Természetesen sokkal többet tudunk az agyról, az agyműködésről, a percepcióról vagy a tudatról, mint néhány évtizeddel, évszázaddal ezelőtt, de a szakemberek szerint még mindig csak a felszínt kapargatjuk. Ráadásul egymás után találunk olyan bizonyítékokat, melyek megdöntik a korábbi elméleteinket! Ezek közül gyűjtött össze néhányat Nick Charter brit pszichológus.
A Nagy Illúzió
Általában úgy gondoljuk, hogy a körülöttünk lévő világot egyetlen nagy, részletgazdag és színes, vizuális “falatként” fogadjuk be. Valójában azonban a szemünk csak egy rendkívül szűk “ablakban” lévő színekre és részletekre érzékeny.
Egyszerre csak egy színt érzékelünk
Bármennyire is színesnek látjuk is a világot, egyszerre tulajdonképpen csak egy színt érzékelünk, pontosabban rendkívül nehéz egyszerre két színt kiválasztanunk a színek sokaságából, és ha egy színre koncentrálunk, akkor egyszerűen nem tudjuk megmondani, hogy milyenek is a körülötte lévő színek. Egy kísérlet során színes négyzetekből álló mintákat kellett elemezniük az önkénteseknek, és kiderült, hogy a minták összehasonlítása sokkal hatékonyabb volt akkor, ha nem egészében, hanem színek szerint felbontva vizsgálták azokat.
Egyszerre csak egy szóra koncentrálunk
Olvasás közben az lehet az érzésünk, hogy az egész szöveget (vagy legalábbis több tucat szót) egyszerre figyeljük. Ha viszont pontosan követnénk a szem mozgását, kiderülne, hogy valójában csak mintegy 15 betűre koncentrálunk. Nem igazán vennénk észre semmi furcsát, ha ezeken a kis “ablakokon” kívül csak x-ek lennének egymás mellett.
Nem tudunk egyszerre több dologra figyelni
Egyre több a bizonyíték arra, hogy az emberek nem tudnak egyszerre több dologra koncentrálni, és a multitasking valójában lassabb és fárasztóbb munkával jár együtt. Az agyunkban lévő idegi hálózatok egyszerre csak egy-egy feladattal tudnak foglalkozni, és minél összetettebb ez a feladat, annál több “hálózatra” van szükségünk. Ha emellett egy másik bonyolult tevékenységet is végzünk, az agyunk nem képes párhuzamosan dolgozni, hanem egyik feladatról a másikra “ugrál”. Ez pedig hatékonyságvesztést és fokozott fáradékonyságot okoz, ráadásul hibákat is könnyebben követünk el. Ez az egyik oka annak, hogy az autós kihangosítók legalább annyira befolyásolják a vezetést, mint a kézben tartott telefonok.
Emlékezet vagy fantázia?
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy rendkívül pontosan és részletesen fel tudunk idézni magunk előtt mindennapi tárgyakat, esetleg eseményeket, helyszíneket. Valójában azonban ez egyáltalán nem az erősségünk: a vizuális memóriánk sokkal gyengébb, zavarosabb és rendezetlenebb, mint hisszük – annak ellenére, hogy rendkívül élénknek láthatunk magunk előtt bizonyos képeket. Érdemes kipróbálni: képzelj magad elé egy tigrist, és határozd meg, hogy hogyan haladnak a csíkjai a testén és a lábán, majd azt is, hogy pontosan mi történik ott, ahol a lába és a teste találkozik. Ugye, nem is olyan egyszerű?
Minden a kontextustól függ
Lev Kuleshov szovjet filmrendező elmélete szerint egy film története nem egyszerűen a látvány, hanem a vágás során bontakozik ki, vagyis igazából a kontextus a meghatározó, nem pedig az, amit látunk. Egy kísérlete során ugyanazon színész változatlan arckifejezését a nézők más-más érzelemhez társították, attól függően, hogy milyen kép követte azt. Ennek megfelelően az arc kifejezhet szomorúságot, vágyat vagy akár éhséget is. Ez természetesen a hétköznapokban is igaz: a környezet, a korábbi tudásunk vagy éppen a gondolataink is befolyásolják, hogy hogyan érzékeljük, értelmezzük a kapott információkat.
Ismered a saját érzelmeidet?
Meglepő módon, nemcsak mások érzelmeinek az értelmezése és azonosítása okozhat gondot (és függ az adott kontextustól), hanem az is, hogy a saját érzéseinkkel mennyire vagyunk tisztában! Egy érdekes vizsgálat során például kiderült, hogy a férfiak sokkal vonzóbbnak találták a nőket, miután egy magas, keskeny függőhídon keltek át – ezt azonban nem a nők szépsége befolyásolta, hanem a férfiak szervezetében lévő adrenalin. Ezt a felfokozott állapotot (melyet a magasságtól való félelem és a veszélyhelyzet okozott) értelmezték félre vonzódásként.
Problémamegoldás a háttérben?
Szeretjük azt hinni, hogy ha egy problémát egy kis időre “félreteszünk”, akkor az agyunk a háttérben tovább dolgozik annak megoldásán. Azonban az agy csak egy feladatot képes hatékonyan elvégezni, tehát sajnos nincs arra lehetőség, hogy a tudat és a tudattalan egyszerre dolgozzon. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem segít, ha megállunk és szünetet tartunk, majd újra foglalkozni kezdünk a problémával. Azonban nem a háttérben munkálkodó tudatalatti segíthet hozzá a megoldáshoz, hanem a minket érő új élmények (pl. egy beszélgetés vagy gondolat) inspiráló hatása.
Tudom, hogy mit akarok!
Bár logikusnak tűnik, hogy a motivációnk, a vágyaink vagy a preferenciáink befolyásolják a döntéseinket, valójában azonban sokkal inkább az a jellemző, hogy a megerősítések és a magyarázatok követik a véletlenszerűen meghozott döntéseket és választásokat.
Csak azt hisszük, hogy értjük a világot
Hatalmas a szakadék aközött, hogy mennyire hiszünk abban, hogy értjük a világot, illetve annak működését, és aközött, hogy tényleg el is tudjuk ezt magyarázni: vagyis, sokkal kevesebbet tudunk és értünk, mint hisszük. A legtöbben úgy gondoljuk, hogy pontosan ismerjük a világunkat mozgató erőket és hatásokat, ám a tudásunk – néhány eset kivételével – bizony hiányos és sokszor zavaros. A kisgyermekes szülők jól ismerik ezt a jelenséget. Egyáltalán nem könnyű elmagyarázni, hogy miért vannak felhők az égen, vagy hogyan hűt a hűtőszekrény!(Cikk forrása: sciencefocus.com)Ez is érdekelhet:
- 7 elképesztő tény a babák agyáról
- Tévhitek az agyműködésről
- Mivel segíthetem a baba agyának fejlődését?
Kapcsolódó cikkek
