Például, ha indián-vörösre égünk a napon, vagy ha – s ez a jobb variáció – néger barnára sülünk a nyaralás végére. És van, amikor betegség áll a színváltozás hátterében.
Andika nagy súllyal, látszólag egészségesen jött a világra. Jól szopott, és az első három nap minden rendben zajlott. Már úgy volt, hogy másnap hazamegy a kórházból, amikor feltűnt az anyukának, hogy a pici síráskor ijesztően elkékül.
Kék bébi
Szólt a gyerekorvosnak, aki gondosan megvizsgálta a csecsemőt. Utána azt mondta, hogy várjanak még pár napot a hazamenéssel, elvégeznek a kicsinél néhány fontos vizsgálatot. A következő napokon a kislány egyre gyakrabban és egyre hosszabban kékült el. Végül már nemcsak síráskor, nyugalomban is kék árnyalatú volt a bőre. Kiderült, hogy a kicsi szíve a méhen belül rendellenesen fejlődött ki. Átszállították egy szívsebészeti központba. Az ott elvégzett ultrahangos és a szívkatéteres, érfestéses vizsgálata kiderítette, hogy Fallot-tetralógiája van.
Ez egy meglehetősen bonyolult szívfejlődési rendellenesség, ahol több baj is kombinálódik egymással: az egyik nagyér szűk, a másik meg rossz helyen ered; a nagy verőerek között van egy kóros összeköttetés, ezen kívül még egy lyuk is a szív belső válaszfalán. Az ép szívben sohasem keveredik az elhasználódott kékes színű vénás és a friss piros artériás vér. Fallot-tetralógiában viszont igen, ezért kékek az ilyen babák. A rossz keringés következményeképpen ez a betegség oda vezet, hogy a gyerek nem fejlődik olyan ütemben, mint egészséges társai, kis termetű, gyenge, fáradékony lesz. És – bármennyire szörnyű ezt kimondani – megfelelő beavatkozás nélkül nem éri meg a felnőtt kort.
Szerencsére ma már van megoldás: a műtéti beavatkozás. Az operáció – gyakran több egymást követő operáció – során helyre lehet állítani az ép keringési viszonyokat.
Andikának szerencséje volt: hathetes korában műtötték meg, még viszonylag jó állapotban. Az első műtéttel nem oldották meg az összes problémát, de már ez a beavatkozás is sokat javított a keringésén. Enyhült a kéksége, fejlődésnek indult, időben ült, felállt, beszélni kezdett. Alig maradt el egészséges társaitól. A továbbiakban is rendszeresen jártak vele ellenőrzésre.
Hároméves korában átesett a második műtétjén is, melynek során már minden a helyére került. Ekkor azonban nem várt komplikáció lépett fel, mert az operáció során megsérült a szív ingerképző, szabályozó rendszere. Ez meglehetősen gyakori szövődmény ennél a műtétnél, ilyenkor szívritmus-szabályozót, úgynevezett pacemakert kell a mellkas bőre alá ültetni. Ez történt Andikával is.
A kislány már egyetemista. Rendszeresen kirándul, úszik, nyaranta evezős túrákra jár. Mellkasán a műtéti hegek még látszanak, de ez nem zavarja Andreát. “Háromszor születtem meg”, szokta mesélni magáról.
Sárga fiúcska
A hétéves Péter önfeledt nyarat töltött falun, a nagyinál. Egész nap csatangolt a falubeli gyerekekkel, és csak akkor jelent meg otthon, ha hazaűzte az éhség. Esténként a nagyi csak hosszas csutakolással tudta megszabadítani a kosztól. Aztán eljött a szeptember, és a kisfiú, mint komoly iskolás, elfoglalta a helyét az első osztályban.
Alig telt el azonban egy hét, Peti megbetegedett. Fájt a feje, rázta a hideg, hőemelkedése volt, és semmit sem akart megenni. A gyerekorvos először csak múló influenzára meg gyomorrontásra gyanakodott. Másnap, mikor ismét megvizsgálta Petit, feltűnt neki, hogy a kisfiú szeme fehérje sárgás árnyalatot öltött. Sürgős vérvételt, vizeletvizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy Petinek fertőző májgyulladása, orvosi nevén vírusos hepatitisze van. Azonnal hívták is a mentőket.
A kisfiú szülei nagyon megijedtek. A gyerek viszont kicsit büszke volt, amiért igazi mentőbe ülhetett, csak azt sajnálta, hogy nem szólt útközben a sziréna. A kórházban vért vettek Petitől, ez nem esett jól. Meg az sem, hogy a szüleit csak ablakon keresztül láthatta. Ettől eltekintve nem érezte rosszul magát a többi kikericssárga gyerek között. Azért persze boldog volt, mikor két hét után, immáron visszanyerve megszokott bőrszínét, hazatérhetett.
Két hétig lábadozott otthon. A kinti hírekről csak osztálytársai telefonhívásai révén értesült. Például arról, hogy míg ő a kórházban volt, beoltották az összes osztálytársát, nehogy ők is hepatitiszesek legyenek. Sőt, a falubeli rokonok, játszótársak se kerülték el a sorsukat, ők is kaptak szurit. És persze Peti szülei is, nem beszélve Julcsiról, Peti nagylány testvéréről.
A vírusos hepatitiszt Peti nyilvánvalóan azért kapta, mert önfeledt falusi hancúrozásai közben nem figyelt arra, amit otthon nap mint nap szajkóztak a szülei: a gyümölcsöt mindig meg kell mosni, nem fogdosunk össze mindent, és a piszkos kezünket sem vesszük a szánkba, WC-használat után kezet mosunk stb., stb. Peti ma már sejti, mire jók ezek az intelmek…
Piros baba, fehér baba
Ádám és Attila tizenharmadik évükben járó kiskamaszok. Egypetéjű ikrek, csak az igen avatott szem tudja megkülönböztetni őket egymástól. Ezt persze a fiúk kihasználják, és az iskolában rendszeresen borsot törnek a tanárok orra alá. A tananyagot “takarékossági okokból” gyakran felosztják egymás között, és mindig az felel a másik helyett, aki megtanulta. A tanárok az utóbbi időben az ikreket már csak egyszerre és írásban feleltetik, de persze bonyodalmak így is akadnak.
Ki hinné erről a két vásott kölyökről, hogy milyen nehezen indult az életük. Az ikrek olyan súlyos állapotban, annyira betegen születtek, hogy csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően maradtak életben. Az történt ugyanis, hogy a méhen belüli fejlődés során a két ikerbaba érrendszere között kóros összeköttetés alakult ki, és így a két magzat vérkeringése átjárhatóvá vált egymás számára. Ádám vérének egy része átáramlott Attila keringésébe, ezért Ádámnál vérszegénység alakult ki, míg Attilánál épp ellenkezőleg, túlzott vérbőség lépett fel.
A rendellenességet a szülész már a magzati ultrahangon is észrevette, ezért a nyolcadik hónapban császármetszéssel segítette világra a babákat. Az újszülöttek válságos állapotban voltak. Ádám testsúlya alig haladta meg az egy kilogrammot, hófehér volt a bőre, nehezen lélegzett. Attila viszont két és fél kilót nyomott, teste az ödémától felpuffadt, egészen mélyvörössé vált, ő is légzési, keringési nehézségekkel küzdött. Ádámnak sürgősen vérátömlesztést kellett adni, hogy pótolják a hiányzó vérmenynyiséget. Attilából ép ellenkezőleg: vért kellett lebocsátani. Az eltávolított vért plazmával pótolták, hogy a vére felhíguljon.
A babák több mint két hónapot töltöttek az újszülött osztályon, mire gyógyultan és kigömbölyödve hazamehettek. Mire fél évesek lettek, Ádám behozta testvérével szembeni súlybeli lemaradását.
A fiúk szülei maguk is beismerik, talán túlságosan is elnézőek velük szemben. Egy kicsivel több szigor jót tenne nekik, szokták mondogatni egymásnak. Aztán minden marad a régiben, képtelenek “zord szülőkké” válni. De – mindezek után – lehet ezen csodálkozni?
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
