Főleg ha kicsi a korkülönbség a testvérek között, gyakran szinte összenőnek, szétválaszthatatlanok egymástól és a közös szobán túl másban is szívesen osztoznak, például együtt fürdenek. Vajon meddig tekinthetjük ezt jónak és mikortól érdemes elgondolkozni a szétválasztásukon.
A Dívány kérdezte meg erről Rozs Erika szexuálpszichológust.
A szexuálpszichológus szerint sok minden múlik azon, hogy a szülők, hogyan viszonyulnak a meztelenséghez, nyitottabbak vagy inkább a konzervatívabb vonalat képviselik. A nemi identitás úgy 3 éves korban kezd kialakulni, ekkor kezdik megtanulni magukról a gyerekek, hogy milyen neműek ők, és milyenek mások. Persze pont ebben a korban elég fontos lenne, hogy ne a nemi sztereotípiákkal találkozzanak a gyerekek (a fiúk sosem sírnak, a lányok inkább szépek, mint okosak), hiszen meghatározza a későbbiekben azt, hogyan gondolnak magukra.
A pszichoszexuális fejlődés 3-5 éves kor körül kezdődik, ekkor nagyon fontos, hogy a gyerek megtanulja a bugyiszabályt: azaz azt, hogy ki nyúlhat azokhoz a testrészeihez, amelyeket a fehérnemű fed és erre a jó válasz az, hogy 5 éves kor felett már nagyjából senki, csak ő maga. Igen, ez azt jelenti, hogy a szülő sem, egy ekkora gyerek képes már egyedül tisztálkodni az intim helyeken is.
A bugyiszabály azért nagyon fontos, mert ezzel megtanítjuk a gyereknek azt, hogy ő rendelkezik a saját teste felett.
Ezzel egy időben vagy kicsit eltolva úgy 5-7 éves kor körül alakul ki a szégyenérzet, Rozs Erika szexuálpszichológus szerint ez az a kor, amikor a különböző nemű testvérek már semmiképp nem fürödjenek együtt, hiszen a bugyiszabály és a szégyenérzet miatt is már kellemetlen lehet, ha fürdés közben véletlenül a másik hozzáért pl. a lábával a nemi szervükhöz. Ez nem azt jelenti, hogy nem láthatják egymást meztelenül vagy éppen fürdés közben, ezt majd akkor válik aktuálissá, amikor a másodlagos nemi jellegek is megjelennek (fanszőrzet, mellek növekedése).
Máshogy van ez az ellenkező nemű szülővel: kisiskolás kortól már nem jó, ha meztelenül mutatja magát a gyerek előtt. Méghozzá azért nem, mert 6-10 éves korban az úgy nevezett érzelmi hangolódás időszaka zajlik: ahhoz, hogy később egészséges kapcsolatai legyenek, el kell felejtenie a szülő meztelen testét.
Lássuk mi a helyzet a külön szobával. A szexuálpszichológus szerint ez egészen más megítélés alá esik és általában a praktikum a meghatározó. Ha nagy a korkülönbség vagy nagyon eltérő a gyerekek alvásszükséglete, életritmusa, akkor érdemes külön szobában gondolkodni. De remekül működhet a közös szoba még ellenkező nemű testvérek esetében is, nagyjából a kamaszkor közepéig, ekkor már meg szokott jelenni a külön szoba igénye.
Persze akkor sincs semmi baj, ha a tesóknak rögtön külön szobájuk van, úgyis megtalálják a módját, hogy együtt játszhassanak, ha akarnak, de így legalább el is vonulhatnak, ha úgy érzik, ahhoz van inkább kedvük.
Kapcsolódó cikkeink testvérek témában:
- Költözés saját szobába
- Miért költözzenek a testvérek közös szobába?
- Sok (jó) gyerek kis helyen is elfér?
Forrás: divany.hu
Kapcsolódó cikkek
