A terhesség alatt a magzat rengeteget mocorog, helyezkedik, a rúgásokat, tornagyakorlatokat az anyuka is érezheti. De mire a terhesség végére érünk, a születendő babának egyszerűen már nem marad elég helye. Ráadásul a magzat helyzete egyre fontosabb lesz, ahogy közeleg a szülés ideje, hiszen minél jobb pozícióban van, annál könnyebb és kockázatmentesebb lesz a szülés. Az orvosod folyamatosan figyelemmel kíséri a magzat helyzetét – de mit is jelentenek a különböző szakkifejezések?
A magzat helyzetét az anya gerincéhez viszonyítva állapítják meg. Ha a magzat és az anya gerince párhuzamosak, akkor fej- vagy farfekvésről beszélünk, ha pedig egymásra merőlegesek, akkor harántfekvésről.
A fejvégű fekvés során a magzat feje a medencében (vagy annak közelében) található, vagyis készen arra, hogy beékelődjön a szülőcsatornába. Ez a legideálisabb a szülés szempontjából. A magzat természetesen képes mozgatni a fejét és a nyakát, például közelítheti az állát a mellkasához. A magzat arca nézhet a te hátad, illetve a te hasad irányába. Az előbbi helyzet valamivel jobb, hiszen így a magzat fejének legszélesebb része nyomást gyakorolhat a méhszájra, és hozzájárulhat a gyorsabb táguláshoz. A legtöbb magzat a terhesség 33-36. hete között felveszi ezt a pozíciót, a terhességek mintegy 95 százalékában fejvégű fekvésről beszélhetünk.
A farvégű fekvés során a születendő baba popsija vagy lábai vannak a medencédnél, vagyis a feje az anya mellkasához van közelebb. A farvégű fekvésnek több típusa is lehet. Lehet a magzat feneke a szülőcsatorna közelében úgy, hogy mindkét lábát térdben behajlítva “felhúzza” a hasához, a lábfeje pedig lefelé néz; szintén lehet a feneke a szülőcsatornában, de egy vagy mindkét lábát egyenesen tartja, és a lábfejei inkább a fejénél vannak. Emellett pedig előfordulhat az is, hogy egy vagy mindkét lába néz a szülőcsatorna irányába. A farfekvés sajnos nem igazán ideális a szüléshez, és a komplikációk rizikója is megnő. A fej az utolsó, ami a világra jön, így nem tud nyomást gyakorolni a méhszájra, lassabb lehet a tágulás, és az is előfordulhat, hogy a magzat keze, lába “beakad”, de a köldökzsinórral kapcsolatos problémák esélye is nagyobb. A faros babákat meg lehet próbálni megfordítani egy speciális technika (ECV) segítségével, de ez csak az esetek nagyjából felében sikerül. Farfekvéses magzatnál általában császármetszést javasolnak az orvosok.
A legritkább, de egyben legveszélyesebb, ha a magzat az anya gerincére merőlegesen, “keresztben” helyezkedik el, ezt harántfekvésnek nevezik. Ilyenkor a magzat háta vagy hasa van az anyai medencénél, és szüléskor a válla, illetve a karja jön először világra. A harántfekvés életveszélyes (például a köldökzsinór előreesésével járhat együtt), és minden esetben császármetszésre van szükség.
(Forrás: pregnancyvideo.net)
Ezt is érdemes elolvasni:
Kapcsolódó cikkek
