinek. De a szülést megelőző néhány hónapban továbbra is csak egy terhes nő voltam, s nem pedig anya. Kövérnek éreztem magam, fáradt voltam és ideges. “Miért nem érzem, hogy anya vagyok?” – kérdeztem magamtól. És amikor mások kérdezték tőlem, hogy mégis milyen érzés anyának lenni, legszívesebben teli tüdőmből üvöltöttem volna, hogy “Fogalmam sincs, nem látod, hogy nem vagyok az?”
És tényleg nem is voltam. Egészen addig, amíg meg nem mozdult a kisbabám. Aztán már minden nap mozgott és csuklott is, minden reggel és este (szegény kissrác). Ekkor kezdtem el érezni a kapcsolatot kettőnk között. Ha nem mozgott egy napig, bepánikoltam. Amikor egész éjjel csuklott, vele virrasztottam én is. Vele voltam, az övé voltam, de még mindig nem éreztem, hogy igazán anya vagyok.
Négy órán keresztül vajúdtam. Nem azt mondom, hogy varázslatos volt, de természetes és ősi. Harcosnak éreztem magam. Amikor felsírt, amikor először ért hozzá az ő bőre az enyémhez, amikor rám nézett a hatalmas szemeivel, nos akkor… akkor beleszerettem. Mélyen és őrülten. Anyára volt szüksége és én voltam az!
Amikor először vettem a karomba, végre anyának éreztem magam. A fiam születésével új szerepem is született. Erre az érzésre semmi nem tud felkészíteni, mindegy, mennyi könyvet olvasol el és mennyi tanácsot kapsz a terhességed 9 hónapja alatt. Akkor tudod meg, hogy milyen érzés anyának lenni, amikor megtörténik. És ekkor válsz teljessé.
Ezek is érdekelhetnek:
- Az anyaság valódi arca
- Milyenek az anyák? Hát nagyszerűek!
- Nemszeretem terhesség – normális állapot?
Kapcsolódó cikkek
