Van egy olyan téma, amiről az érintettek nem beszélnek. Egy olyan folyamat, amely káros a gyerekre nézve, mégis, több szülő próbálkozik vele kétségbeesve: ez az evés kényszerítése. A szülő azt gondolja, gyermeke nem eszik eleget, ezért a végsőkig elmegy. A jelenség szempontjából az életkor másodlagos, ez ugyanúgy megesik 1 év alatti babák szüleivel, ahogy kisgyermekes szülőkkel is.
A kényszerítéssel a gyermeknek védekezőmechanizmusa alakul ki az étkezés ellen. Maradandó problémát okoz: a gyermek élete végéig emlékezni fog rá, nem felejti el. Sok szülő ezt azért teszi, mert vele is megtették. Rossz emlékei vannak, és ezt az örökséget hozza magával.
Mi számít kényszerítésnek?
Vannak a kényszerítésnek fokozatai. A leggyakoribb az, mikor a szülő kérleli gyermekét : “csak még egy kanállal“, “kicsi maradsz, még 2 falat hátra van”, “muszáj mindent megkóstolnod!”, “meg kell enni, ami a tányérodban van!”. És a gyermek addig nem hagyhatja abba, amíg a szülő jónak nem látja.A következő fokozat, amikor a szülő lefogja a gyermeket, és szó szerint beletömi az ételt. Fokozatbeli különbség van, ám mindkét eset eredménye a “rossz evő” gyermek, aki az étkezést kényszernek, rossznak fogja fel (sokszor élete végéig), szülei viselkedése pedig megrémíti.A gyermekek befolyásolása sem új keletű. Ha folyton az alakjára panaszkodik a szülő, az is hatással lehet a gyermek étkezésére.
Miért nem eszik eleget a gyermek?
Ennek rengeteg oka lehet, de először tisztázzuk, mi az “elég”? Egyszerűen ezt rá kell bízni. Ellyn Satter táplálkozási szakértő és terapeuta megfogalmazta a lényeget még a hetvenes években, melyet ha minden gyermek szülei betartanak, nagy valószínűséggel nem lesz gond az étkezéssel. E szerint a szülő feladata kiválasztani, milyen ételt tesz a gyermek elé és ezt mikor kínálja fel számára, a gyermek feladata eldönteni, hogy kér-e belőle, és ha igen, mennyit kér.A babáknál, kisgyermekeknél még kitűnően működik egy belső kontroll, érzik, mennyit kell enniük, mikor elég. Felesleges tukmálni, kényszeríteni, büntetni/jutalmazni “még egy falat husikáért”. Az már kényszerítés lenne.Ha vegyesen, sokfélével van kínálva a gyermek már a hozzátáplálás alatt (az életkorának megfelelő étellel), jókedvű, egészséges és egyenletesen fejlődik, biztosan nincs gond a táplálkozásával. (Persze figyelni kell az ételek fokozatos és lassú bevezetésére.)Ha mégis visszautasítja az étkezést, annak oka valamilyen betegség lehet, a későbbi életkorokban pedig táplálkozási zavarok (például anorexia). Az ételt visszautasíthatja még a stressz miatt, ami például az étkezéseket körüllengi: “anya ideges, mert nem eszem, apa hazajön, és azt kérdi: már megint nem eszel!?”
Okok, amire nem gondol a szülő
A fő ok: a nassolás, illetve, ha egész nap a gyermek rendelkezésére áll az étel. Ha nincsenek (viszonylag) kötött étkezési időpontok, és a gyermek egész nap csipeget. Ilyenkor nincs min csodálkozni, ha a közös étkezések idejében már nem lesz éhes. A cukros italok, (tehén)tejes italok, gyümölcslevek is akadályozzák, hogy a gyermek éhes legyen – érdemes vízre váltani.A megoldás: a legjobbat akkor teszi a szülő a gyermekével, ha ráhagyja, hogy kér-e az általa felkínált ételből, és azt is, mennyit szeretne enni. Korának megfelelő étellel kell kínálni, és nem kell feladni, ha valamit nem kér. Következő héten egy kissé módosítva újra meg kell próbálni.El kell engedni az elvárásokat, a feszültséget és egyszerűen le kell ülni a gyerekkel enni. Az étkezések időpontját viszonylag ugyanarra az időpontra kell időzíteni minden nap. És ha kételyek merülnek fel, el kell látogatni a védőnőhöz, gyermekorvoshoz, nem szabad szégyellni a segítségkérést.Ezek a cikkek is érdekelhetnek hozzátáplálás témában:
- A táplálékallergénekkel kapcsolatos változások az ajánlásban
- Amit a legtöbb anya elront a hozzátáplálásban
- A lisztérzékenység tünetei
- Ennyi mindenben változott az ajánlás – Hozzátáplálás
- A személyiségtípustól függ, mit eszik szívesen a gyerek
- Öt dolog, amit ne mondj a gyereknek az asztalnál
Kapcsolódó cikkek
