1. „Minden feladat rám hárul.”
A probléma: Előfordul, hogy a kezdeti időszakban a szülők versenyt űznek belőle, hogy ki lát el több feladatot. Ki cserélte ki többször a baba pelusát? Ki a kialvatlanabb? Ki érdemel meg inkább egy szabad estét?
A megoldás: Egy párkapcsolatban az egyik legfontosabb dolog a kölcsönös elismerés és hála. Igyekezzünk szavakkal is kimutatni a hálánkat a párunk fáradozásaiért, mondjuk például neki, hogy „köszönöm, hogy elmosogattál ma este, drágám.” Minden segítség, segítség, amit értékelnünk kell, ha pedig úgy érezzük, hogy a másik nem veszi ki eléggé a részét a teendőkből, akkor szemrehányás helyett finoman adjuk a tudtára.
2. „Az én elveim szerint neveljük a gyereket, és kész.”
A probléma: Anyatejes vagy tápszeres táplálás? Túlféltő vagy liberális nevelés? Mindketten más elveket követő családban nevelkedtetek, ezért teljesen természetes, hogy bizonyos kérdésekben eltérő elképzeléseitek vannak a gyermekneveléssel kapcsolatban.
A megoldás: Szülőként nem az a cél, hogy valamelyikőtök kivívja az igazát, hanem az, hogy a gyermeketek számára a lehető legideálisabb körülményeket teremtsétek meg. Közösen. Amikor elkezdtetek randizni, el kellett fogadnotok, hogy nem vagytok egyformák, lehet, hogy az egyikőtök introvertált, míg a másikótok inkább extrovertált típus. Most az a cél, hogy a másik neveléssel kapcsolatos elképzeléseit is elfogadjátok, és megtaláljátok az közös nevezőt.
Miután a család legkisebb tagja elment aludni, üljetek le, és nyugodt körülmények között beszéljétek át a vitás kérdést. Csapatként gondolkodjatok, és a gyermek érdekeit helyezzétek előtérbe. Ez segít abban, hogy ne azon rugózzatok, hogy kinek van igaza, hanem megoldást találjatok arra, hogy mi a legjobb a gyereketeknek.
3. „Most az én anyám a soros, hogy vigyázzon a gyerekre.”
A probléma: Mivel a nők szoptatnak és látnak el számtalan feladatot a baba körül, ezért ők általában jobban igénylik a nagyszülők segítségét, míg a férfiak esetleg kevesebbszer hívnák át őket maguktól. Az is érthető, hogy az anyák nyugodtabb szívvel bízzák rá a saját anyjukra a gyermeküket, mint az anyósukra, ezért azonban az apukák neheztelhetnek rájuk.
A megoldás: Legyünk őszinték egymáshoz, és beszéljünk nyíltan a problémáról. Gyakran az is előfordul, hogy szülők valamelyik tagja féltékeny a nagyszülőkre (vagy a saját vagy a párjának a szüleire), mert úgy érzi, hogy a jobb a kapcsolatuk a gyerekkel, mint neki. Szinte mindenkinek vannak néha nézeteltérései a szüleivel, ennek azonban ne a gyerek igya meg a levét. Ne álljunk a különleges nagyszülő-unoka kapcsolat útjába, hiszen egy nagyon fontos és pótolhatatlan kapcsolatról van szó. Próbáljunk olyan kompromisszumot találni, ami mindenkinek jó.
4. „Nem aludhatna a baba külön szobában?”
A probléma: Teljesen természetes, hogy a szülés utáni első pár hétben, amikor 2-3 óránként szoptatjuk a babát, az a legkényelmesebb, ha velünk alszik a kicsi. Azonban a párunk azon siráma is jogos, hogy így semelyikőtök nem tud rendesen pihenni.
A megoldás: Amellett, hogy a fáradtságot megpróbáljuk egészséges táplálkozással, elegendő folyadék fogyasztással és extra napközbeni pihenéssel kompenzálni, az is fontos, hogy őszintén elmondjuk a párunknak, hogy miért van szükségünk arra, hogy a baba mellettünk aludjon – praktikussági és érzelmi szempontból is. Meg fogja érteni, ebben biztosak lehetünk.
5. „És velem mi lesz?”
A probléma: Gyakori probléma, hogy a pici érkezésével az apuka mellőzve érzi magát, hiszen az anya minden figyelme az újszülöttre irányul. Ilyenkor a párunk egyre többször rója fel nekünk, hogy vele alig foglalkozunk. És mélyen legbelül tudjuk, hogy igaza van.
A megoldás: Tény, hogy minden megváltozik egy baba születésével, az azonban nem törvényszerű, hogy 100 százalékban mindig, mindennek a pici körül kell forognia. Persze, ő az első, de az is nagyon fontos, hogy egymásra is maradjon időnk a párunkkal. Időnként menjünk el vacsorázni kettesben, hogy újra csak nőként és férfiként (nem anyaként és apaként) élvezhessük egymás társaságát. Erre havonta egyszer-kétszer kötelezően szakítsunk időt! Meg fogjuk látni, hogy mindenki csak profitálni fog belőle, még a gyerekünk is, hiszen őt az teszi boldoggá, ha boldogok a szülei.
További cikkeink gyereknevelés témában:
Kapcsolódó cikkek
